Vizuál

A nyugati ember tengeribetegsége – Megnéztük az év legjobb filmjét

2022.10.07. 14:40
Ajánlom
Akinek pénze van, az bármit megtehet, és meg is tesz, akinek pedig nincs, annak hirtelen elvei lesznek – nagyjából így lehetne összegezni Ruben Östlund új filmjének központi gondolatát. A szomorúság háromszöge teljes joggal söpörte be a cannes-i Arany Pálmát.

Ruben Östlund egy zseni – alighanem mindenki ezt a következtetést fogja levonni, miután látta a svéd rendező legújabb filmjét, A szomorúság háromszögét. Persze, egy ilyen kijelentéssel nem mintha bármit is kockáztatnánk, hiszen olyan alkotóról van szó, aki két egymást követő filmjével nyerte el Cannes-ban az Arany Pálmát. Egy díjat, amit azért időről időre megkérdőjeleznek kritikusok és laikusok is egyaránt, elég csak a tavalyi győztes Titánra gondolni, amely testhorror lévén – vitathatatlan művészi értékei mellett – sokaknál kiverte a biztosítékot.

Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy Östlund új szatíráját látva senkinek sem lesz kifogása.

Ténylegesen az év legjobb filmjéről beszélünk, amely mellett még legutóbbi, egyébként fantasztikus alkotása, A négyzet is eltörpülni látszik.

„Ha csak egy filmet néz meg idén, ez legyen az” – ha elhinném, hogy tömegével léteznek emberek, akik évente egyetlenegy filmet látnak csak, ennek a kritikának ezt az elcsépelt címet adtam volna.

GettyImages-689427304-142629.jpg

Ruben Östlund a 2022-es Cannes-i Filmfesztivál fődíjával (Fotó/Forrás: Pascal Le Segretain/Getty Images Hungary)

Ha eltekintünk Östlund formai brillírozásaitól, a legnagyszerűbb dolog A szomorúság háromszöge kapcsán, hogy

bár végtelenül kortárs és minden egyes perce a modern nyugati emberről szól, mégsem művel propagandát.

Nem tesz hitet az őszinte beszédmódot lassan ellehetetlenítő identitáspolitikai narratívák egyike mellett sem. Ehelyett párba állítja a két világmagyarázatot, marokra fogja a bennük rejlő igazságokat és ostobaságokat, és egy nagy történetté gyúrja – csak ennyi, mondhatnánk, és kész is egy remek szatíra, amelyben egy kicsit mindenkinek igaza van, de mindenki nagyot téved.

De mit is csinál pontosan Östlund? A film központi elemévé a pénzt emeli, megmutatván, hogyan képes mozgatni nem csupán az egész világot, de a legalapvetőbb emberi kapcsolatainkat is a tulajdon és az üzlet. Ha pedig innen nézzük, a társadalmunk végtelenül üresnek tűnik. Ehhez főhőseinek egy topmodell párost választ ki, hiszen ezt a kiüresedést hol is lehetne jobban tetten érni, mint a divatszakmában? A film első harmada kettejük sekélyes kapcsolatát mutatja be, a környezetükben pedig felvillan a modellügynökségek és marketingcégek világa, amelynek képviselői magukra mint a magasművészet megtestesítőire tekintenek. Östlund briliáns írói képességeinek köszönhetően

a filmnek ez a része gyakorlatilag költői túlzások nélkül válik szatirikussá.

Úgy teszi rettentően viccessé a látottakat, hogy cseppet sem torzít a realitáson. Harris Dickinson és a közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt Charlbi Dean tökéletes párost alkotnak a vásznon. Két bántóan felszínes, mégis szerethető karakter, akik szinte tudatában sincsenek annak, hogy milyen kiváltságos élet az övék.

a_szomorusag_haromszoge-132350.jpeg

Charlbi Dean és Harris Dickinson A szomorúság háromszöge című filmben (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

A film jelentős részében egyébként csak apró túlzásokkal dolgozik a rendező, igaz, ezeket egyre gyakrabban kell bevetnie a történet előrehaladtával. A második nagy fejezetben egy luxushajó hétköznapjaiba nyerünk betekintést, ahol – megint a valóságnak megfelelően – az óceánjáró különböző szintjei jelképezik a társadalom ranglétráit. A dúsgazdagok a fedélzeten sülnek ropogósra, iszogatják koktéljaikat, és a legostobább problémákkal vegzálják a személyzetet, akik a kötelezettségeiken túl, már-már misztikus megszállottsággal hajtanak végre bármilyen kérést a legcsekélyebb borravaló reményében. És közben persze parancsolgatnak a hajófenéken dolgozóknak, akiknek a napfényre is tilos kimerészkedniük.

Östlund e fejezet végén dobja be az első, igazi túlzást, egy egészen fenomenális jelenetben ugyanis létrehozza a dúsgazdagok földi poklát. Spoiler nélkül annyit elárulhatunk: tengeribeteg milliárdosaink gyomrát némileg megüli a kaviár, a polip és az osztriga.

Ha a film ezen a ponton lezárulna, már akkor méltó lenne az Arany Pálmára.

a_szomorusag_haromszoge_02-132350.jpg

Arvin Kananian és Woody Harrelson A szomorúság háromszöge című filmben (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

Mindez két tökrészeg karakter párbeszédének kíséretében egyfajta tanmesévé is válik: egy orosz kapitalista (Zlatko Buric) és egy amerikai marxista (Woody Harrelson) vitatkozik a hangosbemondóban társadalomról, kizsákmányolásról, erkölcsről. Az eddigiek alapján talán már nyilvánvaló, hogy ez nem egy valódi vita, nem arról szól, hogy a nézőnek el kell döntenie, kinek van igaza.

Szimpatizálni senkivel sem lehet igazán: a kapitalista embertelen és cinikus, a marxista képmutató.

A világ pedig, ha tetszik, ha nem, ilyen: akinek pénze van, bármit megtehet, és meg is tesz, akinek pedig nincs, annak hirtelen elvei lesznek.

És ezen az sem segít, ha feje tetejére állítjuk a dolgokat, ahogy az ilyen-olyan társadalommérnökök időnként javasolják. A harmadik fejezetben ugyanis a mi kis mikroközösségünk egy váratlan helyzetben találja magát, ahol nemcsak, hogy kifordul önmagából az addigi rend, de még a nemi szerepek is drasztikusan átalakulnak. És hogy mi változik? Hát, nem sok minden.

Östlund filmje mintha egyfajta kísérlet lenne annak bizonyítására, hogy jöhetnek bármilyen ideológiák, azok nem fogják megjavítani a társadalmainkat.

Tegyük felelőssé akár a férfiakat, akár a nőket, a nagytőkéseket vagy a kommunistákat, a pomogácsokat vagy a pirézeket, a nincstelenség, az igazságtalanság, a képmutatás és az önzőség soha nem fog megszűnni.

Az ember csak ember marad, szükségleteivel és ösztöneivel együtt. Persze, itt felróhatnánk a rendezőnek, hogy akkor ajánljon is valamit, mégis mit kellene tennünk, de a hétköznapjainkban zajló identitáspolitikai csatározásokat figyelve már az is értékelendő gesztus, ha valaki jelzi: a különböző oldalak harsány (fél)igazságai mögött ugyanolyan romlott gondolatok, sértettség és érdekek bújnak meg.

Senki ne hagyja ki A szomorúság háromszögét, amelynek minden egyes jelenetéről órákat lehet, sőt kell is beszélgetni. A két és fél órás játékidő pedig lazán elröppen, a folyamatos nevetés közben nem jut időnk az óránkra pillantgatni. Irány a moziba be, és röhögjük ki egymást, magunkat.

A szomorúság háromszöge

svéd-amerikai-angol-francia-görög dráma, vígjáték
147 perc
Forgalmazó: Vertigo Média

Fejléckép: Jelenet A szomorúság háromszöge című filmből (Fotó/Forrás: Vertigo Média)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Nyolcvanöt előadást töröl a jövő évadból az Opera

A 24.hu értesülései szerint az intézményben tartott sztrájkot lezáró megállapodás következtében a Magyar Állami Operaház kénytelen törölni az Eiffel Műhelyházba tervezett előadások nagy részét.
Színház

Évadot hirdetett a Budaörsi Latinovits Színház – Alföldi Róbert, Pelsőczy Réka, Hegymegi Máté és Fehér Balázs Benő is rendez

Hat új bemutatóval készül a 2024/25-ös évadra a Budaörsi Latinovits Színház. Berzsenyi Bellaagh Ádám, a színház vezetője ezúttal is olyan alkotókat kért fel, akik magától értetődően tudnak bekapcsolódni abba a műhelymunkába, amely évek óta mind professzionálisabban és egyre több szakmai eredményt felmutatva működik Budaörsön.
Klasszikus

Schiff András is fellép május végén Kismartonban

A bécsi klasszika és Joseph Haydn kompozícióinak bölcsője, az Esterházy-kastély 2024-ben, az Esterházy alapítványok megalapírásának 30., jubileumi évében az évfordulóhoz méltó programokkal és kitárt kapukkal várja a klasszikus zene szerelmeseit. Így lesz ez májusban és júniusban is.
Klasszikus

Idén is tíz fiatal kapott Junior Prima Díjat a klasszikus, a könnyűzene és a jazz területéről

A május 15-én a Magyar Zene Házában tartott ünnepélyes díjátadón tíz harminc év alatti kiemelkedő művészt díjaztak, akik az elismerés mellett hárommillió forint támogatásban is részesülnek.
Könyv

Minden határhelyzet izgalmas az irodalomban – Rostás Eni a Lírástudók vendége

A Magvető Kiadó Határhelyzetek-sorozatában a kortárs, friss világirodalom legszebb kötetei kerülnek a magyar olvasók elé. Ezekről beszélgettünk a kiadó szerkesztőjével, Rostás Enivel, akivel felemlegettük Irene Solà fantasztikus sikereit is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A híd, ami megmaradt

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal az európai uniós csatlakozás kapcsán Budapest hídjainak történetét idézi fel.
Vizuál hír

„Úton lenni boldogság, megérkezni halál” – film készül a 80 éves Hobóról

Zenés road movie forgatása indul Földes László Hobo monumentális életművéről a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád forgatókönyvírója Turczi István, rendezője pedig Szalay Péter.
Vizuál ajánló

Gyereknap, ahol a szülők is lehetnek gyerekek! Játsszunk EGYÜTT a Néprajzi Múzeumban!

Május 20-ig kedvezményes jegy a város legsokoldalúbb gyereknapi mulatságára! A Néprajzi Múzeum május 26-án délelőtt tizenegy és délután öt óra között várja a családokat.
Vizuál ajánló

Júniusban ismét házhoz jönnek a japán filmek

Június 5. és július 3. között a kortárs japán filmművészet számos remekművét nézhetjük meg ingyenesen a JFF Online Japán Filmfesztivál során, ugyanakkor a kínálatban helyet kapott például Kinosita Keiszuke Tizenkét szempár című klasszikusa is. 
Vizuál ajánló

Őszi ének – Véssey Gábor lírai festményei a Pesti Vigadóban

Május 10-én nyílt meg a Munkácsy Mihály-díjas Véssey Gábor munkáit bemutató tárlat a Pesti Vigadóban. A július 7-ig látogatható kiállítás a 75 éves művész legújabb alkotásait vonultatja fel.