Mennyi volt a film bruttó elkészítési ideje?
Az ötlet 2011-es, azóta vannak intenzív és nem intenzív szakaszok attól függően, hogy tudtam-e vele foglalkozni, vagy nem. Terry Gilliam Don Quijote-filmjének az elején szerepel egy felirat: az elmúlt 25 év azzal telt, hogy ezt a filmet készítettük és nem készítettük. Valahol evidens, hogy nem lehet filmet forgatni a Don Quijotéról szélmalomharc nélkül.
Ezerszer meg kell gondolni, hogy minek gyürkőzik neki az ember. Ezek nagy tétű dolgok a rendező életére nézve, és jó esetben nem csak az övére nézve. De valamilyen formában ő mindenképpen vásárra viszi a bőrét. László Sári évfolyamtársam mondta egyszer, hogy az ember nem úszhatja át a La Manche csatornát anélkül, hogy vizes lenne.
Mert aztán érkeznek a kérdések, hogy mit gondolsz az anyaságról…
Igen, igen. És arról sajnos nem nagyon kérdeznek, hogy mit gondolok az elhagyatottságról vagy az időről…
Egy nap című film részlete - Szamosi Zsófi (Fotó/Forrás: Vertigo Média)
Mi fogott meg a témában?
A csendben végzett munka, nem csak ezen a területen. Amikor valaki láthatatlanul halad előre, áldozatokat hozva, panaszkodás nélkül. Nagyon foglalkoztatott, hogy mi van a véges idővel, a végtelen idővel, mi van azzal, amikor a monotonitás miatt fel kell adni azt, ami nem tér vissza soha többet. Amikor valaki anyává válik, sok minden mással együtt, azt hiszem, megváltozik számára az idő is. Az, hogy nem lehet mindent egyszerre, hogy az idő nagyon is véges, sokszor ezen a ponton válik egyértelművé. Húsba vágó tapasztalattá. Egy csomó olyan dolog összegződött, ami engem amúgy is megérint és foglalkoztat.
Bár a film feszült, nem mutat elrettentő képet az anyaságról vagy a szülőségről. Az apa kiveszi a részét a teendőkből, mindketten szeretettel, jól bánnak a gyerekekkel. Nem bántalmazó a szülő-gyerek kapcsolat és a házasság sem.
Nem akartam, hogy a főhős rossz anya/feleség legyen, és a férjét sem akartam beállítani bántalmazónak, hogy aztán egyedül maradjon a gyerekekkel.
Még a kapcsolatot fenyegető harmadik fél sem démonizált.
Az a nehéz, hogy ambivalensek a viszonyok. Amikor nem lehet egyértelműen utálni valakit, mert közben szereted is. Nem egyértelműen hülye, mert közben – időnként, ki tudja, miért – nagyon jó fej is. Néha olyan jólesne teljes szívből utálni valakit, de közben ugyanebben a helyzetben én is ezt csináltam volna. Szerettem volna, ha a „harmadik fél” is olyan, akit nem lehet csak úgy leírni. Ebben nagy segítségemre volt Láng Annamária, aki mindig rám szólt, amikor úgy érezte, hogy a karakter, amit játszik, az instrukcióim nyomán kezd súlytalan idiótává alakulni. Egyszerűen komolyan vehetetlenné.
Egy nap című film részlete - Szamosi Zsófi és Füredi Leo (Fotó/Forrás: Vertigo Média)
Rögtön az első filmedet három gyerekszereplővel forgattad. Nem féltél, hogy lábon lövöd magad a 3,5, 5 és 10 éves szereplőkkel?
Ez nekem is eszembe jutott, de a gyerekek nagy segítségnek bizonyultak. Olyan kollégák voltak, akikre lehetett számítani. Igazi jó szándék vezérelte őket, részt akartak venni a dologban, meg akarták érteni és meg akarták csinálni a jelenetet. Nem csak azért, mert ez a feladat. Azt éreztem, hogy mélyebb elszánás van bennük. Hogy
ez egy igazi szövetség a három gyerekkel, és ők a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek, hogy jól menjen.
Nyilván az is számít, hogy nagyon fontos volt nekem ez a film. És ha valami nagyon fontosban kéred mások segítségét vagy részvételét, az nagyon felemelő tud lenni mindenki számára.
De már a forgatás előtt elkezdtünk összeismerkedni velük. Az egész stáb részéről nagy figyelem és szeretet irányult feléjük. A két kisfiú például odáig volt az operatőrért, aki pedig tűrte, hogy a hátán ugráljanak. De Konrád Zsuzsi, a gyerekfelügyelőnk vagy Makai Beti, a felvételvezetőnk is nagyon sokat tett a gyerekekért.
Egy nap (Fotó/Forrás: Vertigo Média)
Az operatőri munkát Cannes-ban is kiemelték, de a filmben a hangok ugyancsak szinte tudat alatt hatnak a megfelelő irányba. A rohanásba vegyül valami disszonáns zaj, ami fokozza a zaklatottságérzést, vagy épp pofán vág minket egy komolyzenei részlet.
A hangi utómunka komoly építkezés. Három hónapig ment a szőrözés, hogy hangban hol mi van, a zajtól való tisztítás. Mező Dorka és Zándoki Bálint egyesével keresgették az elsuhanó autókat, a dudákat, a fékezéseket, az ütvefúrókat.
A villamosokat én vettem fel a Moszkva téren, mert azokat nagyon szeretem.
Sokat tesz hozzá az összes zaj: legyen-e itt tejforraló hang, mi legyen a mosógéppel, ami hol megy, hol nem, jelzi az időmúlást. Hol van csönd, és hol nincs. Régi motorosok vagyunk a film vezető hangmérnökével, Székely Tamással, aki mindig nagyon pontosan érzi az arányokat. Sokszor mondta, hogy „Zsófi, könyörgöm, ne legyen még egy villamos, légyszi, mert már úgy hiányzik egy kis csend, mint egy falat kenyér”. És Stark Ervint is szeretném megemlíteni, ő vette fel a film hangját. Minden csatáért, amit megnyert ellenem a forgatáson, hálás vagyok neki.
Az Egy nap egyike az Inkubátor Programban készült első filmeknek. Mennyire fogta a kezeteket a Filmalap?
Az öt nyertes pályázat kiválasztásánál a Filmalap nem szavazott, ő jelölte ki a szakmai zsűrit, de onnantól nem szólt bele semmibe. Megítélték a pénzt, megmondták a határidőket, és szabad kezet adtak. Maruszki Balázs segített a Filmalaptól a forgatókönyv fejlesztésében, és az első vágás után is adtak tanácsokat, de ha nem értettem egyet, mehettem más irányba. A rendes pályázati rendszer sokkal szigorúbb. Részükről ez nyitott kapu, könnyített pálya.
Elnézve a filmek fesztiválszerepléseit, bejött nekik…
A szabadság általában bejön!
A filmet november 8-tól játsszák a magyar mozik, előtte a Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában lesz látható, illetve szeptember 20. és 26. között naponta egyszer a budapesti Puskin Moziban vetítik premier előtt.
A Színházak Éjszakáján, szeptember 22-én Enyedi Ildikóval, Mészáros Mártával és Szilágyi Zsófiával Réz András beszélget 13:30-tól a Rózsavölgyi Szalonban a magyar női filmesek nemzetközi sikereiről.
hírlevél
