A szerelem fáj… így legalábbis biztosan

Milyen szép is volna, ha randipartnerünk az első találkozón rögtön megengedné, hogy vacsorát főzzünk neki, elmosogassunk utána, majd az est végén még akár el is heveredhetnénk a lábainál a parkettán, feltéve, hogy csendben maradunk, és nem zavarjuk alvás közben.

Harry Lighton új filmje, A szerelem fáj a BDSM-közösség világába nyújt betekintést, elsősorban lélektani szempontból. Az eredeti, angol cím (Pillion) a motorok hátsó ülésére vonatkozik, illetve a hátsó utasra, aki belekapaszkodva a kormánynál ülőbe, lemond az irányításról. Szép metafora ez, amely az egyszerű magyarázatok helyett inkább érzésszerűen jeleníti meg, mire vágyik főhősünk, Colin (Harry Melling). A visszahúzódó fiú meghitt családban, szerető szüleivel él, és esténként acapella bandájával szórakoztatja a helyi bár közönségét. Karácsony előtt megismerkedik egy rejtélyes, szótlan, de annál vonzóbb motorossal (Alexander Skarsgård), a találkozás pedig hamarosan felforgatja az életét.

Ahogy Colin mondja, kivételes tehetsége van az odaadásra, ami annyit tesz, hogy

Szó szerint szolgálja Rayt, akár egy odaadó kutya. Mindent megtesz, amire a férfi kéri, legyen az bármilyen megalázó, mindezt pedig annak reményében, hogy néha, ha csak néhány percre is, kaphat érte némi jutalmat – valamit, ami külső szemmel nézve továbbra sem emlékeztet valódi jutalomra, figyelemre vagy kedvességre.

Jelenet A szerelem fáj című filmből (Fotó/Forrás: ADS Service)

A rendező nem magyarázza meg a két fél között működő viszony miértjeit, és nem nyújt válaszokat. Rayről nem tudunk meg szinte semmit, és eleinte még azt is kevésbé látjuk át, Colin számára mit is jelent alárendelni magát. A forgatókönyv ügyes fogása, hogy a fiú édesanyján keresztül valamiképpen azért teret ad a néző aggályainak, a külső szemlélőnek, aki szimplán csak annyit lát ebből a kapcsolatból, hogy valakit a szemünk láttára aláznak meg újra és újra. Merthogy a nő lesz az a történetben, aki nyíltan problematizálja kettejük kapcsolatát.

– a film előrehaladtával egyre inkább világossá válik, hogy ez a fő kérdés. Hamarosan ugyanis felébred a fiúban a tiltakozás, lázadni kezd, először finoman, majd egyre drasztikusabb lépésekkel próbálja provokálni Rayt, hogy végre valahára kiváltson belőle valamit – legyen az akár düh vagy gyengédség, csak mutasson iránta bármilyen érzelmet.

De mindez azt jelenti-e, hogy Colin valójában hagyományos, romantikus kapcsolatra vágyna? Mégsem erről van szó, sokkal inkább egy önismereti utazás állomásait követjük nyomon, amely során lassan megértjük, hogy valójában nem az alárendeltséggel és kiszolgáltatottsággal van problémája, csupán azzal, ahogyan ez megvalósul. Ray-jel való kapcsolata ugyanis egy első szerelem letaglózó drámája, amely egyszerre mindent elsöprő érzelmi sokk és fájdalmas kitárulkozás – ebben a formában a sérülés garantált, a kérdés csak az, a főhős vajon képes lesz-e megerősödve kikerülni belőle.

Jelenet A szerelem fáj című filmből (Fotó/Forrás: ADS Service)

A rendező szépen rajzolja meg a két férfi portréját, és ebben kiváló társai a színészek. Harry Melling rettentő hitelesen formálja meg a szorongásokkal teli, törékeny Colint, Alexander Skarsgård pedig a maga hallgatag, skandináv macsóságával valószínűleg a legjobb választás volt Ray szerepére. Rezzenéstelen tekintetével látszólag nem volt különösen nehéz dolga, ám éppen azokban a jelenetekben csillogtat meg mégis valamit tehetségéből, amikor a karaktere véletlenül megfeledkezik magáról, és egy-egy félmosollyal, felhúzott szemöldökkel valamiféle törődést, gyengédséget mutat Colint iránt – apró jelzések ezek, amiket aztán szempillantás alatt korrigál. Nick Morris operatőr képeiben nagyon szépen keretezi a szereplőket, főként Rayt, aki hallgatásában és merevségében is folyamatosan sugároz valamiféle karizmát, ami láttán mégis el tudjuk képzelni, mi lehet olyan vonzó benne Colin számára.

Ha valaki azzal az előfeltételezéssel áll neki ennek a filmnek, hogy esetleg választ kap arra, miért választják emberek ezt a kapcsolati formát, az jó eséllyel csalódni fog. A szerelem fáj után könnyen lehet, hogy még kevésbé fogjuk érteni a BDSM világát, mint előtte, még ha a főszereplők kapcsolati dinamikájában teljesen általános problémákra ismerünk is rá. Talán jól is van ez így. Aligha létezhet egyetlen válasz a kérdésre. A meg-nem-értés is lehet revelatív.

Fejléckép: Jelenet A szerelem fáj című filmből (Forrás: ADS Service)