Legendásak voltak hatalmas szemei és a kolléganőjével, Joan Crawforddal folytatott évtizedekig tartó viszálya. Utóbbiról még filmsorozat is született.
Legendák keringtek arról, hogy terrorizáltam mindenkit"
- jellemezte magát Bette Davis. “Elviselhetetlenül durva és rossz modorú voltam, ha a karrieremről volt szó. Nem volt időm udvariaskodásra. Azt mondtam, amit gondoltam és előfordult, hogy ez nem tűrte a nyomdafestéket. Meg nem alkuvó, indulatos, konok, monomániás, tapintatlan, csapongó és mogorva voltam."
Ruth Elisabeth Davis 1908. április 5-én született a Massachusetts államban lévő Lowellben. Tízéves volt, amikor szülei elváltak, ezután bentlakásos iskolákban nevelkedett. Korán elragadta a tánc és a színház világa, színi tanulmányokba kezdett, és 1929-ben már a Broadwayn szerepelt. Nevét Balzac egyik művének hatására változtatta Bette-re.
A lány - és édesanyja - meg volt róla győződve, hogy fényes karrier áll előtte.
Hamarosan Hollywoodban is felfigyeltek rá, huszonkét évesen kapta első szerződését a Universal stúdiótól. A filmekben azonban, a korra jellemző módon, kizárólag külső adottságait használták. Drámai erejű játéka nem kapott teret, így felfedezetlen maradt. Néhány, visszhang nélküli filmje után elbocsátották. Már New Yorkban volt, amikor a rivális Warner Brothers hívta próbafelvételre. A stúdió munkatársa a pályaudvaron várta, de dolgavégezetlenül tért vissza főnökeihez: mint mondta, nem volt senki az utasok között, aki leendő filmcsillagra hasonlított volna. Davisnek később is inkább a tehetségét, mintsem a szépségét méltatták: a legenda szerint Samuel Goldwyn producer szörnyű nőszemélynek nevezte, amikor egy válogatáson először meglátta.
A Warner végül bizalmat szavazott neki, és Davis rövid idő alatt a legnagyobb filmsztárok sorába küzdötte fel magát. Első igazán sikeres filmjét 1931-ben forgatta, 1934-ben a Somerset Maugham műve alapján készült Örök szolgaság című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Nevét csak utólag, a szakma nyomására írták fel a szavazólapra; ezt a lehetőséget egy évvel később szüntették meg. 1935-ben aztán - elsőként a Warner stúdió sztárjai közül - haza is vihette a filmvilág legrangosabb kitüntetését az Átkos asszony (Dangerous) című filmért. Három évvel később is ő lett a legjobb női főszereplő (a Jezebelben Henry Ford volt a partnere), ezt a szobrocskát 2001-ben egy árverésen a rendező Steven Spielberg vette meg, hogy visszajuttassa a filmakadémiának. A szobor a filmtörténetbe is bevonult – a színésznő által is terjesztett –
legenda szerint a filmakadémia díját azután kezdték Oscarnak nevezni, hogy Bette Davis alaposabban is szemügyre vette a figurát, és közölte: annak hátsó része első férjére, a zenekarvezető Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti.
(A férfi állítólag azért vált el tőle, mert idegesítette, hogy az asszony túl sokat olvas.)
A színésznő a harmincas években az új típusú hősnőt személyesítette meg.
Kemény, bátor és független asszonyokat alakított, akik nem szépségükkel hódítottak, mindig elérték céljukat, és úgy cigarettáztak, mint a férfiak.
A Greta Garbo után legnagyobb tragikaként emlegetett Davis a filmvásznon kívül is napi több doboz cigarettát szívott el, és a filmstúdiók főnökeivel vitázva is a sarkára tudott állni, ha meggyőződése úgy kívánta. A legnagyobb férfi sztárok oldalán a legnagyobb rendezők foglalkoztatták, de - jóllehet nagyon szerette volna - az Elfújta a szélben Scarlett szerepét nem sikerült kiharcolnia. Lemaradt az Ez történt egy éjszaka (1934) és a Nem félünk a farkastól (1966) főszerepéről is, a helyére kiválasztott Claudette Colbert és Elizabeth Taylor is elnyerte az Oscar-díjat.
Nem félt felemelni a hangját a karrierje érdekében: 1936-ban, mindössze 28 évesen, példátlan módon beperelte az őt foglalkoztató Warner Bros. Stúdiót, mert úgy érezte, csupán középszerű szerepekre alkalmazzák.
Davis elvesztette a pert, amelyben a stúdió ügyvédje hisztis kislánynak állította be, aki azért nyafog, mert nem kapta meg, amit akart. Kénytelen volt visszatérni a stúdióhoz és eleget tenni a szerződésének. Kitaposta azonban az utat a kolléganőinek: Olivia de Havilland 1943-ban már sikerrel perelte be az őt foglalkoztató filmstúdiót.
1942-ben ő volt a legjobban kereső amerikai nő, a következő évben az Őrség a Rajnán című filmdrámában Paul Lukas (Lukács Pál), az egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész partnere volt. Magyar rendező, Kertész Mihály - azaz Michael Curtiz - egyszer instruálta, de úgy összevesztek, hogy többet nem dolgoztak együtt.

