Vizuál

A természet szín-játéka

2011.11.15. 07:42
Ajánlom
„Én úgy festek, ahogy a vénasszonyok harisnyát kötnek” – mondta egyszer a bárói rangját bocskorrá koptató, abban Párizst, Bécset, Pestet, sőt a frontot is bebarangoló, nem ritkán koplaló vagy csavargókkal vacsoráló Mednyánszky László.

A felvidéki arisztokrata családból származó festőművész több ezer képet kitevő életművének nagy része ma is lappang. Ám katalogizált munkái között is - magyar és szlovák közgyűjtemények mellett - számos magántulajdonban van. Egyik legjobb hazai ismerője által a századforduló legtermékenyebb és legtalányosabb festőjének tartott Mednyánszky műveiből a Falk Miksa utcai Virág Judit Galériában nyílt - vállaltan szubjektív, de ettől még érzésem szerint szuggesztív - tárlaton keveset látjuk a dekadens, romlott, sőt a halállal is kokettáló Mednyánszkyt. A festő jobbára a nyugodtabb arcát fordítja felénk.

Csúszik a fény a szelíd tó színén és ugrándozik a csobogó patak habjai közt. A pihenő és siető vizeket áttetsző felhők fedezékéből kikukkantó, derengő napfény festi meg. Mednyánszky László mágikus-naturalisztikus tájképei a természet örökké változó szín-játékát lopják vászonra. Mintha műtermében modellt állna a táj, akárha a lassú időből örökkévaló pillanatokat mentene át a festő ecsete. Szél nem fúj, olvad a hó, de csillog még. Másutt díszesek a fák, tavaszba öltöztek. Enged az időjárás és magához húz a természet. A patakok, zúgók mentén, bércek, hágók alatt, tarka erdőségek árnyán itt-ott emberek körvonalai látszanak. Megfigyelik, kilesik a táj titkait, részeivé, részeseivé válnak a hangulatnak. Akárcsak mi, galérialátogatók. A fák a vízre hajolnak: útját őrzik vagy tükrében illegetik magukat. Csend van. Nyugalom, és csak a forrás zubog. Ahogy állok a képekkel szemben, úgy érzem, kicsit megmozdul velem is a vidék. Barnák, okkerek és zöldek szinesztéziája játszik egymásba.

Egyszerű és monumentális, nagyon is konkrét, mégis mélyen gondolati. Ezek az ellentétpárok viaskodnak bennem, amint a Virág Judit Galériában, a 121 legszebb Mednyánszky festmény című kiállításon meg-megállok a tájképekkel szemközt. Hiszen a tárlat jobbára a mentális mintázatokként, hangulati kivetülésekként is értelmezhető természeti festményekre koncentrál. Persze találunk itt a "tűzvilágította" csavargóképekből és a fáradt-feszült frontképekből is, ám úgy érzem, többnyire mégiscsak a nyugodt, meditatív Mednyánszky néz ránk vissza a falakról. Ezt sugallja a finom, elegáns installáció is. Nem túl sűrű, de nem is túl szellős. Hagyja, hogy szemünk megpihenjen egy-egy alkotáson, de olykor kapcsolódási pontokat is kínál. Ilyenkor szomszédos képek színvilága vagy motívumainak összecsengése vezeti át csendben a tekintetet. Hiszen a hatalmas Mednyánszky-életműben fontos szerep jut a változatoknak. Az impresszionista szertelenséggel ismétlődő, variálódó képelemek mégsem kliséként bukkannak elő, hanem képről képre más hangsúllyal, gondolattal fogalmazódnak újjá. A változó fény- vagy térviszonyok hasonló, de mégis különböző képpé építik az ismerős formákat. Dunajec, Poprád, Tisza, Alföld, Duna és az Alpok. Mednyánszky szeme és ecsete mindenfelé ismerős.

Ám nemcsak az erdők mélye, hanem a rengeteg széle, a város pereme is érdekli. Azt beszélik, Mednyánszky - és erről képei is árulkodnak - leginkább az útszéli csavargók (al)világában érezte magát otthon. A tárlat megmutat párat e kéregbarnával és abszintzölddel festett, "tűzvilágította" táborokból, illetve a mezítlábas-kalapos otthontalanok, verekedő-csatangoló lumpok és komiszok, riadt-fázó arcok, izzó szemű vándorok és sanda csirkefogók közül is. Párizs és a Monarchia söpredéke, megcsúszott és a társadalomból kiesett egzisztenciák, kölyökképű vagy éppen infernális haramiák. Karakán karakterek. A lobogó-pattogó tűz fényétől piros, elmosódott, mosolytalan arcok mintha Twain regényeit illusztrálnák, közben viszont a századvég-századelő szociografikus igényű tablóit is adják. Szívesen néztem volna még többet belőlük. Akárcsak a drámai, tájba vesző, lucsokban masírozó, megtört-meggyötört katonák őszinte, szép, hősies frontképeiből.

A kiállítóhely funkciójából is következik tán, hogy a tárlat alapos akkor, amikor a panteista géniuszt mutatja be és elnagyoltabb, amint a rémisztő, sötétebb festményekhez ér. Biztosan sokan fogják azt is vitatni, hogy milyen alapvető munkák maradtak ki a „121 legszebb Mednyánszky" közül. A válogatás viszont ettől még érvényes. A kiállítás, ha nem is vázol teljes pályaképet - miért is lenne feladata? -, azért sokfelől bemutat egy markáns életművet. Az ezerarcú, fájóan gyönyörű Mednyánszkyt pedig mindenképpen látni kell!

121 legszebb Mednyánszky festmény
Virág Judit Galéria, Budapest, Falk Miksa utca 30.
Megtekinthető: 2011. november 27-ig.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.
Klasszikus

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál tűz

Kimentették a Notre-Dame festményeit

Az utolsó festményeket, 15 darab 17. századi képet is átszállították pénteken a tűzvész pusztította párizsi Notre-Dame-ból a Louvre múzeumába, miután a műkincseket és ereklyéket már az elmúlt napokban kimenekítették a katedrálisból.
Vizuál morphoto

KÉP-regény: A Notre-Dame lángjai

Ezt az egészet igazándiból sosem akartam megírni, de most olyan helyzetet teremtett az élet, hogy egyszerűen muszáj! 1992 nyarát Párizsban hédereltem végig egy cimbimmel, és ez megváltoztatta az egész életemet. Előtte ugyanis szerelmes voltam, utána meg már nem. Miközben állítólag Párizs a szerelmesek városa. Hát, nekem sikerült ezt is inverzben lehozni!
Vizuál Cannes 2019

A nagy visszatérők fesztiváljának ígérkezik Cannes

Jim Jarmusch zombifilmjével nyílik a 72. cannes-i fesztivál május 14-én. Visszatér és versenybe száll az Arany Pálmáért Pedro Almodóvar, Ken Loach, Xavier Dolan, Terrence Malick és a Dardenne fivérek is, a zsűri elnöke Alejandro González Inárritu lesz.
Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel.