Vizuál

A szegregáció tragikuma

2014.04.05. 06:50
Ajánlom
Az az érzése az embernek, hogy annyi szó esik feminizmusról, a nők egyenjogúságáról és a gender-kérdésekről, hogy már-már immunissá válik rá. Mindeközben a kapcsolódó problémák igenis valósak és jelen idejűek, sőt, sürgetőek, minthogy a társas kapcsolatok és az emberi együttélés forog kockán. KRITIKA

Ez év februárjától április végéig látható Shirin Neshat két videomunkája a Mélycsarnokban, melyeket Kondor-Szilágyi Mária kurátor válogatott ki, és bár közvetlen megoldást nem nyújtanak a felvetett problémákra, mégis képesek gondolatok transzformálására, s ilyenformán valamiféle változás elindítására, még ha csupán az egyén szintjén is.

A két mű mind időben, mind technikáját tekintve különbözik egymástól, s egyúttal az alkotó művészi módszerében is két eltérő végletet képvisel. Az Elragadtatás (Rapture) egy 1999-es fekete-fehér videó, amely Neshat ezredfordulón készített egyik trilógiájának középső darabja (Turbulent, 1998; Fervor, 2000), míg a Zarin egy 2005-ből való színes munka, és egy ötrészes sorozat darabja, melyet Shahrnush Parsipur Nők férfiak nélkül című 1989-es regénye inspirált, amiből 2009-ben azonos címmel film is készült. Ez a két videomű Neshat filmnyelvi kifejezésmódjának változására is rámutat, miközben az eltérő megközelítések következtében az azonos alaptéma más-más aspektusát emeli ki.

Neshat a kilencvenes évek folyamán készítette el Women of Allah (1993-1997) című, főként fekete-fehér fotósorozatát, melyen első ránézésre csadorba öltözött iráni nőket láthatunk, legtöbbször fegyverrel a kezükben, valamint arab szövegekkel borított testrészekkel. Az iráni nők valójában mind Neshat, aki így az önportrét nem pusztán az egyéni identitás problémáinak feltérképezésére használja, hanem a csoportos vagy társadalmi meghatározottság(ok)ban rejlő feszültségek vizsgálatának szolgálatába állítja. Ugyanis a fedetlen női testrészeken megjelenő arab kalligráfiák iráni költőnők főleg szerelmes témájú versei, s a nőalak mellett többször tűnik fel egy (félig) meztelen férfi vagy fiú.

Az így keletkező sokszorosan összetett képi világ magába sűríti az iszlám által meghatározott társadalmi berendezkedés feszültségét: a meztelen férfi szabadsága szemben áll a csadorba öltözött nő megkötözöttségével, míg a versek ellenpontjaként a fegyverek által jelképezett mártíromság jelenik meg. A fotográfiák többszörös tartalmi kontrasztjaikkal és sokszor ikonikus kompozícióik kifejezetten erős vizualitásával az etikai és az esztétikai dimenzió szoros összefonódására mutatnak példát.

A Women of Allah bizonyos tekintetben tehát előfutára a Műcsarnokban az Elragadtatás által képviselt trilógiának. Mindkét műcsoport esetében meghatározó, hogy a társadalmi problémák előtérbe helyezése az esztétikai szempontok figyelembevételével történik. Az Elragadtatás fekete-fehér képeivel és erőteljes kompozícióival a Women-sorozat hatását mutatja, ugyanakkor a narrativitás előtérbe tolása az ettől való elmozdulásra utal. A kétcsatornás installációt viszont a befogadó csak egy töredékes történetként tudja értelmezni, minthogy pillanatok kihagyására van kényszerítve, hiszen az egyébként lineáris narratívát az egymással szemben levő videók feszültség teli párbeszéde képezi.

A történetet másrészről áthatja a rituális gesztusok repetitív jellege, melyet a Sussan Deyhim által komponált zene, valamint a hangsúlyos koreográfia is aláhúz. És noha a kétpólusúság, a képek dialektikája által meghatározott ritmika inkább a művek esztétikai aspektusát helyezi előtérbe, ezek többszöri nézés után a társadalmi konfliktus felőli olvasat jelentésrétegeire irányíthatják a figyelmet. Hamid Dabashi 2002-ben megjelent tanulmányában ugyan végigveszi a szimbolikus képi elemek szociális vonatkozásait, mégis a film legérzékenyebb képsora, mikor a nők huhogásukkal kivívják a férfiak odafigyelését, majd rövidesen egy csónakba ülve tengerre szállnak - a férfiak ezt kísérő, kifejezetten szomorúnak ható integetésén kérlelhetetlenül üt át a szegregáció tragikuma.

