Vizuál

A törékeny fénykép

FényképTár
2020.04.16. 16:25
Ajánlom
Kerámia vagy fotó? Fotó vagy kerámia? Célkeresztben egy különleges technika.

A digitális korszak gyermekeiként számunkra a fénykép elsősorban elillanó, csak pillanatig látható kép a telefonunkon, a tabletünkön vagy a számítógépünkön. Legtöbbször valóban csak egy pillanatig láthatóak a képek, hiszen kis mozdulatokkal pörgetjük egymás után a szelfiket, a barátok portréit, fotókat azokról a helyekről, ahol jártunk. 

A kép ma leginkább csak annyi, hogy dokumentáljuk útjainkat a közösségi médiában és igen ritkán fotografálnak bennünket szaktudással rendelkező fényképészek. Az igazolványképeink is az okmányirodában vagy automatában, egyenfazonra, egyenbeállításban, nem túl jó minőségben, éppen csak azonosításra alkalmasan készülnek. Nem a fotográfus műtermének előszobájában igazítjuk frizuránkat, ruhánkat, nem a fotográfus és segédje rendezi el környezetünket. Tudjuk, hogy ez nem volt mindig így, de ma már nehéz elképzelnünk.

Néha megilletődve, érdeklődéssel, kíváncsian vagy éppen idegenkedve, furcsállva veszünk kezünkbe egy-egy régi fotográfiát: nagyanyáink, szüleink képeit, régi helyekről készült felvételeket. Igen, ezeket meg lehet még mindig fogni, megforgatni, a hátukra egykor gondos vagy kapkodó kézírással feljegyzett sorokat, dátumokat el lehet olvasni. 

Az analóg fotográfia korában, nagyjából az 1840-es évektől kezdődően, körülbelül 2000-ig, a fényképek megfogható tárgyak voltak.

Néha albumokban sorakoztak, néha asztalfiókban bujkáltak, néha könyvespolcokon, íróasztalokon, falakon tűntek fel.

Volt azonban egy különleges technika, amelyik látványosságánál fogva is különleges helyet foglal el az analóg fotográfiák világában. Ezzel technikával a sok milliónyi kézzel fogható fotográfia korában is csak kevés darab készült.

3MNM-103954.jpg

Stein János kolozsvári könyvkiadó portréja fotókerámián, Veress Ferenc felvétele alapján, Kolozsvár, 1881 (Fotó/Forrás: Kardos Judit /Magyar Nemzeti Múzeum)

A fotókerámia – a porcelán, kőcserép, üveg felületébe égetéssel elhelyezett fotográfia – azon kevés technikák egyike, amely nem installálta, vagyis keretezte-csomagolta, helyezte el a képet valahová, hanem magának a tárgynak elidegeníthetetlen részévé tette a fényképet. Olyan fényképtárgy jött létre így, amely sokkal kevésbé érzékeny a környezetére, mint az analóg fotográfia bármely más technikája. Gyakorlatilag

semmi nem veszélyezteti, csak az, ha eltörik a hordozó tárgy.

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában közel száz fotókerámiának nevezett fényképet őrzünk. Körülbelül ötödük köthető a kolozsvári kísérletező kedvű fényképészhez, Veress Ferenchez, a többi különféle ismert és ismeretlen fotográfus alkotása.

Az első fotókerámiákat 1855-ben a párizsi világkiállításon mutatta be Lafon de Camarsac, francia fényképész. További kísérleteinek eredményeként az 1867-es párizsi világkiállításon már nagy számban és kiérlelt technikával készült fotókerámiával szerepelt. A készítési technikáról 1868-ban megjelent könyvében írt, így az 1870-es évek elejétől kezdődően több fotográfus is készített fotokerámiát.

Magyarországon Veress Ferenc volt legkiemelkedőbb mestere e technikának.

2MNM-103744.jpg

Veress Ferenc önarcképe, fotókerámia réz brossban (Fotó/Forrás: Kardos Judit /Magyar Nemzeti Múzeum)

Készített vázát, dohánytartó edényt, falidíszt, kávés és teáskészletet. A készen vásárolt fehérárun helyezte el – jellemzően saját műtermében készített fotográfiáit – majd festés, díszítés után kerültek a kerámiák az égető kemencébe, ahol kb. 800 fokon nyerték el végső formájukat. Veress több fotográfiáját ismerjük fotókerámia formájában és papíralapon is.

A legkorábbi ismert darabok, amelyek keze nyomát viselik, 1876-ban készültek. Veress 1879-ben a székesfehérvári ipari vásáron már körülbelül háromszáz darabot mutatott be a közönségnek. A kolozsvári iparkamara 1882-es jelentése alapján azonban 1881-ben, komoly anyagi beruházást követően, felhagyott a fotókerámia-készítéssel. Minden bizonnyal gazdasági sikertelensége volt az ok. Elkészült darabjaiból – úgy becsüljük – mintegy száz-százhúsz maradhatott fenn napjainkig. Valószínűleg egy gyűjteményben a legtöbb példányt a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi.

Veress Ferenc fotókerámiáiról hamarosan megjelenő Fényképtárgy című kötetünkben olvashat. Addig is böngésszen a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában!

