Az Ötpacsirta utcai Zenei Könyvtár folyosóin és szabadpolcos termeiben kiállított 38 fotót szemlélve azt csodálhatjuk meg, hogyan lehetséges a zene születésének pillanatát elkapni. Wágner Csapó József kivételes szerencséje, hogy a Nemzeti Énekkar tagjaként hivatásos sajtófotósok előtt titokban maradó momentumokat is megörökíthet. Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója nyitóbeszédében egyenesen André Kertész képeihez hasonlította a kiállított fotográfiákat, s hozzátette, csak egy gyakorló zenész lehet elég érzékeny ahhoz, hogy a muzsikálás bensőséges és múló pillanatait úgy örökítse meg, hogy a látvánnyá merevített hangzás valóban megszólaljon a szemlélődőben.

S hogy miért éppen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében kapott helyet a fotókiállítás? Dr. Fodor Pétertől, az intézmény főigazgatójától megtudtuk, azért fogadták  örömmel Wágner Csapó József kezdeményezését, mert amellett, hogy fotózik és énekel, maga is a könyvtár lelkes látogatója. És - sokunkkal ellentétben - sohasem fizetett késedelmi díjat. 

Wágner Csapó József Székesfehérváron született, karvezetői és énekművész-tanári diplomáját a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte, a Nemzeti Énekkar tagja. Fotózni 2003-ban kezdett, 2005-től évről évre számos fotósverseny díját nyerte el. Ars poeticájáról így vallott 2007-ben:  „Mindig közel állt hozzám a művészet minden ága, mégis a vizualitást, ezen belül a fényképezést érzem igazi kifejezőeszközömnek. Kiskorom óta volt fényképezőgépem, de a tudatos képalkotást csak négy éve érzem magaménak. A határt az első digitális kamerám birtokbavétele jelentette. Szerencsére azóta visszatértem a gyökerekhez, és az analóg technikát is ismét alkalmazom. Megszerettem a filmhívás illatát és az izgalmat, amikor a kezem között születik meg a kép. A színpadon állni és énekelni nagyon nagy örömmel tölt el, mert a játék fontos az életemben. A fotografálás is játék számomra: egy elnyújtott játék. A koncertnek, előadásnak hamar vége szakad, és a semmibe vész, de a képet nézve könnyebben előhívható az érzés, amiért és amitől a fotó megszületett. A két művészet nem zárja ki egymást, hanem szerves egésszé állnak össze bennem. Fényképezek éneklés közben, és énekelek fotózáskor. A zene és a munkám révén olyan helyekre is eljuthatok, és olyan pillanatokat kaphatok el, amit más, nem zenész fotós soha nem érhet el. Ezért képeimnek jelentős hányadát a zene ihlette: sok a zenész-portré és a színházi fotó. Legkedvesebb műfajaim az emberfotózás, az utcai fotók, de mint egy igazi lelkes amatőr, mindent megörökítek, ami tetszik, bármerre járok is."

Zene szemeimnek - Wágner Csapó József fotókiállítása
2010. augusztus 30. - 2010. szeptember 30.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye