Keserü Ilona – vagy Ilona Keserü Ilona – Falikárpit sírkőformákkal című faliszőnyegét 2017 nyarán állították ki New Yorkban, a hatvanas és hetvenes évek magyar művészeit bemutató Mások szemével tárlaton. Innen a Metropolitan Museum of Art már haza sem engedte a művet: megvásárolta saját gyűjteményébe. A neoavantgárd művésznő alkotásai számos külföldi múzeumban megtalálhatóak, többek közt a berlini Nationalgalerie-ben, a szöuli National Modern Museumban vagy a washingtoni National Museum of Women in the Artsban.

Keserű Ilona : Falikárpit sírkőformákkal

A Pécsről induló alkotó 17 évesen került Budapestre, de máig otthonának vallja mindkét várost. Bár Martyn Ferenc fedezte fel a tehetséget, és fogadta tanítványává, mégis az 1962-63-as olaszországi tanulmányútja kellett hozzá, hogy a korábbi feketés-barnás képektől a színek és a gesztusfestészet felé mozduljon.

Részt vett a Budapesti Műhely munkájában, az Iparterv-csoport – egyetlen női – tagja.

Keserü alkotásai – akárcsak az említett, 1969-ben készült falikárpit – absztraktak, a kor modern irányzatainak ismeretéről tanúskodnak, ugyanakkor a magyar folklórból, a hagyományokból építkeznek. 1967-ben talált rá művészetének egyik legmeghatározóbb motívumára, a balatonudvari temető szív alakú sírköveire. Ezek hullámvonalai végigkísérik pályája hat évtizedét. A képein felbukkanó, női testet idéző formák és színek olyan érzékiséget sugároznak, hogy Aczél György egyenesen absztrakt pornográfiának titulálta műveit. Nőisége a technikán (a falikárpit esetében varrás, vegyfestett lenvászon vászonbéléssel) keresztül szivárog be a művekbe azzal, hogy az alkotás folyamatában megjelennek a hagyományosan nőinek tekintett tevékenységek.

Keserü Ilona és Debreczeni Gyöngyi Ottlik Gézáék teraszán, 1962. szeptembere

A különféle tevékenységi körök és műcsoportok között éppolyan szabadon mozog, mint ahogy a technikáival és témáival kísérletezik. 1960-tól könyvillusztrációkat készített a Szépirodalmi és a Móra Ferenc Kiadónak. 1966-tól egy évtizedig díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott. Dolgozott többek közt a Nemzeti és a Katona József Színháznak, az Ódry Színpadnak, de az Operaháznak és számos vidéki intézménynek is, mint a kaposvári Csiky Gergely vagy a kecskeméti Katona József Színház. Érdekelte a vászondomborítás és a téralakítás is.

Festészeti, színtani és fénytani kísérleteket folytat, rendszeresen publikál ezekben a témákban, illetve kidolgozta az „Önerejű Festmény” modelljét is. 2001 óta a reneszánsz festészeti technika, a cangiante újraélesztésének lehetőségét vizsgálja. „Az, hogy mi a szivárvány, mi a fénytörés, vagy mit jelent az utókép, ha valaki behunyja a szemét, és a belső látványt megfigyeli, ami a lezárt szemhéja mögött felvillan vagy előidéződik… Ezek a jelenségek közösek, ezekről mindannyiunknak tudomása lehet, ha ezeket festem, képeim függetlenek attól, hogy milyen műveltséggel rendelkezik a néző, függetlenek attól, hogy a föld milyen pontján született és él.” (terasz.hu)

Keserű Ilona

1983-ban kezdett tanítani a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, majd 1990-ben részt vett a pécsi Képzőművészeti Mesteriskola megalapításában, amelynek 1991 óta professzora, 2003-ban elnyerte a professor emerita címet. 1989-ben a Magyar Népköztársaság érdemes művészének választották, 1994-ben és 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd 2000-ben a Kossuth-díjat, 2009-ben pedig a Prima Primissima Díjat. 2014-ben a nemzet művészének választották.