 

Fejléckép: Veress Ferenc fotókerámiái (fotó: Kardos Judit / Magyar Nemzeti Múzeum)

Virsliárus a pesti utcán – Éjszakai életkép az 1930-as évekből

Kapcsolódó

Virsliárus a pesti utcán – Éjszakai életkép az 1930-as évekből

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára kitűnő műtárgyvédelmi körülményeket biztosító raktárának köszönhetően ma is részletgazdag képet ad ez az 1930-as évekből származó, villanófénnyel készült életkép.

Akiknek szinte bármihez van képük – FényképTár

Akiknek szinte bármihez van képük – FényképTár

Családi fotó porcelán vázán, egy magyar világutazó fotóalbuma 1858-ból, megszűnt lapok archívumai. Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteményében megtalálható minden, ami a fotó témakörében tartozhat, legyen szó bármilyen témáról vagy technikáról. Lengyel Beatrix tárigazgató és gyűjteményvezető kollégái mostantól hétről hétre megosztanak velünk egyet a náluk őrzött kivételes felvételek közül. 

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Vizuál

Díjat nyert Cserhalmi György és Dunai Tamás Los Angelesben – Nézd meg közös kisfilmjüket!

Az Independent Short Awards online gáláján havi szinten díjazza a fesztiválra beküldött, hazájukban már sikerrel bemutatott alkotásokat. A véletlenszerűen kiválasztott és meghívott szakértők a nagy kitüntetésekhez hasonlóan itt is különböző kategóriákban értékelik a műveket, amikkel a világ minden tájáról lehet pályázni.
Plusz

Petőfi menedzsere – Takács Ákos a Kult50-ben

Ezreket mozgat meg, százezreket ér el. A Red Bull Pilvaker ötletes performance-ként indult, mára viszont komoly misszióvá vált, amely kreatív módon népszerűsíti a magyar irodalmat a fiatalok körében. Ötletgazdája, Takács Ákos talán maga sem gondolta az elején, hova jut majd el a kezdeményezésük.
Könyv

Zsigerien ismerős történetek Szöllősi Mátyás új könyvében

Feszes, izgalmas és jelenkori próza Szöllősi Mátyás új kötete, amely két elbeszélést tartalmaz. Párdarabok: az egyik kíméletlen gyomros jelenkorunk Magyarországáról. A másik viszont gyönyörű katarzis a figyelmes olvasó számára. Spoilermentes kritika.
Zenés színház

A legkiemelkedőbb művészeket díjazták a Magyar Operett Napján

Immár hagyomány, hogy a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának évfordulóján – amit 2002 óta a Magyar Operett Napjaként tartanak számon – díjazza az évadban legjobb teljesítményt nyújtó színészeket.
Színház

Kováts Kriszta: Az SZFE-s fiataloknak érezniük kell: nincsenek egyedül!

Múltról és jelenről, elismerésekről, kiállásról és természetesen az SZFE ügyről is beszélgettünk Kováts Krisztával. A Jászai Mari-díjas színésznő nemrégiben vehette át – maszkban – a Pro Artis Erzsébetvárosért díjat, amit értékteremtő művészeti tevékenységéért és kimagasló alkotómunkája elismeréseként kapott.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Vizuál ajánló

Lábnyomok a Mars vörös porában

A Ludwig Múzeum Egyensúlyban című kiállításán számos olyan alkotó művével találkozhatunk, akik neve ismerősen csenghet a gyűjteményt ismerő látogatóknak. Roman Ondak szlovák művész Meghosszabbított álom című alkotása több tárlaton is szerepelt az elmúlt években. A mostani időszakos kiállítás szintén egy álomszerű művét mutatja be, amelynek címe Séta a Marson. Mit rejt ez a sejtelmes cím?
Vizuál hír

Alberto Barbera marad a Velencei Filmfesztivál igazgatója

Újabb négy évre, 2024-ig hosszabbították meg Alberto Barbera kinevezését – tudta meg a The Hollywood Reporter. A hosszabbításban az is közrejátszhatott, hogy az igazgató a pandémia idején sikerrel szervezte meg a fesztivált, ami a járványügyi előírások szigorú betartásával zajlott.
Vizuál hír

Gothár Péter új filmje a Sevillai Filmfesztiválon lesz látható

Meghívást kapott Gothár Péter új rendezése, a Hét kis véletlen az európai alkotásokból válogató Sevillai Filmfesztiválra. A film az Új hullámok szekció versenyprogramjában fog szerepelni.
Vizuál kult50

Vízipólósnak készült, aztán találkozott a kortárs képzőművészettel – Bencze Péter a Kult50-ben

Elég nehéz elképzelni, bár azért nem példa nélküli, hogy aki anno ellógta a művtöri órákat, egy szép napon azzal az elhatározással ébred fel, hogy szeretné felkarolni a kortárs képzőművészeket. Bencze Péter 22 éves koráig vízilabdaedzőnek készült – a sportolói karrier reményében költözött ki Londonba is –, de amikor egy pakisztáni festőművész lakótársa lett, 180 fokot fordult az élete.