A legrövidebb út Németországból Németországba, azaz a Német Demokratikus Köztársaságból (NDK) a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK) 1989-ben Magyarországon át vezetett.
Magyarország a szocializmus időszakában az NDK állampolgárai számára nem egyszerű nyári turisztikai célpont volt, hanem annál jóval több:
a Balatonnál, a „magyar tenger” partjánál találkozhattak a megosztott Németországban élő, egymástól elszakított rokonok, barátok.
Az NDK-ból menekülni vágyók évtizedeken keresztül a magyar-osztrák határon át próbáltak Nyugatra jutni, de ez csupán keveseknek sikerülhetett.

Katonák bontják az elektromos határzáratSopron, 1989. május. 2. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Rédei Ferenc felvétele )
1988-1989 a magyar belpolitikában nagy horderejű változásokat hozott: megjelentek és megerősödtek a demokráciát, a többpártrendszert, a piacgazdaságot követelő ellenzéki mozgalmak és pártok, s a magyar politikai vezetést egyre komolyabb reformlépésekre késztették. A kül- és belpolitika liberalizálódásában, Európa nyugati feléhez való közeledésben
döntő esemény volt 1989. május 2-án a magyar-osztrák határon 246 kilométer hosszúságban húzódó műszaki határzár, a „vasfüggöny” lebontásának megkezdése.
A hír hatására megsokszorozódott a Magyarországra érkező keletnémet turisták száma, s mind többen kísérelték meg az átjutást az elektromos jelzőrendszer nélküli határszakaszokon. Sokan nyugat-németországi rokonaik, mások a helybeli magyar lakosok, taxisofőrök segítségével jutottak át a határon.
Augusztus 19-én, a Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezete és más ellenzéki pártok, egyesületek az egységes Európa melletti demonstrációként közös osztrák-magyar pikniket szerveztek a sopronpusztai határátkelőnél. Az eseménynek két fő védnöke volt: Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter. Habsburg Walburga olvasta fel Habsburg Ottó üdvözletét:
Magyarország Európa nélkül csonka maradna, hiszen az ország a történelem folyamán mindig élő bástyája volt a kereszténységnek; és az európai kultúra elképzelhetetlen lenne Arany, Petőfi, Vörösmarty, Bartók és sok más magyar nélkül…
Az Unió mindent megtesz, hogy a szabad, demokratikus Magyarország minél előbb teljes jogú tagja legyen az európai közösségnek” – idézi a Népszabadság 1989. augusztus 21-i számában a bonni tudósító, Győri Sándor. A nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért rendezvény alkalmával
a vasfüggönyön támadt „lyukon” közel hétszáz keletnémet polgár jutott át Ausztriába.
Néhány nap múlva a magyar kormány lehetővé tette, hogy az NSZK budapesti nagykövetségén tartózkodó keletnémet családok a Nemzetközi Vöröskereszt úti okmányaival Ausztrián keresztül Nyugat-Németországba távozhassanak. Szeptember elején több tízezerre nőtt azoknak a Magyarországon tartózkodó NDK állampolgároknak a száma, akik nem kívántak hazatérni.

Futás a nyitott határon Sopron, 1989. aug. 19. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Lobenwein Tamás felvétele )
Budapesten 1989. augusztus 14-én kialakították Zugligeten, a Szent Család plébánia kertjében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat menekülttáborát Kozma Imre atya vezetésével, itt rendeztek be 2100 fős sátortábort a menekültek számára, majd megnyílt előttük Budapesten a csillebérci, a Balaton partján pedig a zánkai, 1500 fős úttörővárosi befogadóhely.
A német „turisták” ellátását leginkább a Máltai Szeretetszolgálat szervezte, de segített az ellátásban a Vöröskereszt, más magyar egyházak és magánszemélyek is; a hívő magyar családok 158 keletnémet családot fogadtak be – a nem jegyzett Budapest környéki és más vidéki segítőket nem is említve.

