Monet anyja halála után otthagyta az iskolát és nagynénjéhez költözött Párizsba. A fiatal festők szokásával ellentétben nem a Louvre-ban másolta régi korok mestereit, hanem ablakában ülve azt festette, amit látott, idővel megismerkedett Constant Troyonnal, a barbizoni tájképfestők mesterével, majd Camille Pissarróval is.
1861-ben behívták katonának és Algériába vezényelték. Apja felajánlotta, hogy megváltja a szolgálat alól, ha felhagy a festészettel, de Monet ezt visszautasította. Egy év múlva, amikor a helyőrségben tífuszt kapott, nagynénje szabadította ki azzal a feltétellel, hogy beiratkozik egy festészeti akadémiára.
Az Algériában töltött idő meghatározó pontja volt Monet későbbi művészetének,
Afrika élénk színei erősen hatottak festészetére. A formális képzéssel gyorsan megcsömörlött, s a svájci Charles Gleyre iskolájába iratkozott be, itt ismerkedett meg Auguste Renoirral és Alfred Sisley-vel. A fiatal festők Edouard Manet-t tartották vezérüknek, noha ő nem értett egyet művészeti elveikkel. Monet és társai a Visszautasítottak Szalonjához csatlakoztak és a fontainebleau-i erdőbe jártak tájképeket festeni. Az akadémikus nézeteket képviselő Szalon kiállításaira beküldött képeit sorra elutasították, az elkeseredett és eladósodott Monet 1868-ban öngyilkosságot kísérelt meg és a Szajnába vetette magát, de szerencsére kimentették.
Renoir: Claude Monet az argenteuil-i kertjében fest, 1873 (Fotó/Forrás: wikipedia / Pierre-Auguste Renoir)
Monet festészetének sajátos jegyei az 1866-os Reggeli a szabadban című képén tűnnek fel először, az anyagszerű, realista ábrázolás a fényjelenségek érzékeltetésével együtt jelentkezik. Párizsi képein (Saint Germain l'Auxerrois, Louvre-rakpart, A gyermekek kertje) még a levegő remegése is érezhető a várost besugározó napfényben.
A Terasz Le Havre mellett vagy a Nők a kertben az impresszionizmust közvetlenül előkészítő képek.
Ezután Renoirral a Szajnát festette, a napfényes természet, a víz tükröződése, a színes árnyékok teszik mozgalmassá képeit (A Szajna Argenteuil-nél, La Grenouillére). Az 1870-es porosz-francia háború kitörése után családjával Londonba utazott, majd 1871-ben fél évet Hollandiában élt. Lenyűgözte az angol tájképfestők, különösen John Constable és William Turner festészete, a japán fametszetek is hatottak rá, Hollandiában csatornákat, hajókat, szélmalmokat festett.
Claude Monet: Impresszió: a felkelő nap (Fotó/Forrás: Wikipédia)
1872 és 1878 közt Argenteuil-ben élt, optikai látomásaiban az ember csak kellék. Ekkori párizsi képeit (Boulevard des Capucines, A fellobogózott Rue Montorgeuil) a remegő atmoszféra, a napfényes színek teszik elevenné.
A pillanatnyi benyomásokat, légköri változásokat megragadó irányzat nevét Monet Impresszió: a felkelő nap című képe adta,
amely a mozgalom első, 1874 tavaszán rendezett párizsi kiállításán volt látható. A szót egy kritikus gúnyos szándékkal írta le, befejezetlen vázlathoz hasonlítva a festményeket, de Monet és társai büszkén vállalták a jelzőt.
Monet: A roueni katedrális alkonyatkor
Ismertek Monet festménysorozatai, amelyeket azonos témákról különböző napszakokban, más-más fényviszonyok mellett festett, első ilyen sorozata a Saint-Lazare pályaudvarról készült. A csoport felbomlása után, 1878-ban Vétheuil-be, 1883-ban a normandiai Givernybe költözött, mindkét hely számos képét ihlette. Ezek az esztendők művészete elismerését is meghozták, 1889-ben óriási sikere volt Rodinnel közös kiállításának. Az 1890-es Szénaboglyák sorozata főleg a légköri jelenségeket tükrözi. Leghíresebb, 1890-től 1892-ig festett sorozatán, a roueni katedrálist ábrázoló képein szinte eltűnik az épület, a kőcsipkék részletei, csak a levegő és a fény finom remegése látható reggel, délben, délután és este.
A 20. század első éveiben festett Temze-képei Turner hatásáról tanúskodnak,
a köd, a gyárak füstje, a londoni szmog elhalványítja a hidakat, a parlament tornyát. 1908 és 1910 között Velence csatornáit, műemlékeit festette. Az anyagi biztonságot élvezve (már a századfordulón több autója volt, 1904-ben gyorshajtásért bírságot is kapott) givernyi kertjének virágaival, japán hídjával, a vízfelületek színjátékával szinte tárgy nélküli képeket alkotott. Kertjét Afrikából rendelt vízililiomokkal ültette tele, amelyeket újra és újra megfestett. Élete végén látása megromlott, ennek tulajdonítják a vörös szín egyre erősebb megjelenését utolsó képein. A tökéletességre törekvő Monet azokat a képeit, amelyekkel elégedetlen volt, dühében maga tette tönkre, állítólag több száz képe veszett így el.
Kapcsolódó
Monet több száz festményét semmisítette meg
Valószínűleg több száz Monet-festménnyel vagyunk szegényebbek, ugyanis a festő saját maga tette tönkre több száz vízililiomos képét, mivel a kritikusok nem rajongtak értük.
Monet 1926. december 5-én halt meg, retrospektív kiállítását 1927-ben rendezték meg Párizsban. Ezen állították ki 22 nagyméretű, vízililiomokat ábrázoló képét, amelyeket a francia államnak adományozott.
Claude Monet (Fotó/Forrás: Getty Images Hungary)
Ami pénzben is kifejeződik: tavaly például 110 millió dollárért kelt el Kazlak című képe egy New York-i árverésen, ez volt az első impresszionista festmény, amelyért több mint 100 millió dollárt adtak. Monet és barátai címmel 2003. december 1-jétől a Szépművészeti Múzeum 33 európai és amerikai gyűjtemény 70 festményét, rajzát és szobrát állította ki, a tárlatot három és fél hónap alatt csaknem 300 ezren látták. A párizsi Orangerie múzeumban virtuális valóság segítségével az interneten is megtekinthetők a festő Vízililiomok című óriási képei.
Fejléckép: Monet: Vízililiomok (forrás: Pannonia Entertainment)
hírlevél
