"Ezen a kiállításon olyasmiket szeretnék megmutatni, ami bárhol a világon megtalálható, hiszen az utcák forgataga mindenhol jelen van. De nem mindegy, hogy hol és milyen körülmények között lesünk be egy-egy ország utcáinak életébe. A fotók nem mindegyike klasszikus streetfotó, de nekem nagyon fontosak ezek a képek. India hatalmas, én pedig csak egy kis szeletét jártam be eddig"- indokolta témaválasztását a fotográfus.

9

Indiai Kulturális Központ

S. Varga Ilona közel 50 éve foglalkozik fényképezéssel. Dolgozott koncert- és táncfotósként, de volt sport- és természetfotós is. Majd elkezdte érdekelni a távoli kultúrák világa.

Szeretnék minden olyasmit megörökíteni, ami fontos, amit meg kellene őrizni a globalizáció mind nagyobb térhódítása mellett."

A kiállítás anyagát a Ladakhban és a Delhiben készült képek közül válogatta ki a fotográfus. A Himalájában, 5-7 ezer méter magasan elhelyezkedő Ladakh korábban önálló tartomány volt, ma már India részét képezi. A térségben kevés az igazi utca faluhelyen, a korábbi fővárosban, a húszezer lakosú Lehben azonban még akad. "Számos felvételnek aktualitása is van, amolyan politikai felhangféle. Mint az utcai textilfestő férfi esetében, aki szikh indiai, de tibeti gonchát fest a mecset mellett  és ladakhi nyelven beszélt. Nincs ellentét a ladakhi buddhisták és az indiai szikhek, esetleg muszlimok között. Ez helyi szinten nem jellemző, csak a magas nagypolitikában" - meséli.

9

Indiai Kulturális Központ

A fotós egyik legkedvesebb képén egy több száz éves fa ível át egy városi sikátor felett.

"Lehben, a fővárosban nem ritka az ősrégi fa, melyet különféle módszerekkel védenek, tisztítják a kórokozóktól. Ha kell, kis fémkerítéssel vagy kőrakásokkal bástyázzák körbe vagy védőrétegekkel veszik körül: körbehorgolják vagy "sálat" kötnek rájuk. Ez a fa egy Main Bazaar közeli sikátorban áll már sok száz éve" - avat be a helyi szokásokba S. Varga Ilona.

9

Indiai Kulturális Központ