A világ minden tájáról meghívott női alkotók munkáit bemutató központi kiállítás három tematikus területre összpontosít majd: a testek és metamorfózisaik ábrázolására, az egyének és a technológiák közötti, valamint a testek és a Föld kapcsolatára.
Sok alkotás kifejezetten erre a kiállításra készült, így a Magyar Pavilonban kiállító Keresztes Zsófia Az álmok után: merek dacolni a károkkal című szoborinstallációja is.
Keresztes Zsófia–Zsikla Mónika: Az álmok után: merek dacolni a károkkal (Velencei Biennálé) (Fotó/Forrás: Bíró Dávid / Ludwig Múzeum)
Mi az élet, és mi különbözteti meg a növényt és az állatot; az embert és a nem embert? Hogyan változik az ember definíciója?
Mi a felelősségünk a bolygóval, más emberekkel és más életformákkal szemben? És milyen lenne az élet velük, illetve nélkülük? – teszi fel a kérdést a filozófus végzettségű Cecilia Alemani, aki korábban rendezett már világhírű képzőművészeknek kiállításokat, és 2017-ben ő volt a velencei biennálé olasz pavilonjának a kurátora. Korábban dolgozott már a londoni Tate Modern múzeumban és a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is.
A kiállítások központi témáját a brit születésű mexikói szürrealista festőművész, Leonora Carrington (1917–2011) The Milk of Dreams című regénye alapján választotta: a könyv egy varázslatos világot ír le, ahol mindenki megváltozhat, átalakulhat, valami vagy valaki mássá válhat. Az „Álmok teje” című kiállításon Carrington túlvilági lényei az átalakulás más figuráival indulnak képzeletbeli kalandtúrára a testek és az emberi definíciók metamorfózisain keresztül.
Agnes Denes
Agnes Denes, azaz Dénes Ágnes a környezet-, avagy természetművészet egyik úttörője. Az irányzat az ember és a természet kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatását mutatja be úgy, hogy magán a természeten hajt végre ártalmatlan beavatkozást, mulandó emberi alkotást. Művei olykor egészen provokatív projektek részei.
Az ő nevéhez fűződik a Wheatfield – A Confrontation elnevezésű, 1982-es manhattani búzamező megalkotása. A projekt során a Manhattanben található két hektáros szemétlerakót alakította át termő búzamezővé. A megtermelt búzát learatták, és egy éhínségellenes művészeti kampány keretében a világ különböző pontjain elvetették a magokat, így a pusztító gazdaság és éhínség kontrasztos ellentétére rávilágító projekt híre bejárta a világsajtót. Másik jelentős alkotása a Treemountain. A Finnországban található, kúp alakú hegyet 11000 fával ültette be a természetművész. Az alkotásnak köszönhetően a terület több évszázadra biztonságba került az emberi pusztítástól, ugyanis a hegyet 400 évre hivatalosan is védetté nyilvánították.
Agnes Denes: Wheatfield – A Confrontation, 1982. (Fotó/Forrás: Karantén Művek)
Molnár Vera
Molnár Vera az egyik első komputerművész, 1968 óta foglalkozik számítógépes grafikával. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1942-1947), majd római ösztöndíja után Párizsban telepedett le. 1960-ban több művésztársával megalapította a Groupe de Recherche d'Art Visuelt. 1967-ben alapító tagja volt a párizsi Art et Informatique csoportnak, 1979-ben a Georges Pompidou Központban működő Atelier de Rescerches des Techniques Avancées-ben dolgozott. A párizsi Magyar Műhely tagja.
Budapesti főiskolai tanulmányai alatt ismerte meg Paul Cézanne festészetét és a kubizmus törekvéseit. Első absztrakt festményeit 1946-ban készítette. 1948-ban Dürer Melankólia című rézkarcától inspirálva geometrikus rajzokat készített. Az 50-es évek végéig erőteljesen kötődött a konstruktivista hagyományokhoz, de 1959-1968 között a “machine imaginaire” segítségével dolgozott, egy olyan szerkezettel, amely a számítógéphez hasonlóan a művészi alkotómunkában mintegy az emberi agyat helyettesíti.
Az idei 59. Velencei Képzőművészeti Biennálét 2022. április 23. és november 27. között rendezik meg.
Fejléckép: Agnes Denes: Wheatfield – A Confrontation, 1982. (részlet) (fotó/forrás: Karantén Művek)
hírlevél
