Vizuál

A rejtélyes Margaret Watkins - Fotóhónap2021

2021.10.14. 10:20
Ajánlom
Tükröződő csónak a vízen, személyes tárgyak a fürdőszobában, festői portrék és ipari tájak, kaleidoszkóp-szerű montázsok – mind-mind eredeti nyomatok Margaret Watkins titokzatos fekete dobozából. A Fotóhónap2021 központi tárlata a méltatlan módon elfeledett életműből válogat.

A madridi diCHromA Fotómúzeum egyik fontos kezdeményezése a fotográfia történetének jelentős, mégis elfeledett női alkotóit újrafelfedezni. Ebbe a sorozatba illeszkedik Margaret Watkins is, aki a fotográfia 20. századi forradalmának egyik első alakja volt, és akit ma a reklámfényképezés egyik megújítójaként fedezhetünk fel a Fotóhónap2021 központi tárlatán, a Mai Manó Házban.

A szinte zavarba ejtő személyességgel és részletgazdagon kidolgozott képek a művész halála után több mint ötven évvel kerültek nyilvánosságra, először San Sebastianban, majd Madridban láthatta a közönség, és most Budapesten.

Az anyagot Anne Morin, francia fotótörténész, a kiállítás kurátora fedezte fel és válogatta ki, a művész 1914 és 1939 között készített képei közül. A most bemutatott 120 kép között egyaránt találhatók portrék és tájképek, modern csendéletek és utcai jelenetek, reklámok és iparművészeti munkák.

A rejtélyes Margaret Watkins

NGC112-100637.jpg

Margaret Watkins / Fotóhónap2021 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)

Igazi lázadó volt, a hagyományok elutasítója. Olyan korban futott be sikeres karriert, amikor a nők jobbára otthon maradtak. Művészetében és írásaiban visszatérő elem az erotika és a feminizmus. Rejtélyes életéről keveset tudni, különösen idős koráról, amikor elfeledve és elszigetelve, magányosan és nyomorban élt Glasgow-ban, egy 17 szobás házban. A városba főleg éjszaka merészkedett ki, a helyiekkel nem tartotta a kapcsolatot, mindössze a szomszédjába költöző fiatal ügyvéddel, Joseph Mullholland-el, akinek fogalma sem volt róla, hogy kivel találkozott. Végül őrá hagyta titokzatos nagy fekete dobozát, benne életművét, a mintegy kétezer eredeti fényképet, amelyet csak évekkel 1969-ben bekövetkezett halála után nyitottak ki.

Margaret Watkins 1884. november 8-án született (egy napon Hermann Rorschach svájci pszichiáterrel, akinek híres személyiségtesztje őt is megihlette) az Ontario állambeli Hamiltonban, egy helyi üzletember és skót származású felesége gyermekeként. Korán megnyilvánult különleges érzéke a rajzoláshoz és a kézművességhez, tizenöt éves korában már édesapja áruházában kínálta a maga készítette tárgyakat. Zongorázott és egy helyi metodista templom kórusában is énekelt; a zene a későbbie fotográfiai munkásságára is hatással volt. A fotózással 1908-ban, az Egyesült Államok északkeleti részén élő utópista vidéki kollektívákban kezdett megismerkedni. 1913-ban Bostonba költözött, ahol egy fotóstúdióban dolgozott kisegítőként. A munkája mellett verseket írt, Mendelssohnt és Wagnert énekelt a Temple Israel kórusában. Később a New York-i fotográfus, Alice Boughton mellett kapott állást, és az amerikai fotószecesszióból ismert Clarence H. White New York-i és maine-i tanfolyamaira kezdett járni.

Nő létére felvételt nyert a maine-i nyári iskolába – ahol később maga is tanított – amely megerősítette elköteleződését a fotográfia iránt. Olyan tanárokkal találkozott itt, mint Max Weber, vagy Arthur Wesley Dow, akik látni tanították meg diákjaikat.

Valószínűleg ekkor találkozott Georgia O’Keeffe vibráló festményeivel is, melyeket zenehallgatás során készített. Dow tanítványaként Watkins is a zene-ihlette harmonikus kompozíciókra törekedett. A fiatal alkotó az ekkor még uralkodó piktorialista irányzathoz csatlakozott, amely a festészet látásmódját igyekezett visszaadni a fényképezés eszközeivel. Ez a festői ábrázolás jól megmutatkozik korai portréfotográfusi munkásságában is, fontos azonban, hogy Margaret Watkins a fizikai láttatáson túl igyekezett a belső tulajdonságokat is megmutatni portréin - hangsúlyozta Anne Morin, kurátor.

A karrier csúcsa

1918-ban Watkins a New York-i Greenwich Village-ben nyitott műtermet, 1920-ban pedig útjára bocsátotta a Pictorial Photography in America című évkönyvet. Ebben az időszakban sikeres reklámfotósként tevékenykedett, a szöveget nem csupán illusztrálta, de képei önálló életre keltek. Ügyfelei között ott volt a Macy’s, a Vogue, a Vanity Fair, a J. Walter Thompson és a Fairfax Media. Egyike volt az első olyan női fotográfusoknak, akik reklámügynökségeknek dolgoztak, de mellette tájképeket, portrékat, aktokat és csendéleteket is készítettek. 1916 és 1928 között Clarence H. White iskolájában tanítványa volt többek közt Margaret Bourke-White, Laura Gilpin, Paul Outerbridge, Ralph Steiner és Doris Ulmann. A reklám területén alkotó művészfotográfusok egyike lett, a hétköznapi tárgyakról készített felvételei, egyedi látásmódja megalapozták a közízlés új normáit. A karrier 1925-ben szakadt meg Clarence H. White hirtelen halálával, amit három év pereskedés követett az özveggyel. A vádak alól tisztázva magát, 1928-ban anyai nagynénjeihez látogatott Glasgow-ba nyári pihenőre, de soha többé nem tért vissza az Egyesült Államokba. 