Jelenet a Mindent Éváról című filmből, 1950-ből. Bette Davis és Anne Baxter mellett Marilyn Monroe első szerepe, mellettük George Sanders (Fotó/Forrás: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images Hungary)
Davis csillaga azonban az 1940-es évek végére kezdett leáldozni, ahogy a többi színésznőt, őt is egyre kevesebb szerepajánlat találta meg a negyedik x-hez közeledve. Talán ő maga sem hitte volna, hogy élete legjelentősebb szerepe éppen ekkor érkezik.
A véletlennek köszönhette, hogy a saját forgatókönyvét rendező Joseph Mankiewitz régóta tervezett projektjéből kiesett a főszereplő.
A Mindent Éváról főszerepére eredetileg Claudette Colbert-et szerződtették le, de a színésznő hátsérülést szenvedett előző filmje forgatásán, így gyorsan kellett találni valakit a helyére. Az ekkor 41 éves Bette Davis volt az egyetlen olyan jelentkező, aki megfelelt az elvárásoknak és elérhető volt. A hervadó színésznő, Margot Channing életét szép lassan átveszi a szürke egérkeként mellé szegődő ifjú protezsáltja. A rajongóból asszisztenssé avanzsáló Eve (Anne Baxter) praktikáival a karrierjét, a barátait és a szerelmét is megszerzi. A főhős karakterét kissé át is alakították, hogy jobban passzoljon Davishez.
Ez olyan jól sikerült, hogy az ismerősök és kollégák visszaemlékezései szerint a vásznon szinte a színésznő életét láthatjuk.
1950-ben a 14 Oscar-jelölést begyűjtő - ezzel a Titaniccal holtversenyben rekorder - Beszéljünk Éváról!/Mindent Éváról című filmben is jelölték a kitüntetésre. Ez volt az első eset, hogy ugyanabból a filmből két színésznőt is jelöltek a legjobb főszereplőnő kategóriában. Az élet ugyanis ironikusan rímelt a filmre: Anne Baxter meggyőzte a stúdiót, hogy őt is így jelöljék, ne mellékszereplőként. De a díjat végül Judy Holliday kapta.

Davis Margo Channingként egy sajtófotózáson a Mindent Éváról promóciós felvételén (1950) Gary Merrill-lel, aki a filmes partneréből a házastársa lett. Merrill volt a 4. férje. 1950-ben házasodtak össze és 10 év után váltak el. (Fotó/Forrás: közkincs)
A sokoldalú díva hiteles volt melodrámában, klasszikus film-noirban, történelmi személyiségként és hétköznapi nőként is. Szinte élete végéig dolgozott: túl a hetvenen forgatta a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimit, egyik utolsó mozifilmjében, a Bálnák augusztusban című drámában egy idős, vak asszonyt alakított.
Bette Davis nagy kék szeméről 1981-ben Kim Carnes világslágert írt és énekelt.
A színésznő négyszer volt férjnél, négyszer vált el, lánya, Barbara mellett két gyermeket fogadott örökbe. Barbara édesanyjáról írt életrajzában alkoholistának és bántalmazónak ábrázolta a színésznőt, ezért anya és lánya nem beszéltek többé egymással.
Csaknem száz filmben szerepelt, tíz alkalommal (1939 és 1943 között sorozatban ötször) jelölték Oscar-díjra. Utoljára 1962-ben a Mi történt Baby Jane-nel? című alkotásban, amelyben együtt játszott nagy riválisával, Joan Crawforddal - vetélkedésük dokumentumfilmet, színpadi darabot és két éve tévésorozatot is ihletett, amelyben őt Susan Sarandon személyesítette meg.
A Mi történt Baby Jane-nel? forgatása legalább olyan legendás volt, mint Davis és Crawford vetélkedése.
A két színésznő a forgatás alatt is mindent megtett azért, hogy keresztbe tegyen a másiknak.
Bette Davis az egyik jelenetben úgy fejbe rúgta kolléganőjét, hogy annak össze kellett varrni a fejét. Crawford pedig rendszeresen szándékosan elrontotta azt a jelenetet, amelyben Davis cipeli őt - és hogy biztosra menjen egy ólomövet is rejtett a ruhája alá, hogy még nehezebb legyen.
A színésznők között a jelölések számát tekintve csak Katharine Hepburn (akinek Davis volt a kedvenc színésznője) és Meryl Streep - a Bette Davis emlékét őrző alapítvány életműdíjának első kitüntetettje - előzi meg.
Nevéhez több "elsőség" is fűződik: első nőként választották az amerikai filmakadémia elnökévé, elsőként kapott színészi kategóriákban tíz Oscar-jelölést,
s első nőként tüntették ki 1977-ben életművéért az Amerikai Filmintézet (AFI) díjával. 1979-ben a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjat is átvehette, tagjává fogadta a brit filmakadémia, s megkapta a Kennedy Center kitüntetését is.
A Párizs melletti Neuilly kórházában halt meg 1989. október 6-án, rákbetegség következtében. Születésének századik évfordulóján az amerikai posta bélyeggel tisztelgett emléke előtt. A hollywoodi díva alakja ihlette Elizabeth Fuller Bette Davis látogatása című színdarabját, a valós történetet feldolgozó előadást Magyarországon is bemutatták. A színésznőről Iowa Cityben utcát neveztek el.
Itthon a Belvárosi Színház műsorán látható a Mindent Éváról Hernádi Judittal Bette Davis szerepében. Az Uránia műsorán pedig Gillian Anderson és Lily James főszereplésével látható egy színpadi adaptáció.
A Mi történt Baby Jane-nel?-t a Hatszín Teátrumban mutatták be szintén Hernádi Judittal Alföldi Róbert rendezésében.