Vizuál

A szőlőszemek ritmusa

2013.08.19. 09:00
Ajánlom
Ősz Gábor műveiből Háromszor három címmel nyílt kiállítás a Lumúban. A tárlat a múzeum olyan magyar származású alkotókat bemutató sorozatba illeszkedik, akiknek munkássága kevéssé ismert Magyarországon. Ennek kapcsán beszélgettünk a camera obscuráról, Hitler nyaralójáról és Michelangelo Antonioniról. INTERJÚ

- Festőként végeztél. Hogyan lettél fotós?

- Nem lettem fotós. Képzőművésznek tartom magamat. A fotó egy médium, eszköz. Az érdekel, hogy miként jön létre a technikai kép. Ezért kezdtem el a camera obscurával, a filmmel, számítógépes installációkkal és a fotóval foglalkozni. A festészetből rengeteget tanultam a kompozícióról és a kép felépítéséről. Még 1996-ban volt egy kiállításom, ahol technikai képeket állítottam ki. Öt évvel korábban ugyanott festményeim voltak. Ennek kapcsán mondta a galéria igazgatója, hogy számára nem tűnik nagynak a különbség a festményeim és képeim között.

- Ugyanazt mondod más nyelveken?

- Lehet. Amikor az amszterdami Reichs Akadémiára kerültem, csináltam egy sorozatot, a Képek a falont. Festményeket fotóztam múzeumokban, aztán a fotókból újra festményt csináltam. Így táblaképek jöttek létre, festmény a festményben. A Ludwigban látható tautológia-ontológia sorozat ugyanezzel foglalkozik. Vagyis azzal, hogy mit jelent egy újra felvett film képe, mit jelent a kép a képben.

- A munkáidban sokat foglalkozol az építészettel is.

-  Komplex a kapcsolat a fotó és az építészet között. Jeff Wallt egyszer felkérték, hogy csináljon egy építészeti fotósorozatot. Erre fogta magát, és csinált egy camera obscura-sorozatot a kaliforniai szőlőtőkékről. Az építészetben lévő szerkezeti viszonyt máshol is meg lehet találni. A szőlőtőkékben megvan ugyanaz a ritmus, mint a New York-i utcákban. Építészetet fotózni érdekesebb úgy, hogy a képen nem jelenik meg közvetlenül egyetlen épület sem. Elkapok valamit, ami talán nincs is ott.

-  Elkapni valamit, ami talán nincs is ott - erről szól Antonioni Nagyítása is.

-  A filmben a fotós kutat valami után, amiről nem tud semmit. Aztán a végén, amikor már odáig nagyítja a képet, hogy az kezd szétesni, észrevesz valamit, amiről azt gondolja, hogy egy holttest. Az ember mindig behatol képbe, megpróbálja részekre bontani. A Nagyítás-sorozatban a saját történetemet meséltem el. A helyszín egy filmbélihez hasonló parkrészlet volt, amit fehérre festettem, és fénnyel láttam el. A kiállítás után egyébként kiderült, Antonioni a naplójában azt írta, egyszer nagyon szeretne fehérre festeni egy erdőt.

-  Az építészet kapcsán említett ritmus jelenthet mononitást is. Például a Harmadik Birodalom öt kilométer hosszú szállodájánál.

-  Elképesztő hangulatú hely. A tervek szerint az épület minden emeletének minden ablakából ugyanaz a látvány, a tengerpart látszódott volna. Ha az ember bemegy az épület egyik szobájába, és arról készít egy képet, létre is hozta az épületet. Ezt a gondolatot akartam megfordítani úgy, hogy nem egy szoba reprezentálja az összeset, hanem az összes szoba reprezentál egyetlen egyet. Az épület minden szobáját le akartam fotózni, és a szobák képét egyetlen papírra exponálni. Végül ez nem így történt, mert az épületet nem fejezték be, és középen egy hatalmas lyuk tátong, így a kétablakos szobákat is bevettem a sorozatba. A tenger pedig nem látszik, mert a parton hatalmas fák nőttek, aminek az épületet kaszárnyaként használó NDK-s katonák kifejezetten örültek.

-  Három sorozatodban is megjelenik a Harmadik Birodalom. Az egyikben Hitler nyaralójával, a Berghoffal.

-  Ha egy épületben állunk, létrejön egy kettős tér: a külső és a belső világ. Az ablak az az elem, amelyen keresztül a külvilágba, azaz a valóságba látunk. A Das Fenster témája a Berghof ablaka, egy négyszer nyolc méteres alkotás, amely nem véletlenül nézett arra a hegyre, amelynek germán mitológiában misztikus erőt tulajdonítanak.

-  A fekete-fehér és a színes kép kapcsolatával is foglalkozol.

-  A valóság mindig színes. Mindenhol színek vesznek körül minket, a fekete-fehér kép egy absztrakció. Ezért érdekes a 19. század végétől a 20. század elejéig tartó időszak, a fotóművészet hajnala. Mindenki arról beszélt akkoriban, hogy ez a valóság rögzítésének új módszere. Mégis hátrányban volt a festészettel szemben, hiszen nem tudott színeket megjeleníteni. Idővel aztán felismerték a csalás lehetőségét. Ma nincs olyan kép, amely ne menne keresztül valamilyen módosításon, így a kép már semmilyen kapcsolatban nem áll a valósággal. A technikai kép története tulajdonképpen a csalás története. Úgy formáljuk a képet, hogy az általunk elmesélt történetet jól illusztrálja.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én. 
Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

Bereményi Géza belemegy a játékba

Élvezetes, szerethető és szívet melengető portréfilm lett a Bereményi kalapja, amelyet elsősorban az irónia hat át, mintsem a túlzott komolyság és drámaiság. Mindazonáltal szép, őszinte pillanatoknak is szemtanúi lehetünk a napjaink egyik legnagyobb alkotójáról szóló filmben.
Klasszikus

Schiff András kapta az idei Bach-medált

A Lipcse városa által 2003-ban alapított díjat Johann Sebastian Bach műveinek kimagasló interpretációjáért ítélték oda Schiff Andrásnak. Korábban többek között Gustav Leonhardt, Sir John Eliot Gardiner, Ton Koopman, Nikolaus Harnoncourt vagy Robert Levin munkásságát ismerték el a díjjal.
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

A főváros egyetlen sörgyárát is bejárhatjuk a Múzeumok Éjszakáján

Idén is megnyitja kapuit a Dreher Söripari Emléktár a Múzeumok Éjszakáján. Ennek apropóján egy négy részből álló talkshow sorozatot indítanak Sztorik habbal címmel, amelyben építészetről, gasztrotörténelemről, képzőművaészetről és a múzeumok működéséről beszélgetnek.  
Vizuál magazin

KÉP-regény: A trombitavirág

A Fidelio sorozatában hétről hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, akinek ezúttal egy falból előbukkanó váratlan vendégről az emberiség múltja, jelene és jövője jutott eszébe. 
Vizuál hír

Gergye Krisztián emlékezetkísérletbe kezdett

A táncművész-koreográfus Szent Iván éjjelére időzítette legújabb performanszának kezdetét: összekötve a múltat a jelennel, 40 festményt állított ki Kőszegen, kitéve az alkotásokat az időjárás viszontagságainak.
Vizuál ajánló

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Vizuál ajánló

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én.