MargaretWatkins1-100638.jpg

Margaret Watkins / Fotóhónap2021 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)

Glasgow és az európai avantgárd

Glasgow-ba érkezve felvállalta beteg, idős nagynénjei ápolását, és tíz év múlva, mire visszaindult volna, kitört a II. világháború, a határokat pedig lezárták. Amerikai műtermét, lakását később felszámolták, ottani periódusában készült képeit valószínűleg a bérbeadó küldhette utána Skóciába.

Már a Glasgow-ban töltött első nyarán európai utazásokat tett, ott volt például Kölnben a PRESSA kiállításon, ahol megismerhette a Bauhaus művészetét. Járt Franciaországban is, és minden bizonnyal ismerte az orosz avantgárdot, hiszen 1933-ban amatőr filmesekkel a Szovjetunióba is elutazott, ahol elsősorban üzleteket és kirakatokat fotózott.

MW056-100636.jpg

Margaret Watkins: Montázs / Fotóhónap2021 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)

Watkins tagja volt a Royal Photographic Societynek, és az első női tagja a Glasgow and West of Scotland Photographic Associationnek. Jól ismerte Virginia Woolf műveit is, könyvtárában saját széljegyzeteivel ellátott Woolf-kötetek maradtak fent, bár nincs arról adat, hogy személyesen találkoztak volna. Bár rendszeresen látogatta a nagy, nemzetközi fotókiállításokat, arra sincs bizonyíték, hogy 1930 után a fényképezés bevételi forrást jelentett volna számára. 

Margaret Watkinst Glasgow-ban érte a halál 1969-ben, amikorra fotóművészként már jobbára elfeledték. Vagyona nagy részét zenei alapítványokra hagyta. Példaértékű munkájával fontos örökséget hagyott hátra, éppúgy, mint az egyedülálló, sikeres nő mintájával. A kanadai akadémiai folyóirat, a Queen’s Quarterly szerint Watkins élete inspiráció volt az egyedülálló nők számára, akik a karrierben találták meg a kiteljesedést, és nem a hagyományos nemi szerepben, a házasságban és az anyaságban.

Fekete fény

A francia kurátor elmondása szerint a tárlat címe Victor Hugo halálos ágyán elmondott utolsó szavaira ("Fekete fényt látok...") reflektál. „Ez az a fekete fény, amely Margaret Watkins szinte minden képén tapintható" - fogalmazott. Margaret Watkins igazi újrafelfedezése és rehabilitációja azonban csak az utóbbi években indult meg, ha hamarabb ismerték volna modernizmusát és konceptualitását, bizonyára nagy hatással lehetett volna a fiatal generációkra. „A fotótörténetet férfiak írták és írják, ezért nagyon sok női fotóművész gyakorlatilag a feledés homályába merült” – tette hozzá Anne Morin. 

Margaret Watkins: Fekete fény

Fotóhónap2021
Mai Manó Ház
2021. október 12. – 2022. január 16.

 

Fejléckép: Margaret Watkins, Csónak / Fotó: Mai Manó Ház

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Elhunyt Venczel Vera

A Jászai Mari-díjas színművész idén márciusban töltötte be 75. életévét. Több mint ötven éven át volt a Vígszínház tagja, halálának hírét színháza tette közzé.
Klasszikus

Minden hangjegy közös érdek – interjú Kelemen Barnabással és Keller Andrással

Az ’56-os forradalom évfordulóján egész napos programmal tiszteleg a hősök előtt a Concerto Budapest. A Magyar Kincsek Ünnepén olyan zeneművek is elhangoznak, amelyekkel máskor nemigen lehet találkozni. Az érdeklődőket pedig talán kellemes meglepetésként éri, milyen gazdag a zeneirodalmunk.
Vizuál

Peruban is szerették Vörös Eszter Márquez-filmjét

Tovább folytatódik A Nagy Parranda – Történetek Gabriel García Márquezről című film sikersorozata. Vörös Eszter sajátos zenei és személyes nézőpontból készült dokumentumfilmje legutóbb Peruban nyert fődíjat. 
Színház

Új bemutatóval ünnepli Szakonyi Károlyt a Rózsavölgyi Szalon

Október 26-án, Szakonyi Károly 90. születésnapján mutatja be a Rózsavölgyi Szalon a drámaíró A hatodik napon című darabját, melyet Dicső Dániel rendező és Hárs Anna dramaturg bújtatott modern köntösbe.
Vizuál

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál interjú

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.
Vizuál hír

Peruban is szerették Vörös Eszter Márquez-filmjét

Tovább folytatódik A Nagy Parranda – Történetek Gabriel García Márquezről című film sikersorozata. Vörös Eszter sajátos zenei és személyes nézőpontból készült dokumentumfilmje legutóbb Peruban nyert fődíjat. 
Vizuál Zöldhullám

KÉP-regény: Mindenki vegyen egy nagy levegőt!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a pekingi szürke szmogról készített fotójáról mesélt.
Vizuál magazin

Kávéba öntött művészet

A tavalyi Mizo Art Coffee népszerűségén felbuzdulva a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ismét festők alkotásaival teszi élvezetesebbé a kávézást, a Mizo Coffee Selection új, limitált kollekciójában 30 festmény kapott helyet.
Vizuál ajánló

Kiállítás nyílt az SZFE-blokád eddig nem látott fotóiból

A Freeszfe Egyesület szervezésében megvalósuló tárlat az egyetemfoglalás 71 napjába enged betekintést, eddig nem látott felvételeken keresztül.