Vizuál

„A saját életünket is szeretjük filmszerűen látni”

2018.12.27. 09:25
Ajánlom
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal berobbanó Reisz Gábor második filmjében száz százalékig vitte a személyességet: a főszerepet is maga alakítja. Főhőse egy szakítás után gondolja át, hol rontotta el az életét, és néz szembe saját gyerekkori énjeivel. Az író-rendezővel két fesztivál között beszélgettünk. 

Téged berúgna a tízéves éned a vécébe, ha találkoznátok?

Nem (nevet), de a vécék fontos szerepet töltenek be az életben. Van benne némi humor is, hogy a „leszámolásjelenet” a vécén történik. Köztes hely két világ között. Nekem nincs gyerekem, de a barátaimnak és a bátyámnak is van már. Számukra a mellékhelyiség az egyetlen hely, ahol igazából szabadok, ahol maguk lehetnek. Viszik a könyvet, laptopot, telefont, és ott vannak fél órát.

Mellékes, de életem első kisfilmjét – amit a barátaimmal készítettem – bemutattuk egy gyerekfilmfesztiválon, és annyira izgultam, hogy nem mertem bemenni a vetítésre.

Én szerepeltem benne, mert nem volt más. Nem mertem felkérni senkit. Bementem a vécébe, és bent ültem végig, áthallatszott a falakon, ahogy a művelődési ház termében megy a film. Ez gyakran eszembe jut.

Ezek után még furcsább, hogy most a forgatókönyv és a rendezés mellett a főszerepet is elvállaltad.

Részben szorított az idő: el kellett kezdeni az előkészületeket. Részben pedig a kiindulópont, hogy személyes filmet írsz, azt jelenti, hogy írás közben magadat képzeled el. Ezt el lehet hessegetni, amikor megtalálsz egy szereplőt, és a sztori átalakul, ahogy az ő személyisége is belekerül. Ez itt nem történt meg. Nagyon hosszú castingot tartottunk, közeledett a forgatás, és többen mondták, hogy próbáljuk meg velem – működött, és végül belevágtunk. Egy 55 napos forgatás előtt egy hónappal ezt a döntést behozni olyan, mintha nem egy követ dobnál a tóba, hanem dinamitot. Átalakult a gyártási terv, az egészet át kellett szervezni, iszonyú nagy pluszmunkát adott.

Felkészültél arra, hogy felismernek az utcán?

Az ismertségre nem készültem fel lelkileg. Amikor felvetődött, nehéz és bátorságot igénylő megoldásnak tűnt. Mint amikor előtted van egy akadály, amiről tudod, ha nem mész neki, akkor nagyon fájni fog. Végig éreztem magamban ezt és egy egészséges mazochizmust is, hogy le akarom küzdeni.

Ha elhatároztuk, hogy csinálunk egy nagyon személyes filmet, akkor ez volt, ami feltette a dologra a pontot.

Rossz_versk_5_photobyBenceSzemerey-200717.jpg

Rossz versek (Fotó/Forrás: Szemerey Bence)

A Rossz versek és a VAN olyanok, mint az Annie Hall és a Manhattan. Különböznek, de érződik, hogy egy alkotó munkái. Számodra mi a legfontosabb különbség?

Nagyon sokszor azt éreztem, hogy ez az első filmem. Nekem a VAN egy kaland volt.

Ami számomra nagyon fontos a Rossz versekben – a szerelmi szálon túl, ami a szíve, generátora az egésznek –, az az útkeresés.

Ez a VAN esetében is jelen volt, de itt teljesen másról szól: egy kicsit prostituált felnőttvilágban vissza lehet-e kanyarodni a gyermeki álmokhoz. A párizsi ösztöndíjam idején kevés volt a támasz, eléggé egyedül voltam, és ezekbe a gyerekkori álmokba kezdtem el kapaszkodni. Azt éreztem, hogy nekem ezeket el kell kezdeni írni. Nem véletlenül buggyant ki ez a személyes dolog.

A filmben a múltbeli részek gyakran futnak műfaji filmes részletekbe. A Rossz versek az emlékezés sajátosságait és a filmes eszközöket is szabadon használja.

Saját életünket is szeretjük filmszerűen látni. Nemcsak egy képi világban, hanem egy ritmusban, vágásban is. A saját életemben, amikor kamaszként egy „szerelmi jelenet” végén elsétáltam, akkor szerettem azt képzelni, hogy most jön a végefőcím. Ez a filmszerűség újra előjött az emlékképekben.

Rossz_versek_12_photobyGaborValuska-201443.jpeg

Levendula mező (Fotó/Forrás: Valuska Gábor)

Az is közrejátszott, hogy a film főhőse olyan fickó, akinek az önkifejezés a mániája. Másról se szól az élete. Mire eléri a filmbeli korát, addigra rádöbben, hogy mást sem próbál, mint hogy szeretné valakinek megdobogtatni a szívét – valahogy. A művészeti ágak, amikkel próbálkozik (hosszú idő volt, mire rájöttem, hogy még a vízilabda is ilyen, hiszen ez a játékról szól), nekem összességében kiadják a filmezést. Az, hogy a főhős reklámfilmes, számára kudarc. Nem azt csinálja, amit belül szeretne, nem saját magáról beszél, hanem számára értelmezhetetlen nyelven meséli valaki más történetét.

Természetesen közlekedsz, használod a filmes közeget, és építesz a közös ismeretekre. A film többszöri megtekintésére bazíroztok a rengeteg rejtett utalással?

Ez egy sűrű film volt a forgatókönyvben, és az előkészítés alatt még sűrűbb lett. Olyan rendszert találtunk ki színhasználatban, filmhasználatban a jelen és múlt között, ahogy egyik a másikkal összeér, ami szinte kivitelezhetetlen. Aki másodjára, harmadjára nézi, bonyolult összefüggéseket vesz észre. Hogy egy teljesen random arc az utcáról hogyan kerül be az emlékeidbe. Volt olyan is, aki az emlékképedben előkerül, és később a jelenben is. Például Mónika apja a kötözködő alak a villamoson. Az egész egy agymenés. Ezt egy rendszerben megpróbáltuk felépíteni.

Rossz_versek_1_photobyGaborValuska-200733.jpg

Rossz versek (Fotó/Forrás: Valuska Gábor)

A magyar filmek többségükben elemeltek, kortalanul sterilek, te mindkét filmedbe csempésztél korra jellemző apróságokat. A vasárnapi ebédnél aktuális politikai kérdések is felvetődnek.

Ha ezekben a karakterekben, akik magyarul beszélnek, nincsenek benne a mindennapi frusztrációk, amiket mi hordozunk ebben az országban (más országban meg más frusztrációk vannak), akkor csak a felszínen mozgok.

Amikor leülök írni, nem filmszerű jeleneteket látok, hanem először hús-vér embereket próbálok elképzelni, akiknek a mintáját a saját életemből merítem.

Ismét a te munkád a filmzene is?

Részben, de itt kicsit más. A VAN-nál pár akusztikus hangzású akkordra épül az egész, amit én írtam, és Csorba Lócival átdolgoztuk. Itt is ez volt a kiindulópont, viszont ez a film sokkal eklektikusabb hangszerelést kívánt meg. Sokkal színesebb és hangszeresebb a zene. Billentyűcentrikus. Követni kellett a film stílusát, és sokkal egységesebbnek kellett lennie, amivel a zene kicsit visszalépett.

Ha valaki nem emlékszik igazából a Rossz versek zenéjére, az nem meglepő, mert itt alárendelt szerepet kap néha – de nem mindig, ha például a buszos jelenetre gondolok. Legtöbbször visszalép, mert ha a zene is variálódik, más hangulatok és témák jönnek elő, más melódiák, akkor belehülyül a néző.

Rossz versek

magyar vígjáték, dráma, 97 perc, 2018

2018. december 27. (Forgalmazó: Cirko Film)

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - online, ingyen

Kapcsolódó

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - online, ingyen

Reisz Gábor második filmje december 27-én érkezik a magyar mozikba. Annak, aki addig nosztalgiázna kicsit jó hír, hogy decemberben online elérhető az előző munkája.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Budapest, Amszterdam és Berlin együtt ünnepli Fischer Iván 70. születésnapját

Január 20-án ünnepli hetvenedik születésnapját Fischer Iván. A jeles alkalomból az általa is alapított Budapesti Fesztiválzenekar az amszterdami Concertgebouworkest és a Konzerthausorchester Berlin együttesekkel közös, az interneten közvetített koncertösszeállítással készül.
Színház

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.
Plusz

Bach és Händel művei szólnak az oltóközponttá alakított Salisbury Székesegyházban

Ideiglenes oltóközpont lett a 800 éves délnyugat-angliai Salisbury Katedrálisból. Az orvosok dolgoznak és orgonazene szól, miközben a 80 év felettiek megkapják a koronavírus elleni Pfizer/BioNTech vakcinát.
Színház

Lemond tisztségéről az SZFE hallgatói önkormányzatának elnöke

Csernai Mihály lemondását a HÖK közösségi oldalán közölte. Bejelentése egy nappal azután történik, hogy a HVG közölte az új vezetés által felkért oktatók névsorát.
Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A-kategóriás filmfesztiválon debütál a magyar elsőfilmes drámája

Az 51. Goai Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be Krasznahorkai Balázs Hasadék című filmjét. Az elsőfilmesek versenyében szereplő alkotás India után 2021 tavaszán Magyarországon is látható lesz a Budapest Film forgalmazásában.
Vizuál hír

Tiziano-kiállítással ünnepli fennállásának 130. évfordulóját a bécsi Szépművészeti

Az évforduló alkalmából ingyenjeggyel és Tiziano-kiállítással kedveskedik látogatóinak a Kunsthistorisches Museum.
Vizuál galéria

9+1 műalkotás az amszterdami Rijksmuseumból, amit egyszer újra látni akarunk

Rembrandt, Vermeer és Avercamp festményei, több korszak fajanszkerámiái, babaházak és csendéletek sajttal, gyümölccsel. Szabadon böngészhető az amszterdami Rijksmuseum gyűjteménye az interneten. Tíz must-see műalkotást válogattunk össze az alábbi cikkben, amiket látni akarunk az újranyitás után.
Vizuál filmzene

Megjelent Mundruczó Kornél filmjének eredeti filmzenéje

Neves hollywoodi komponista írt zenét a Pieces of a Woman című filmhez, de nem csak eredeti filmzene, hanem Sigur Rós és Duke Ellington is szerepel Mundruczó első angol nyelven forgatott mozijában.
Vizuál hír

A legígéretesebb európai színésztehetségek közé választották Stork Natasát

Stork Natasát Európa tíz ígéretes színésztehetsége között mutatja be a European Film Promotion (EFP) a nemzetközi filmszakmának február végén. A filmpromóciós szervezeteket tömörítő EFP által felkért szakmai zsűri a magyar színésznőt beválasztotta a „Shooting Stars” programba.