És hiába a két kiállított munka közötti számos különbség és időbeli távolság, a Zarin szinte ugyanezt az elkeseredettséget sűríti magába. A bordélyházból kiviharzó fiatal prostituáltat a férfiakkal való kapcsolat hiánya (a meglévő testi kontaktus ellenére) és e kapcsolat lehetetlenségének esélye dúlja föl, melyre vendégének arctalanná torzulása utal. A városi tereken való kétségbeesett hajszája során remény és reménytelenség között egyensúlyoz, és a gyarapodó arctalan férfiak jelzik, hogy az utóbbi fog győzni.

Zarin mint nő és mint prostituált nemcsak a férfiak elfogadására vágyakozik, hanem arra is, hogy a férfiak jelentéssel bírjanak számára. Ezekre van szüksége ahhoz, hogy a férfiak visszanyerjék arcukat, ők azonban a társadalmi konvenciók miatt képtelenek mindkettőre. Ezek a szociális kötelékek viszont mindent uralnak, beleértve a köztereket is, ahol Zarin megjelenik: már a gyorsan magára kapott kendőjével is kilóg a szabályosan öltözött emberek közül, aztán zilált rohanása során akad fönn a rendezetten közlekedő férfiak csoportján, sőt, a női fürdőben mint egyfajta redukált köztéren sem tud szabadulni a meglévő béklyóktól. S míg az Elragadtatás záró képein a nők tengerre szállása szomorúságában is valamiféle reményt képvisel, a Zarin végén csupán a kilátástalanság visszhangzik.

Márpedig Neshat számára a konfliktus egyetlen lehetséges megoldása fix identitás átformálása alakuló identitássá, ahogy azt Giorgio Verzotti megjegyzi tanulmányában. Szerinte ez az átformálás megy végbe az Elragadtatás említett jelenetében. Azonban Zarin hiába keresi a férfiak arcát, nem talál sem elfogadást, sem jelentést, hiszen a társadalmi konvenciók megakadályozzák az igazi kapcsolat kialakítását. És a tengerre szállás sem jelent valódi megoldást. De akkor hogyan lehetséges a kulturális, vallási és egyéni identitás múltra reflektáló átformálása? Lehetséges-e egyáltalán?

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Fidelio Tours

Több mint félszáz program a Zempléni Fesztiválon

Komolyzenei és jazzkoncertek, színházi és irodalmi estek, kiállítások mellett családi és gasztronómiai kínálat várja az érdeklődőket augusztus 14. és 23. között.
Klasszikus

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

Elhunyt Reigl Judit festőművész

Kilencvenhét éves korában pénteken elhunyt Reigl Judit Franciaországban élő Kossuth-díjas festőművész, az európai absztrakt expresszionizmus jelentős képviselője.
Vizuál hír

Görögország visszaköveteli a Parthenón szobrait

Az athéni Parthenón szobrait szeretné véglegesen visszakapni Görögország a British Museumtól a görög szabadságharc 200. évfordulójára, ezért nemzetközi bizottságot hozott létre - mondta el a kínai állami hírügynökségnek adott interjúban Lina Mendoni kulturális miniszter.
Vizuál portré

Az Apokalipszis most sztárja egy érsek után választotta nevét

Két évig még díszletmunkásként is dolgozott mielőtt Coppola filmje meghozta számára a sikert. Két fia követte őt a szakmában. Martin Sheen amerikai színész augusztus 3-án ünnepli 80. születésnapját. 
Vizuál ajánló

Herceg a vasfüggöny mögül – Róna Viktor kiállítás

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállítását Róna Viktor balettművésznek szenteli.
Vizuál magazin

Angyalszív, Madárka, Evita - Alan Parker legjobb filmjei

Hetvenhat éves korában, július 31-én meghalt Alan Parker angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer, akinek nevéhez olyan kult filmek fűződnek mint a Pink Floyd:Fal, az Angyalszív vagy az Evita.