A Máltai Szeretetszolgálat menekülttábora a zugligeti templom kertjében Bp. 1989. aug. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Szabó Barnabás felvétele )
A táborokban hosszú hetek óta feszülten várakozó, sátrakban, gépkocsikban éjszakázó menekültek számára végül szeptember 11-én, 0 órakor szabaddá vált az út: a magyar kormány, az NSZK kormányával történt diplomáciai egyeztetés után megnyitotta nyugati határát az NDK állampolgárai előtt. Pontban éjfélkor megindult a menekültáradat. Ezen a napon mintegy hatezren, kedden már 15 ezren, a következő hetekben becsült adatok szerint hatvan ezren lépték át a magyar-osztrák határt.
Fotók tanúsítják, hogy hátra hagytak mindent: autót, lakókocsit, sátrat, gyerekjátékokat, ruhát – csak hogy a szabadabb világba mehessenek!
A magyar kormány döntése nem csupán a német menekülők számára hozta meg az áhított szabadságot, hanem jelentős lépés volt az új, demokratikus Magyarország kialakulása felé.

Elhagyott gyerekjátékok a csillebérci menekülttáborbanBp. 1989. szept. 12. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Szigeti Tamás felvétele )
Államférfiak, politikusok, diplomaták sokasága munkálkodott a vasfüggöny végleges eltüntetésén, Nyugat- és Kelet-Európa egyesítésén. (A hosszú folyamatban elvitathatatlan érdeme volt – mások mellett - Németh Miklós miniszterelnöknek, Horn Gyula külügyminiszternek és Gorbacsov szovjet főtitkárnak, Kohl német kancellárnak!).

Ausztriába induló autóbuszBp. 1989. szept. 21. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Szigeti Tamás felvételei)
A Történeti Fényképtár munkatársai – főként Jalsovszky Katalin és én – a határnyitás 20. évfordulója előtt kezdtük el tudatosan felkeresni azokat a fotóriportereket, akik az eseményeket fényképekkel dokumentálták. A rendkívül segítőkész fotósoknak köszönhetően összeállt
egy közel 80 felvételnyi képanyag, amely a teljes történéssor minden meghatározó helyszínét, szereplőjét, az emberi gesztusokat rögzítette.
Ekkor, 2009-ben a berlini Magyar Intézet és az eisfeldi Grenzlandmuseum felkérésére a volt NDK-ban rendeztünk nagysikerű kiállítást a fényképekből. A 25. évfordulón pedig a moszkvai Balassi Intézet és az ugyancsak moszkvai Goethe Intézet meghívására állítottunk össze bemutatót a gyűjteményünk fényképeiből. Mind a négy kiállítás igen jó sajtóvisszhangot kapott, de számunkra az volt a lényeges, hogy az érdeklődők vizuálisan is megláthatták, hogyan élték meg az NDK-családok a szabadság eufóriáját.
A felvételek egy részét Lobenwein Tamás, a soproni múzeum fotósa, kollégánk készítette: a Páneurópai Piknik alkalmából ideiglenesen megnyitott határon „átmenekülő” családokról és a szeptember 11-én éjszaka hivatalosan megnyitott határon átlépő, boldog embereket mély empátiával örökítette meg a fényképein. Szigeti Tamás, Rédei Ferenc, Bánkuti András, Guti László, Habik Csaba, Grnák László – a budapesti helyszíneken: a követségnél, a zugligeti templomkertben, Csillebércen, vasútállomásokon; és a hegyeshalmi határátkelőnél vagy éppen Sopronpusztán örökítették meg a szabadságra vágyó, az új élet új reményeit hinni akaró német családok pillanatait. Szabó Barnabás határátlépő éjszakai felvételei azóta szinte emblematikussá váltak, az a bizonyos sorompó örökre eltűnt a nyugati határról!

A sorompónálHegyeshalom, 1989. szeptember 11. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár/Szabó Barnabás )
A Fényképtár ezirányú gyűjteménye alkalmassá vált arra, hogy képi tartalmakkal gazdagítson, árnyaljon egy nemzetközileg-erkölcsileg meghatározó 30 évvel ezelőtti eseményt, a határnyitást.