Vizuál

A szerető családi háttér sem jelent biztosítékot

Csodálatos fiú filmkritika
2019.01.25. 11:40
Ajánlom
Bárki függővé válhat - sugallja a Csodálatos fiú, ami végre nem a szokásos, látványos de sablonos eszközökkel közelíti meg a szerhasználatot. Ennek ellenére mégis inkább elhibázott lehetőségnek hat.

A coming of age filmek általában elég egyoldalúan mutatják be, milyen is az, ahogy egy fiatal felnőtté válik, vagy legalábbis valamilyen formában kirepül a fészekből. A tavalyi Lady Bird üdítő kivételként nemcsak a címbeli lázadó karakterrel keltett szimpátiát a nézőben, hanem a szülők nézőpontjára is jutott a játékidőből - a zseniálisan játszó Laurie Metcalf és Tracey Letts pedig a nekik jutó mellékszerepet is megtöltötték élettel. Múlt évben már több, fesztiválsikereket arató film is akadt, amelyek kifejezetten a szülőre fókuszáltak: hogyan élik meg, amikor gyermekük felcseperedik, amikor már nem csak egyedül ők formálják nézetét, nem függ tőlük, hogyan viselkedik.

Ha veszekedtél már a szüleiddel, neked ez lesz az év legjobb mozija

Kapcsolódó

Ha veszekedtél már a szüleiddel, neked ez lesz az év legjobb mozija

Greta Gerwig rendezői bemutatkozása egyszerre ismerős és hihetetlenül friss film a felnőtté válásról és a szülő-gyerek kapcsolatról.

A nagyobb sikert a Ne hagyj nyomot című mozi aratta, ami mozi helyett nálunk egyből DVD-re érkezett. Ez a Captain Fantastic (szintén elkerülte nálunk a mozikat) nyomán egy vadon élő családot mutat be, és azt, hogyan szakad ki ebből a világból az itt nevelkedett gyerek. A másik, részben hasonló tematikájú film a Csodálatos fiú, amit január 31-től a nagyvásznon is megnézhetünk.

Azért csak részben hasonló tematikájú, mert a film végül úgy dönt, hogy történetének sokkal didaktikusabb oldalát kívánja hangsúlyozni: a drogfüggőséget.

Nic Sheff szülei bár elváltak, de láthatóan szeretetben és jómódban nevelkedett. Mégis, szép lassan a függőség végeláthatatlan spiráljába keveredik, ahonnan, bár szülei bármit megtennének érte, nagyon úgy néz ki, hogy nincs kiút.

csf-153926.jpg

Részlet a filmből (Fotó/Forrás: port.hu)

A Csodálatos fiúban sok szempontból pont az az érdekes, ami a gyengéje is egyben. Nem próbál meg filmbe illő magyarázatokkal előállni a drogfüggőséggel kapcsolatban - azt se tudhatjuk biztosan, Nic hogyan szokott rá az anyagra. Csak jelek vannak: mintha lázadásból próbálta volna ki először, aztán pedig a megfelelési kényszere és szorongása űzte volna mindig vissza a szerekhez. Hiszen tényleg mindene megvolt, remekül tanult, a jövő nyitva állt előtte - mégis csapdába esett. A valóságban ugyanis nincsenek biztos receptek, ki válik függővé vagy szenvedélybeteggé - csak rizikótényezők, protektív faktorok vannak, ezen kívül pedig a genetikától kezdve ezer egyéb dologtól függ, hogy alakul valakinek az élete. Nincs két azonos sors.

A film ehhez mérten mer földhözragadt lenni, és semmiféle, a hasonszőrű filmekben megszokott hatásfokozó trükkel nem él: nincsenek a Requiem egy álomért-ban láthatóhoz hasonló horror-jelenetek, maximum csendes agonizálások egy étterem mosdójában.

Sokkal durvább ugyanis az, ami Nic családjában lejátszódik. Felix van Groeningen rendező mindent bemutat az aggódástól a kétségbeesésen át a teljes apátiáig - legalább háromszor. Ez egyrészt szintén arról tanúskodik, hogy a film mer valósághű lenni, hiszen egy függő hozzátartozójának lenni pontosan ezt jelenti: reménykedést, fogadkozásokat, majd csalódást, beavatkozást és rimánkodást - hogy aztán az egész kezdődjön elölről. Ezt az őrült spirált remekül mutatja be a film - de aztán nem kezd vele semmit. Egyszerűen egy idő után Nic apjához hasonlóan mi is elfáradunk és apatikussá válunk; a film ugyanis a két órája alatt ugyanazokat az érzelmeinket játssza ki, ráadásul ugyanúgy. Nincs dramaturgiai ív, a történet, a karakterek nem haladnak semerre, így egy idő után érdeklődésünket is elvesztik.

Az egyetlen kivétel a Steve Carrell alakította apa figurája. Carrell - a fiút játszó Timothée Chalamethez hasonlóan - remekül játszik, őérte érdemes igazából végignézni a filmet. Ő testesíti meg a film érdekesebb, fent fejtegetett részét: mikor jön el az a pont, amikor egy szülőnek el kell engednie gyerekét? Hogyan fogadja el egy szülő, amikor már nem tud ott állni gyereke mellett, hogy kisegítse őt a bajban? Sajnos a Csodálatos fiú ehelyett inkább a drogfüggőségre helyezi a hangsúlyt, és bár érdekes színfoltja a témát feldolgozó filmeknek, de nem annyira hatásos, hogy a kánon részévé is váljon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Elhunyt Quincy Jones

A többszörös Grammy-, Tony- és Primetime Emmy-díjas amerikai zeneszerző, producer kilencvenegy éves korában hunyt el november 3-án éjszaka Los Angelesben, szerettei körében. Quincy Jones a 20. századi popkultúra egyik legmeghatározóbb alakja volt.
Színház

Elhunyt Forgács Gábor

A színész, humorista és szinkronszínész halálhírét lánya, Győrfi-Forgács Beáta tette közzé a közösségi oldalán. Forgács Gábor hetvenhat éves korában hunyt el november 4-én reggel.
Vizuál

KÉP-regény: Placebo-hatás

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Placebo együttes énekeséről, Brian Molkóról hozott egy felvételt 2001-ből, és arról ír, miért bánkódhat az, aki kimaradt az analóg korszakból. 
Tánc

Kallós Zoltán gyűjtéseiből készült koncerttel lép fel a Fonóban a Duna Művészegyüttes népi zenekara

A Duna Művészegyüttes zenekara, a Göncöl zenekar koncertje a kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, Kallós Zoltán népzenei gyűjtéseiből válogat koncertjén, amely a Fonó Budai Zeneház színpadán november 29-én 19 órától lesz látható.
Klasszikus

José Cura számára személyes ügy a fogyatékkal élők támogatása

José Cura argentin tenor és karmester ellátogatott a Salva Vita Alapítvány budapesti központjába, hogy találkozzon a szervezet munkatársaival és speciális igényű ügyfeleivel. A világsztár december 3-án fellép a szervezet jótékonysági koncertjén is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Placebo-hatás

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Placebo együttes énekeséről, Brian Molkóról hozott egy felvételt 2001-ből, és arról ír, miért bánkódhat az, aki kimaradt az analóg korszakból. 
Vizuál hír

Leváltották a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyetteseit

„Új idők, új szelek, új működési rend” – egyebek közt ezzel indokolta Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke, miért váltak meg Hammerstein Judittól és Virágos Gábortól.
Vizuál hír

A felhők felett két héttel tovább kék az ég – meghosszabbították Gaál Kata kiállítását

Szeptember 13-án nyílt meg a Várfok Galériában Gaál Kata A felhők felett mindig kék az ég című kiállítása, amelynek zárlatára eredetileg október 31-én került volna sor, ám a galéria most bejelentette, hogy a tárlatot két héttel tovább, november 16-ig még látogathatja a közönség.
Vizuál interjú

Immerzív utazás az emberi psziché és a természet rejtett birodalmaiban – A Light Art Múzeum legújabb kiállításán jártunk

A LAM Phantom Vision című, 2025. június 30-ig megtekinthető új tárlatáról a két kurátorral, Bencsik Barnabással és Szalai Borbálával beszélgettünk.
Vizuál gyász

Elhunyt az underground filmjeiről híres Paul Morrissey, Andy Warhol egykori alkotótársa

Paul Morrissey 86 éves volt. Noha világéletében konzervatívnak vallotta magát, Warhol „szupersztárjaival” – modellekkel, drag queenekkel és transznemű színészekkel – forgatta underground filmjeit – írja a hvg.hu a Guardianre hivatkozva.