A születés és a halál az élet legnagyobb tabui közé tartozik. Bizonyára megvan ennek az oka saját szégyellősségünkön túl. Az ember asszisztált pszichoterápiában visszaemlékezhet a születésére vagy átélheti a halálát, az élet két végpontját, amely még mindig az élethez tartozik, és bepillanthat abba az űrbe, amely a kettőn túl tátong. Ez az a két esemény, amely végtelenül személyes, és amelyről beszélni nehéz.
Hát még akkor, ha a két végpont között alig van több mint negyedóra.
Pieces of a Woman (Fotó/Forrás: Netflix)
Mundruczó Kornél rendező és Wéber Kata forgatókönyvíró a Netflix számára készítették el első angol nyelvű nagyjátékfilmjüket, amelynek diadalútját figyelemmel kísérte a nemzetközi és a hazai sajtó. A Pieces of a Woman (Egy nő darabjai) bemutatója szeptember elején, a Velencei Filmfesztiválon volt, még korábbi hír, hogy az executive produceri teendőket többek között nem más, mint Martin Scorsese látta el. Már a velencei bemutató után rebesgetni kezdték, hogy a főszereplő, Vanessa Kirby alakítása Oscar-díjra esélyes, a másik főszereplő, Shia LaBeouf karrierje viszont ellenkező irányba halad, közelmúltban felszínre kerülő zaklatási ügy miatt magyarázkodhat.
Nem számít. A Pieces of a Woman főcíme fél óra után villan fel csak a képernyőn. Az az első fél óra viszont olyan, hogy aligha fogja elfelejteni, aki csak látta.
Sean (Shia LaBeouf) és Martha (Vanessa Kirby) boldogan készülnek születendő gyerekük érkezésére. A férfi építőmunkás Bostonban, kollégáinak kijelenti, hogy kisgyereke lesz az első, aki átmegy a hídon, amit építenek. A babaváró bulin már tudni lehet, hogy kislányt várnak, aztán átveszik az autót, ami a nő édesanyja (Ellen Burstyn) vásárolt számukra.
Az otthonszülést Mundruczó Kornél és operatőre, Benjamin Loeb egyetlen, 21 percen át tartó snitten mutatja be.
Nem olyan ritka filmes eszköz ez, láttuk már Az ember gyermekében vagy a Birdmanben, de egyik helyütt sem olyan hatásosan, mint itt. Székhez szögez a tragikus kimenetelű eseménysor, nem enged a kitekinteni a jelenetből, nem enged fellélegezni, kivonódni: azt vesszük észre, hogy ugyanolyan kétségbeesettek, tanácstalanok vagyunk, mint a férfi és a nő. Megkezdődnek a fájások, a magzatvíz elfolyik. Kis késéssel megérkezik a bába (Molly Parker), de nem az, akit Martha várt, hanem egy beugró. A szívhang rendben van, Martha rövid időre a fürdőkádba ül, míg a bába előkészíti az ágyat. Az idő felbomlik, ahogy a kamera is egyre szédületesebb táncba rántja a nézőt. Amikor a nő, aki csak rövid időre lehet anya, a karjában tartja a csecsemőt, a tükörben már a tragédiát látó bábát figyeljük. A baba szívverése megáll, a mentősök nem tudnak segíteni.
Pieces of a Woman (Fotó/Forrás: Netflix)
Az imént tárgyalt jelenetről sok szó esett már a film bemutatását megelőzően is, és valószínűleg még több utána. De még alig telt el a film negyede, s hogy a legerősebb jeleneten máris túl vagyunk, az alighanem a legjobb forgatókönyvírónak is fejtörést okozna. Wéber Kata azonban ragyogóan szövi tovább a szálakat. A csecsemő halála sokak számára elképzelhetetlen fájdalom. Amikor Martha visszatér a munkahelyére, némaság fogadja. Mást kifejezetten vonz a tragédia, ahogy azt a családi barátot is az élelmiszerboltban, aki kérés nélkül ölelgeti, szinte táplálkozik a nő gyászából. A következő hónapokat, a pár közös életének és családjának válságát, az érzelmi vákuumot nem könnyű végignézni. Gyakran éppúgy menekülnénk, ahogy a két főszereplő. Ahogy a pár fogódzkodókat keres, úgy bukkannak fel a cselekmény előremutató allegóriái: Martha magokat csíráztat, Sean hídja viszont már nélküle épül. Martha megpróbálja megkeresni, kicsoda ő a tragédia után, Sean visszatalál ahhoz a zűrös alakhoz, aki a családalapítás előtt volt.
A történet fő kérdése viszont mégis az, amit az alkotók a tárgyalótermi részben egyértelműen prezentálnak: vajon hogyan tehetünk igazságot ennek a csöppnyi életnek? Vajon ő mit akarna – hogyan szolgáltatna igazságot magának?
Ez az a jelenet, amin áll vagy bukik a film, ez az, amikor a tragédia utóhatását bemutató cselekménysor többé válik, mint gyászról szóló tanulmány. Ez az, ami engem leginkább megmozgatott és felemelt. (S ez az, ami nem fér bele egy spoilermentes kritikába.)
Interjúkból tudni lehet, hogy az alkotópáros legszemélyesebb filmjüknek nevezték a Pieces of a Womant, a rendező filmes életművében pedig terra incognita ez a tematika és emocionális mélység. Wéber Kata a felkészülés során főhősének sorsában osztozó anyákkal, családokkal beszélgetett, hogy hitelt adjon a párbeszédeknek és a cselekményben taglalt problémáknak. Számos erénye van még a filmnek – Howard Shore zenéje, Jancsó Dávid vágói munkája, a letisztult, mégsem steril képi világ és a biztos tempó –, de alighanem a legfőbb mégis ez:
a rendező-forgatókönyvíró házaspár olyan filmet készített, amelynek a szereplői – napokkal később, és még ki tudja meddig – velünk maradnak.
A Pieces of a Woman január 7-től látható a Netflix kínálatában.
A film előzetese
hírlevél
