A dráma, valamint az abból készült film alapja Dér Zoltán naplója, aki egy tanár és egy posta-tisztviselőnő fiaként született Győrben az 1800-as évek végén, de gyerekkorát már Temesváron töltötte. Példás tanuló, majd népszerű tanár lett, miközben óvatosan támogatta a román hatalom ellen irányuló ifjúsági törekvéseket. A megmozdulást később temesvári levente-perként említik a történelemkönyvek. Dér végigéli a 20. század viharos évtizedeit, életének legfontosabb pillanatairól pedig visszaemlékezéseket ír, egészen 1958-ig – ezután a napló megszakad. Az Örök hűség azonban nem akarja a teljes életutat felrajzolni, egy konkrét, II. világháborús történelmi pillanatot – a szétszakadó és mindenét elvesztő család legnagyobb tragédiáját – állít a középpontba.
Földes Tamás az Örök hűségben (Fotó/Forrás: MediaPress / port.hu)
Dér Zoltán alakja Bor Ernő (Földes Tamás) figuráján keresztül sejlik fel, felvillantva a matematika-fizika tanár életének egy-egy fontosabb momentumát. Dért az I. világháborúban gyenge fizikuma miatt nem sorozták be, ezért továbbra is a családjával élhetett – így az igazi nagy tragédia a ’40-es években érte –, ráadásul sokáig nem is mert nyíltan szembeszegülni a hatalommal. Csak egyetlen alkalommal mondott nemet: amikor az elcsatolás után nem fogadta el az új állampolgárságot. Ezt a „megalkuvást”, majd passzív ellenállást az Örök hűség is kihangsúlyozza:
a férfi klasszikus antihős, aki éppen azáltal válik szimpatikussá a néző szemében, hogy nem akar minden körülmények között nyomot hagyni a világban, ugyanakkor a végsőkig ragaszkodik azokhoz az értékekhez, melyeket fontosnak tart.
Túlélni akar, boldog lenni a feleségével, felnevelni a gyerekeket és biztonságban tudni a családját.
Vannak azonban olyan, rajta kívülálló események, amelyek megakadályozzák a vágyott idill elérését. Végül mégis elszakítják azoktól, akiket szeret, később hontalanná válik, marhavagonba kényszerül – elsodorja a történelem. Kívülállóságát és tehetetlenségét jól érzékelteti, hogy még saját történetét sem mesélheti el ő maga: a filmben legkisebb fia, Mihály (Németh Marcell) szemén keresztül látjuk a család széthullását, a cselekmény középpontjában pedig sokkal inkább az idősebb fiú saját, személyes tragédiája áll.
A tizenegy éves Marcellnek az Örök hűség az első nagyjátékfilmes főszerepe, és szépen birkózik meg a feladattal. Bár sok esetben csak passzív szereplőként vesz részt a jelenetekben, amikor szükség van rá, méltó partnere tud lenni a tapasztaltabb kollégáinak.
Németh Marcell az Örök hűségben (Fotó/Forrás: MediaPress / port.hu)
A másik fiú, Miklós (Dénes Viktor) a családfőhöz hasonlóan visszahúzódóbb, csendes beletörődéssel igyekszik átvészelni a háború időszakát. Mégis útra kel, hogy elvigye testvérének a főiskolai indexét, ezzel felmentve őt a katonai szolgálat alól. Esetlensége alapjaiban határozza meg a figurát, nem véletlen, hogy a szerzők és Németh Ákos forgatókönyvíró igyekeztek megsegíteni a történetszálát egy szerelem, Ibolya (Gubik Petra) megjelenítésével.
Ez a teljes mértékben fikciós mellékzönge egyben feloldást is jelenthetne a személyes tragédiák közepette.
Azonban ebben a kapcsolatban nyoma sincs a romantikának: a szereplők óvatosan közelítenek egymáshoz, és éppen abban a pillanatban, amikor megfogalmazódik bennük az összetartozás igénye, egy fejük fölött hozott rendelet végleg elszakítja őket egymástól.
Csak a fájdalmas újratalálkozás jut nekik a film zárójelenetében, amely egyértelművé teszi a nézők számára is, hogy a múltban hozott döntéseknek sorsfordító erejük van.
Mészáros Árpád Zsolt és Sándor Péter az Örök hűségben (Fotó/Forrás: MediaPress / port.hu)
Más szemszögből láttatja az eseményeket a másik testvér, Imre (Sándor Péter) története. A fiú mintha Miklós minden tettét ellenpontozná: tiltott plakátokat ragaszt, ellenállást szít, melynek következményeként elfogják és megkínozzák. Klasszikus lázadó, aki inkább vakmerő, mintsem bátor, a szerepben pedig Sándor Péter a film egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtja.
Neki is megvan azonban a maga igazsága: a hazájáért válik szabotőrré.
„Lesz-e ez a föld, melyen apáink éltek?”
– teszi fel a kérdést letartóztatása után a vallatószobában. A válaszon szó szerint életek múlnak, Miklós pedig a korlátnak kötözve várja az ítéletet, miközben a mondat kijelentéssé artikulálódik.
Édesanyja (Janza Kata) közben vonatra száll, és elindul, hogy megmentse. Megrendítő kép, amikor egyedül botorkálva tér vissza a marhavagonok közé, abban a tudatban, hogy soha többé nem láthatja a fiát. Sokkal őszintébb jelenet ez, mint amikor a család kényszeredetten befogadja a vándorcirkuszos társulatot. Ennél a résznél Janza Kata játéka még sokkal merevebb, mesterkéltebb, és csak akkor oldódik, amikor szakadó esőben, a tornácon várja férjével a sorsát. Mintha ő maga is érezné, mennyire abszurd helyzet boldognak, vidámnak lenni azokban a vészterhes időkben, amiket át kell élnie.
Janza Kata az Örök hűségben (Fotó/Forrás: MediaPress / port.hu)
A színészi játékot szépen segíti a fekete-fehér képi megjelenés, Tóth Zsolt operatőr perspektívaváltásokkal is érzékelteti a hatalmi viszonyokat, vizuális elemekkel is ráerősítve Cári Tibor zenéjére, amely a korszak hangulatát, a háború borzalmát, a félelmet és a kilátástalanság érzését igyekszik megragadni.
A Dér Zoltán életére visszautaló vonatmotívum is vissza-visszatér egy sínekből kirajzolódó óra, egy játékmozdony vagy épp olyan jelenet formájában, amely félig elhagyatott állomásokon játszódik.
A vagon egyben hivatkozás is a történelmi apropóra: a trianoni határokat ugyanis úgy húzták meg, hogy a lehető legteljesebb mértékben csonkítsák meg a magyar vasúthálózatot. Így a szereplők élete és a történelem viszonylatában furcsa párhuzam alakul ki: ahogy az utak a semmibe futnak és hirtelen véget érnek, úgy a 20. század kisembere is szembesül vele, hogy életpályájának folytonossága is egy pillanat alatt megszakadt.
Fejléckép: Németh Marcell az Örök hűségben (forrás: MediaPress / port.hu)
hírlevél
