Hogyan találtátok meg egymást Shona Innesszel?
Elég hihetetlen történet, az illusztrációs munkáim Facebook-oldalára érkezett ugyanis egy üzenet az ausztrál kiadó munkatársától, miszerint, úgy tűnik, hogy az illusztrációkat én már elkészítettem, ők adnának hozzá szöveget – de legalábbis
úgy érzik, hogy pont olyat rajzolok, amit ők megálmodtak Shona Innes könyvéhez.
És valóban tartották is ehhez magukat, mert a tíz elkészült kötet során szinte egyetlenegy javítást sem kértek.
Itthon Berg Judit és Varró Dani köteteinek rendszeres illusztrátora vagy, de a te mackóid népesítik be az idén elhunyt Tandori Dezső medvés verseit is. Hogyan dolgozik együtt a szerző és a könyvét illusztráló művész?
Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert fantasztikus szerzőkkel hozott össze a sors, és az együttműködés tényleg szinte minden esetben jóleső együttgondolkodást jelent. Berg Judittal a végletekig tudjuk egymást túllicitálni, hogy minél extrémebbé csavarjunk egy történetet. Persze a rengeteg nevetgélés után aztán visszatérünk a realitások talajára, és a csapongó fantáziát megzabolázva jön létre a végleges verzió. Nagyjából az a megszokott menetrend, hogy van egy ötletelés, hogy mi legyen a következő közös munka, vagy mi történjen a következő részében egy-egy sorozatnak, aztán megkapom a szöveget, aminek nagyon szoktam örülni.
Mindig teljesen lázba hoz az illusztrálandó szöveg, rögtön elkezd foglalkoztatni, vajon hogy is néznek ki majd az illusztrációk.
Végigrajzolom vagy -skiccelem a teljes szöveget, azt küldöm el jóváhagyásra, és utána készülnek el a végleges képek.
Vannak esetleg egyéni kérések, egyedi sajátosságok vagy vicces igények a közös munka közben?
Előfordul, igen, és nagyon szeretem ezeket. Legutóbb nekem volt Judit felé egy kérésem, hogy a Maszat-sorozat legújabb kötetében a barátnőm kislánya, Kamilla legyen Maszat londoni unokatestvére. Hihetetlen izgalmas volt így végigrajzolni a könyvet, nem is gondoltam volna, hogy ennyire benne vagyok a történetben, amikor készül. De
egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy milyen fura Maszatot a barátnőmék lakásában „látni”.
A következő közös könyvünkben pedig Judit egyik barátnőjének kislánya kap szerepet, ehhez mindenféle segédanyagot kértem, hogy tényleg legyen hasonlóság. Ezek abszolút belső történetek, az olvasók számára vélhetően nincs különbség abban, hogy egy szőke vagy barna hajú kislány a szereplő, de én rettenetesen élvezem, ha van valami háttérsztori. Ugyanígy Varró Dani könyveinél is megvan ez, ahol a kisfiai a szereplők ihletői. Szerencsére őket ismerem, így abszolút a fejemben vannak, ahogy rajzolom a könyveket.
Több interjúban is említetted, hogy milyen jó hasznát veszed a végzettségednek a munkádban, pedig nem képzőművészetire jártál. Hogy kapcsolódik az illusztrátor munkájához a néprajz szak és a kulturális antropológia?
A néprajz szakon egy szemléletet kaptam, amit az élet minden területén hasznosítok azóta is, és meggyőződésem,
abban, hogy ilyen fantasztikus utat járhatok be illusztrátorként, nem kis szerepe van ennek a kutatói mentalitásnak.
Megtanultam, hogyan jussak el minél gyorsabban egy-egy számomra szükséges információhoz, annak forrásához. Azt gondolná az ember, hogy a néprajztudomány valami beporosodott, mókás elfoglaltság, de pont a mai világban elképesztő hasznos ez a tudás.
A másik, hogy egy idő után beláttam, tulajdonképpen a témám és az érdeklődési köröm nem változott, csak a megközelítés. Néprajzosként is a vélt valóság, a hiedelmek, az álomkultúra izgatott a legjobban, illusztrátorként is tulajdonképpen ezzel foglalkozom, csak nem kutatom és elemzem, hanem rajzolom a fikciót.
De az biztos, hogy
Varró Dani Csütörtök, a kisördög könyvének létrejöttében nagyon erős mozgatórugó volt a magyar hiedelemvilág lényei iránti lelkesedésem, amit elég könnyen sikerült ráragasztanom Danira is,
és fantasztikus, ahogy megírta belőle a szöveget.
hírlevél
