Kult50 kategória: Film
Védnök: Deák Kristóf
Elismert teljesítmény: FOMO című film
Hartung Attila filmje egyszerre beszéli a gimisek és a youtube-videók laza, közvetlen nyelvét és képes húsba vágóan őszinte lenni.
A rázós témát fogyasztható formában, a célközönség vizuális stílusában tálalja, de ezzel nem mismásolja el sem a történtek súlyát, sem azok következményeit a szereplők életére.
A rendező-forgatókönyvíró 2019-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendezőszakán. Már kisfilmjei is – melyek közül meglepően sok ételekről kapta a címét: Palacsinta, Fasírt, Ischler – számos hazai és nemzetközi fesztivál versenyprogramjában szerepeltek és hoztak haza díjakat. Emellett reklámokat és videoklipeket is készített.
Eddigi tapasztalatom szerint ennek a korosztálynak láthatólag az egyik legnagyobb problémát a felelősségvállalás okozza,
helyette inkább szexi szelfiket lövünk, hogy eltakarjuk velük a világ elől a tetteinket és valódi önmagunkat” – mesélte a témaválasztásról Hartung.
Az áldozatok szempontjából elmesélt számtalan – valós vagy fikciós – erőszaktörténet után
Hartung Attila merész kivételként az elkövetőt helyezi a középpontba, sőt, szinte kiiktatja filmjéből a nemi erőszakot elszenvedő lányt.
A film a szimpatikus és helyeske Gergőt (Yorgos Goletsas) – az erőszaktevőt követi szenvtelen pontossággal. Hartung főszereplője a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető hősnek. Nincs önálló akarata, gondolata, egyénisége. Sodródó alkat, megy, amerre a szél fújja, vagy az események vetik.
A gimnazista fiúcsapat, a Falka tagjai internetes és videós kihívásokkal versengenek egymással. Egy házibulin összetalálkoznak egyik tanáruk lányával, akit jó heccnek tűnik leitatni, majd egyikük meg is erőszakolja az elkábult lányt. Tettéről természetesen videót is forgat a haveroknak, ami keringeni kezd a közösségi oldalakon, eljut a tanárokhoz és a szülőkhöz is.
A történtek magyarázata nem az, hogy gonosz, megátalkodott alak, egyszerűen csak gerinctelen, üres, mint egy egyszer használatos nylonzacskó. Nincs tartása, tartalma, mű. A film fel is kínálja ezt az értelmezést, ahogy a mozgólépcsős jelenetben a fiú mögötti lépcsőn egy üres szatyor hever, akárcsak a zárójelenetben a zebrán. Az Amerikai szépségben a srác az életet tekinti sodródó nylonzacskónak, itt már maga a fiú a nylonzacskó.
Fel sem merülhet a #metoo mozgalomban megismert valós történetek kapcsán mindig előkerülő kétség: mi is történt valójában.
A FOMO nem takargat és nem szépeleg: pontosan látjuk az aktust, így nem marad hely a kételkedésnek.
A maradék játékidőben azt követhetjük nyomon, hogyan kúsznak a fiú felé a következmények és miként relativizálja maga és a haverjai előtt a történteket. A néző birtokában van minden szükséges információnak, nem kell nyomok után kutatni, mély pszichológiai összefüggést keresni, hogy választ kapjon a miértre. Gergőnek minden lehetősége meg lett volna rá, hogy másképp döntsön.
Azzal, hogy végre egy elkövető szemszögét is megismerhetjük, felvetődhet a kérdés: a helyzet pontos megítéléséhez szükséges-e egyáltalán látnunk az áldozatot, a szenvedését?
Ismernünk a lány személyiségét vagy gondolatait? Hiszen ezek semmit nem változtatnak Gergő tettén.
A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Sorozatunkban bemutatjuk az Ötvenet.
A Kult50 idei díjazottjainak névsorát itt olvashatja.





hírlevél
