Székely Bertalan 1835-ben született Kolozsvárott. Kezdetben mérnöknek készült és a bécsi műegyetemen tanult, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián és Waldmüller szabadiskolájában, tanult. 1851 – 55-ben Bécsben Peter Johann Geiger és Carl Rahl növendéke volt. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol
1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott. Portrét fest a család tagjairól, s megismerkedik a marschendorfi birtokuk intézőjének húgával, Kudrina Janette-tel, akivel 1860-ban házasságot köt.
1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak
1861-ben festette Dobozy és hitvese című történelmi képét. Ettől kezdve mindjobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. 1862-ben készítette Greguss János arcképét, s ebben az évben Pestre költözött. 1863-ban VII. Károly császár menekülése című falképével (München, Bayerisches Nationalmusem) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza.
1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők című nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt
1870-ben készült V. László című történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete című 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját, a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be.
Ettől kezdve elsősorban a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, a század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eléget. 1887–89-ben festette a pécsi székesegyházba két freskóját és uo. a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889–90-ben Lotz Károllyal és Deák Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890–96-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896/97-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900–1902) nem került kivitelezésre, ahogy betegeskedése miatt nem valósultak meg a Zeneakadémia, a Halászbástya, a Szépművészeti Múzeum számára tervezett freskósorozatai sem.
Ekkor tájt főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 80–90-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.
hírlevél
