„Ami fontos neked, abban nem szabad meghozni olyan kompromisszumot, amit nem vállalnál mindenki előtt vagy minden helyzetben” – vallotta meg az Artmagazinnak Oltai Kata művészettörténész, kurátor. Művészettörténetből és franciából diplomázott az ELTE-n, 2008-ban kezdett dolgozni a Ludwig Múzeum kurátoraként. Olyan tárlatok köthetőek a nevéhez, mint a Gerber Pál-életmű-kiállítás és a Rita Ackermann-kiállítás, de ő koordinálta a Moholy-Nagy László-retrospektívet és a Martin Munkácsi-tárlatot is. Ezt a szakmai csúcsnak számító kurátori széket cserélte szabadúszásra 2012 áprilisában.

– jelentette ki. Ennek orvoslására 2011-ben Nánási László fotográfussal együtt létrehozták az ÁTLÁTÁS projektet. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kilenc alkotóját és hat budapesti non- és for-profit galériát összefogó program célja az volt, hogy „művész és kurátor megtanuljon közösen koncepciót hangolni, térben gondolkodni, felmerülő problémákat megoldani, a kiállítóhellyel kommunikálni”. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy 2014-ben ÁTLÁTÁS 2 címmel ismét elindították a programot.

Az ő munkája az Arcok című Déri Miklós-könyv, illetve a MissionArt Galériával közösen kiadott, Ujj Zsuzsi fotográfiai munkásságát feldolgozó kötet. Harmadik alkotóként részt vett Borsos Lőrincékkel közösen az Önkritikus portré című kiállítássorozat létrehozásában.

Oltai Kata hagyományos kurátori tevékenységével sem hagyott fel. „Számomra a kívülállás nem a távolmaradást jelenti, hanem hogy explicit nem foglalok állást semmi mellett és ellen sem. Ha hagyják, hogy azt csináljam, amiben hiszek, akkor működik, ha nem, akkor azonnal felállok” – hangsúlyozta az Artportalnak. Már függetlenként rendezett kiállítást többek közt a kArton és a Deák Erika Galériában, a Mai Manó Házban és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Utóbbiban

Ennek folytatásaként is értelmezhető a 2018 márciusában bezáró, Golden Boundaries című tárlat, ahol a kamaszok és a hozzájuk kötődő szubkultúrák kerültek a középpontba.

„Én azt gondolom, hogy nincs képzőművészet, meg valamilyen másfajta művészet, hanem van a vizuális kultúra, amibe egy csomó minden beletartozik.” (Artmagazin) A vizuális kifejezés határait pedig nem húzza meg a kiállítótereknél, sőt általában a tereknél sem, kiterjeszti a személyekre.

– válaszolta az Origo kérdésére. A fentiek szellemében nem meglepő, hogy Oltai saját magát is ilyen reprezentációs felületnek tekinti. 2016-ban Konfekció néven butikot nyitott a VIII. kerületi Víg utcában, ahol használt ruhákat árulnak, ezzel többek közt a tudatos fogyasztást, a divatkritikusságot, az „antikereskedelmi üzletpolitikát” támogatják. Az üzletet a 2016 októberében indított FERi – feminista projektgaléria gazdasági lábának is szánták. Az egykori autószerelő műhelyből kialakított, 18 négyzetméteres, a white-cube kiállítóterektől tudatosan különböző helyszín nem képvisel művészeket, Oltai hívja meg oda az alkotókat.

Következetesen kiáll elvei mellett, állandó társadalomkritikus hozzáállása a reklámok, a közbeszéd vagy a művészet problematikus megnyilvánulásaira is rámutat.