Ehhez több tucat önkéntest kértek meg arra, hogy vegyenek részt egy művészetterápiás órán, amin annyi volt a feladatuk, hogy 45 percen keresztül azt fessenek, amit akarnak - írja a Hyper Allergic.

A jelentkezőktől az óra megkezdése előtt és az óra végén is nyálmintát vettek, így állapították meg, hogy csökkent-e a testükben a stresszért felelő kortizol hormon szintje.

Az eredmény az volt, hogy a jelentkezők 75 %-ának a 45 perc végére csökkent a kortizolszintje, a kutatók igazából erre számítottak is, hiszen a művészetterápia egy viszonylag bizonyított terápiás módszer. Arra viszont kevésbé számítottak, hogy semmi összefüggés a stressz enyhülésének mértéke és aközött, hogy valaki festegetett-e már korábban, esetleg rutinos festőnek számít.

A maradék 25 %-ra azt is mondhatnánk, hogy ők valószínűleg pánikba estek az üres vászon látványától, ezért nőtt a kortizolszintjük, de a kutatók optimisták voltak, azt mondták, valószínűleg ők is kevésbé voltak stresszesek az óra végén, a kortizolszint emelkedését az okozta, hogy izgatottá váltak attól, hogy festhetnek. 

Ennyire sokféle módon értelmezhető adatoknál azért nehéz megtippelni, hogy mi lehet az igazság. Mindenesetre festeni jó.