Vizuál

Aki nem idealista és nem elkötelezett, az hagyja abba a tervezést

2016.04.12. 07:22
Ajánlom
HATÁRTALAN DESIGN címmel öt hétig látogatható a 11. madeinhungary és a 4. MeeD (Meeting of European and Central Eastern European Designers), valamint az 1. Texhibition kiállítás, amelyen a tárgyaikat, kollekcióikat önállóan fejlesztő cseh, lengyel, szlovák és magyar bútortervezők, belsőépítészek, textil- és formatervezők munkáit lehet megtekinteni az Új Budapest Galériában. Szigeti Szilvia textildizájnerrel, az esemény egyik főszervezőjével beszélgettünk előzményekről, nagy nehézségekről és még nagyobb sikerekről, a hazai dizájn helyzetéről, és megtudtuk azt is, mit kell tennie egy civilnek és egy tervezőnek ahhoz, hogy a szakma életben maradjon.
Szigeti Szilvia

Szigeti Szilvia (Fotó/Forrás: M. