A fenti kellékeket gondosan üveg mögé zárta a Piknik című munka megálmodója, Körei Sándor szobrászművész. Pontosabban, üvegskatulyákba helyezte őket, szinte felsorolásszerűen. Azt, hogy nem sima piknikről, hanem randevúról van szó, a rózsákból sejtjük, és hogy mindent párosan helyezett el a művész.
PIKNIK, 2019, 80 x 80 x 12 cm, síküveg, piknikdoboz, evőeszközök, terítő, almák, rózsák, szőlő, kalács (Fotó/Forrás: Körei Sándor)
Az „üvegkalitkába” zárt kellékek úgy hatnak,
mintha az érzelmeink lefagyasztására akarnának ösztönözni,
csakis annak érdekében, hogy kellő távolságból láthassunk rá, azonosíthassuk, és végül definiálhassuk őket. A mű paradoxon érzéseket kelt a szemlélőben. Egyszerre melankolikus és rideg, érzékeny és közömbös, meghitt és fájdalmasan tartózkodó. Feltűnik még egy furcsaság a tárgyakat nézve:
mind érintetlen, nem hiányzik egy korty bor vagy egy falat kalács sem, az evőeszközök sem piszkosak.
Egy idő után egyébként minden étel megrohadt az üveg alatt, egyedül a kalács maradt érintetlen. Mintha ez az egy valami makacsul ellenállna az időnek. Ahogy az ember is ragaszkodik az élethez, és nehezen fogadja el az elmúlást vagy akár csak a változást. A dobozok egyébként nemcsak a téri rendszer kialakítását szolgálják, hanem elkülönítve jelölik ki az egyes elemek terét és idejét is. Ezáltal értelmezhetőbbé válik a befogadó számára is az az egyedi változási folyamat, amely ilyenkor végbemegy a tárgyaknál.
VIRÁGOK VÁZÁVAL, 2020, 44 x 28 x 28 cm, síküveg, váza, virágok (Fotó/Forrás: Körei Sándor)
Hervadó virágok üvegkalitkában
A fiatal szobrász tudatosan játszik az idővel és az elmúlással, inspirációul használva a vanitas-csendéletet, amely mint önálló műfaj a 17. században alakult ki a Németalföldön.
A vanitasmotívumok sajátossága, hogy az időbeliséget, a mulandóságot hangsúlyozzák, valamint az élvezetek hiábavalóságát.
A memento mori szellemisége, azaz „emlékezz a halálra”, szintén áthatotta a 17. századi festészetet: koponyák, pislákoló gyertyák és félig elfogyasztott ételek szolgáltak fő motívumként akkoriban a csendéletekhez.
A tavaly a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászszakán végzett Körei diplomamunkája – amely öt különböző virágcsendéletből álló sorozat – is az elmúláshoz kapcsolódik. Ugyanakkor a Konzervált csendéletek című munka kortárs szobrászati perspektívából vizsgálja a festészeti tradíció tárgykörébe tartozó csendélet műfaját. Szobrait nézve
első ránézésre virágokat látunk üvegbe zárva, ám ennél sokkal komplexebb, mind a vizuális, mind a filozófiai rendszer, amelyre a koncepció épül.
VIRÁGOK VÁZÁVAL VI., 2022, 54 x 47x 47cm, síküveg, virág, váza (Fotó/Forrás: Körei Sándor)
A növények nem a vázákban helyezkednek el, hanem azok felett lebegnek, így képezve egy külön tömböt az üvegbe rendezett formavilágban:
„Látszólag nagyon egyszerű dolgokról beszélünk, egy vázáról virágokkal. Az üvegtől azonban fontossá válik a benne lévő növény.
Mert amit üvegbe zárunk, arról azt gondoljuk, hogy fontos.
Az üveg ugyanakkor távolságot tart. Jelzi, hogy nem avatkozhatunk bele a folyamatokba, aminek meg kell történnie, az megtörténik. Ami az üvegen belül történik, látszólag véletlenül, az sem véletlen, csak már nincs rá túl nagy ráhatásom. A legtöbb esetben elszárad a virág vagy bepenészedik” – mondja Körei, aki ezért a sorozatáért elnyerte a legjobb szobrász diplomamunkáért járó Vígh Tamás-díjat.
Körei Sándor szobrászművész (Fotó/Forrás: Szipola Zita)
Ahogy ő fogalmaz, a ház körül megtalálható, egyszerű, mezei virágokat szereti felhasználni, mindig tudatosan kiválasztva egy-egy növényt. Így került már
krizantém, liliom, szegfű, cickafark és fátyolvirág is üvegkalitkába, legutóbb pedig katicavirág.
A hétköznapibb növények helyett azonban manapság elegánsabb megjelenésűeket választ ki egy-egy készülő munkához. A Molnár Ani Galériában látható Still in bloom című csoportos tárlaton opálüveg mögé helyezett művirágok is megjelennek.
STILL IN BLOOM, 2022, 30 x 80 x 20 cm, savmart síküveg, virág, váza (Fotó/Forrás: Bertók Krisztina)
„Minden újabb munkámban egy újabb önálló, eltérő rendszer jelenik meg. A mostaninál az átlátszatlan üveg által a virágcsokrok és a vázák homályos körvonalú formákká absztrahálódnak. Így bizonytalanná teszik a látványt, egyúttal a műfaj attribútumainak és a hozzájuk tapadó jelentéseknek érvényességét, olvashatóságát és hozzáférhetőségét is. Azért használtam egyébként művirágot, hogy megmaradjon az az állapot, amelyet korábban hosszasan komponáltam” – mondja a Derkovits-díjas szobrász.
Gyönyörködtetni az elmúlással
A festészet mellett a fotográfia az, amely ihletőforrásként szolgál számára. Cianotípiákat (kéknyomat, egy fényképeszti eljárás, amelyet az 1950-es évekig használtak leginkább – a Szerk.) is készít, sőt korábban olyan lelkesen fotózott, hogy egy alkalommal még lakása egyik szobájából is camera obscurát csinált, alufóliával bevonva az ablakokat, így kivetítve a hajnali napfelkeltét a falra. A Molnár Ani Galériában látható munkái egy részét Robert Mapplethorpe fekete-fehér virágos csendéletei inspirálták. A híres amerikai fotóművész, analóg, fekete-fehér fényképeiben például azt szereti, hogy színek szinte már nincsenek is a képeken, ám közben érzéki finomsággal jelennek meg a titkokat sejtető virágok. Körei aktuálisan is épp egy fotósorozaton dolgozik, amely Gerhard Richter egyik festményének parafrázisa, fő témája pedig ezúttal is a virágok és az elmúlás kapcsolata.
VIRÁGOK VÁZÁVAL IX., 2022, 38 x 38 x 30 cm, síküveg, virág, váza (Fotó/Forrás: Bíró Dávid)
Amikor munkamódszeréről kérdezem, annyit mond, hűvös, analitikus emberként rágja végig magát az adott feladaton, ugyanakkor intuitívan is dolgozik. „Előfordul, hogy egy ócskapiacon meglátott tárgy inspirál.
A forma alapján megérzem, mit akarok készíteni, aztán pedig precízen, pontról pontra, tudatosan építem fel az adott munkát.
Gyönyörködtetni az elmúlással, talán ez az, ami igazán mozgat”.
Miközben az üveg alatt megmerevített, a szemünk előtt elbomló virágokat nézzük, eszünkbe jut a természet körforgása és Jung azon alapfeltevése, hogy mindannyiunknak vissza kell találni a természet külső és a lélek belső történései közötti analógiához. Noha a hervadó virágokból nem születik új élet, vagyis klasszikus értelemben véve, nem körforgást jelképeznek, számunkra mégis benne rejlik az élet/halál/élet ciklikussága, amelyből élet ugyan nem, de új gondolat születik. Innen nézve pedig szinte mindegy is, hogy a piknik elmaradt, vagy meg sem történt.
Molnár Ani Galéria – Still in bloom
A kiállítás szeptember 17-ig látható.
Fejléckép: VIRÁGOK VÁZÁVAL, 2020, 44 x 28 x 28 cm, síküveg, váza, virágok (Fotó: Koller Margit)
hírlevél
