Barabási Albert-László első hálózatábrázolása 1995-ben készült. Számára is érdekesség volt felfedezni 25 év távlatából, hogy a legelső „terméke” annak, hogy hálózatokkal kezdett foglalkozni, nem egy képlet vagy szakcikk volt, hanem egy vizualizáció. Kristályrácsszerkezet-szerű az ábra, tehát itt még fizikusként és nem hálózatkutatóként jelenítette meg a témát.
A legelső hálózati vizualizáció kristályrácsszerkezet-szerű ábrázolása (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
Öt évvel később drasztikusan megváltozott az ábrázolásmód.
Ekkor már organikusan jelenítettük meg a hálókat, amelyekben a csomópontok ott tűnnek fel a térben, ahol lenni akarnak. Ugyanis minden hálózatnak megvan a maga belső architektúrája, amit nem lehet erőszakkal alakítani, hanem követni kell”
– mondta Barabási Albert-László a kiállítás megnyitóján. 2001-ben már modellhálókkal dolgozott a labor, ekkor publikálták az első valódi adatokra épülő hálót. Pár évvel később már a huzalokba is belekódoltak információkat, és elkezdték ezeket színezni. Majd nagy változás volt, amikor a csomópontok méretét is variálni kezdték, így még több plusz információt tudtak megjeleníteni.
2011-ben kidolgozták, hogy sűrű hálózatok esetében a huzalok ki tudják kerülni egymást. Egészen addig a huzalok egyenesek voltak, innentől kezdve viszont már el tudtak görbülni, így nem keresztezték egymást, és sokkal átláthatóbb és tisztább vizuális képet eredményeztek.
Ízhálózat, amelyet már görbülő huzalokkal ábrázoltak (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
2018-ban fontos mérföldkőhöz érkezett a BarabásiLab, ugyanis az addig 2 dimenzióban ábrázolt hálózatok átléptek a 3 dimenziós térbe: ekkor jelentek meg az adatszobrok. Ez Barabási számára nemcsak tudományos szempontból, de személyes okokból is fontos lépés volt, ugyanis gimnazistaként szobrász szeretett volna lenni, de végül fizika szakra jelentkezett. Az adatszobrok megjelenésével a művészeti és a tudományos életút találkozott. Az új eszköz módszertanának kidolgozása két teljes évet vett igénybe. A 3D-s nyomtatás nagyon érzékeny tárgyakat állít elő, amelyek részei könnyen eltörhetnek. Később lehetővé vált a színes adatszobrok nyomtatása is.
Adatszobrok a kiállítás terében (Fotó/Forrás: Rosta József / Ludwig Múzeum)
Az eszköztár egyre fejlődött, és elérkeztünk a 2020-as évhez, amikor megjelent az első VR (virtuális valóság) alapú háló is, amelyet – ha majd újranyit a kiállítás – ki is próbálhatunk. Több ezer magyar művész kapcsolatát térképezhetjük fel olyan módon, hogy a térben megjelenő hálóba mi magunk is beléphetünk.
A magyar művészek hálóját megjelenítő virtuális valóság (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)
A kiállítás adatlapja a Ludwig Múzeum oldalán.
Támogatott tartalom.
hírlevél
