Az április 3-tól látható, mintegy 200 négyzetméter területű, új teremsorban megnyílt tárlat négy tematikus egységben mutat be képeket és szobrokat, nagyrészt a 18. századból – tájékoztatta a Szépművészeti Múzeum lapunkat. A kiállítást a műfaji változatosság jegyében a Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiből válogatott iparművészeti tárgyakkal, a nemesi udvari környezetben használatos bútorokkal és ötvösművekkel gazdagítva tekintheti meg a nagyközönség.
Az első szekció három magyarországi születésű, de külföldön sikeres művészi pályát befutó festőről, Mányoki Ádám portréfestőről, valamint Bogdány Jakab és Stranover Tóbiás csendéletfestőkről szól. Mányoki, aki élete nagy részében a lengyel királyi és német fejedelmi udvarokban működött, II. Rákóczi Ferenc udvari arcképfestőjeként az egyik legszebb és legismertebb hazai barokk portrét alkotta meg a fejedelemről 1712-ben. Bogdány és tanítványa, Stranover a londoni arisztokrácia köreiben vált népszerűvé holland modorú, változatos csendéleteivel és madárképeivel.
A Barokk változatok című kiállítás részlete (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A második szekcióban közel kétszáz év hazai arcképeiből válogattak a kiállítás rendezői: a 17. század reprezentatív státuszportréitól a felvilágosodás korának az ábrázolt személyiségét hangsúlyozó képmásaiig követheti a látogató a legnépszerűbb barokk műfaj változásait és különféle típusait. A korai képek közül
Justus Sustermans 1626-os egész alakos uralkodói képmása a Szent Korona korai, pontos és tárgyhű ábrázolásával tűnik ki.
A harmadik szekció egy jellegzetes barokk műfajjal, a többféle céllal, de jellemzően nagyobb művekhez tervként készült kis méretű olajvázlatokkal foglalkozik. A festők első gondolatait megfogalmazó, impresszív kis képek sokszor modernségükkel nyűgözik le a nézőt. Ilyen mű Franz Anton Maulbertschnek a Szent István koronafelajánlását ábrázoló vázlata, amely egyúttal átvezet a negyedik szekcióba, a 18. század második felének jellegzetes magyar témáihoz, a középkortól elevenen élő Mária-kultusz és az Árpád-házi szent királyok tiszteletének késő barokk változataihoz. Az utolsó teremben a késő barokk festészet más műfajaiból, tájképekből, mitológiai és bibliai témájú zsánerképekből mutatunk be kis válogatást.
A Barokk változatok című kiállítás részlete (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A tárlaton először látható a gyűjtemény új szerzeménye, Mányoki Ádám képe Agnieszka Emercjana Pociejowa (született Warszyczka) lengyel nemesi származású hölgyről. Mányoki Ádám 1713 és 1723 között II. Erős Ágost varsói és drezdai udvarában állt alkalmazásban portréfestőként. A porosz uralkodóház tagjai mellett az udvartartás női tagjairól is készített portrékat királyi megrendelésre. Az uralkodó gyakran két példányt is rendelt ezekből a képekből, amelyeket különböző palotáiban helyeztek el. Agnieszka Emerencjana Pociejowa portréjának egy, csak apró részletekben eltérő változata a varsói Łazienki-palota gyűjteményében található.
Az asszony II. Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem udvartartásának volt tagja, aki a király varsói udvara mellett gyakran tartózkodott a drezdai udvarában is.
Igen közeli kapcsolatot ápolt II. Erős Ágosttal, egyes források szerint a szeretője volt.
A király közvetlen környezetében azonos pozícióval bíró, nemesi származású nőkhöz hasonlóan ő is igyekezett a hozzá közel állók érdekeit, pályafutásukban való előrelépésüket képviselni az uralkodónál. 1709-ben házasodott össze Ludwik Konstanty Pociejjel, aki ugyanabban az évben elnyerte a Lengyel–Litván Nemesi Köztársaság nagyhetmani (katonai parancsnoki) címét. Első férje halálát követően, 1730-ban Pociejowa újra férjhez ment, gróf Joseph Alexandre de Montmorency de Bours-hoz, a szász hadsereg tábornagyához.
Mányoki Ádám: Agnieszka Emerencjana Pociejowa, születetett Warszyczka, később Montmorency grófné, 1716–1717 körül (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum)
A portrén a lengyel származású nemesasszony lovagláshoz öltözve jelenik meg: széles kézelőjű, gallér nélküli kabátot, mellényt és háromszögletű kalapot visel. Az udvari arisztokráciához tartozó hölgyek gyakorta részt vettek a főúri időtöltésekben, például vadászatokon. Az ilyen alkalmakkor viselt női öltözék a férfiruha átfogalmazása volt. A kacér, kihívó póz a kigombolt ruházattal és a rózsaszín szalagcsokorral az ábrázoltnak az uralkodó udvarában betöltött bizalmi pozíciójára utal.
Az új tárlat szervesen kapcsolódik a 2018-ban megnyílt 17. és 18. századi magyarországi egyházi festészetet és szobrászatot bemutató anyaghoz.
Fejléckép: A Barokk változatok című kiállítás részlete (forrás: Szépművészeti Múzeum)
hírlevél
