Valószínűleg mind hallottuk már a kissé életidegen, színpadias sikolyt, amely általában egy kevésbé lényeges mellékszereplő utolsó hangjaként szólal meg a vásznon, mielőtt az szörnyű halált hal. Ez a Wilhelm-sikoly, amely több mint 370 filmben, számtalan sorozatban és tévéműsorban csendült már fel a Star Wars-tól az Indiana Jones-on át a Toy Story-ig.
Az ehhez hasonló hangbetéteket az Oscart odaítélő Akadémia 1963-tól díjazza A legjobb hangvágás kategórián belül. Persze mint szinte minden filmtechnika, ez is óriási változáson esett át az évtizedek alatt; elég csak összehasonlítanunk az első győztes Bolond, bolond világ és az idei díjazott Dunkirk hangzását. A hangeffekteket viszont akkor és most is a külön erre specializálódott ún. Foley artist-ok hozzák létre. A film hőskorában előfordult, hogy vetítés közben, külön szalagról valós időben játszották le a hangeffekteket - ma már persze erről szó sincs.
Ma minden hangművész igyekszik teljes értékű, önálló hangokat létrehozni,
épp ezért meglepő, hogy a Wilhelm-sikoly konzervhangként ilyen hosszú időn át fennmaradhatott.
Az első film, amelyben hallható a sikoly, az 1951-es Distant Drums című western volt, Gary Cooper főszereplésével. A film egyik jelentében egy sekély vízben sétáló katonára támad rá egy aligátor - ekkor hangzik el a filmtörténeti üvöltés.
Az hang nem a katonát alakító színésztől, hanem egy másik aktortól, Sheb Wooley-tól származik, aki mellesleg zenész is volt, és szintén dolgozott a Distant Drums-on. A sikoly egyébként nem keltett nagy feltűnést a korszakban.
Két évvel később, egy másik westernben, a The Charge at Feather River című Gordon Douglas-moziban azonban ismét felcsendült. A hang az utómunkálatok során bekerült a Warner Bros. stúdió hangtárába, ahol 20 éven keresztül a legkülönbözőbb filmek nyúltak érte, ha színpadias halálokhoz kerestek hangeffekteket. Senkinek sem tűnt fel, hogy ugyanaz a sikoly hangzik el újra és újra - a Wilhelm-sikoly popkulturális felfedezéséhez ugyanis a Star Wars franchise is kellett.
George Lucas megasikerének sound designer-e, Ben Brutt fedezte fel a sikolyt, amikor az űreposz első részén dolgozott. Rájött, hogy hány filmben hangzott fel ugyanez a hangeffekt, ő pedig úgy döntött, szintén felhasználja a Star Wars-ban, egyfajta filmtörténeti tiszteletadásként.
Brutt nem tudta felkutatni a hang eredeti alkotóját, meg volt viszont győződve, hogy a The Charge at Feather River-ben hallható először, Wilhelm közlegény nyílvessző általi halála alatt - így elnevezte Wilhelm-sikolynak.
Mint tudjuk, (majdnem) minden, amihez a Star Wars hozzáér, arannyá változik - így járt a Wilhelm-sikoly is, ami azóta a hollywoodi filmek egyik jellegzetes easter egg-jévé vált. A kiáltás már inkább nevetséges, mint velejéig hatoló, így ha kortárs filmben halljuk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az alkotók kikacsintásként használták.
(Via The Vintage News)
Fejléckép: Edvard Munch A sikoly című festménye (Fotó/Forrás: Wikipedia)