A kiállítás sajtóanyagából kiderül, hogy a tárlat kontextusba helyezi Peeters műveit, különös tekintettel a női művészek helyzetére a modern kor hajnalán, amikor még a nőkkel szembeni előítéletek hátráltatták, sőt akadályozták kiteljesedésüket.

Clara Peeters: Asztal naranccsal, olivával és pitével (1611) (Fotó/Forrás: wikipedia)

Bár Peeters a korai csendéletfestészet egyik kulcsfigurájának számít, és a múzeum két kiállítást is szentelt már a csendéletfestőknek 2004-ben (Luis Meléndez: A csendélet) és 2013-ban (Juan Fernández el Labrador művei), eddig „híre-hamva” sem volt Peetersnek a Pradóban.

A múzeumnak szintén tekintélyes gyűjteménye van flamand festményekből Rogier van der Weydennel (Krisztus levétele a keresztről) kezdve Hieronymus Bosch Gyönyörök kertjéig. Mégis, a Prado 5000 férfi által festett képéhez képest elenyészően kevés az a 41 festmény, amit nők festettek. Ezzel a tárlattal talán elkezdi a múzeum a felzárkózást, és Peeters is megkapja a hozzá méltó helyet a Pradóban.

Clara Peeters: Bodegón (1611) (Fotó/Forrás: wikipedia)

Peeters korai műveit még tinédzserkorában festette, ételekkel megpakolt asztalokat, virágcsokrokat, puha kenyeret, pikkelyes halakat, fénylő porcelánokat és tükröződő üvegfelületeket festett, amiben gyakran saját tükörképét is megfestette.

A kiállítás 2017. február 19-ig látható a Pradóban.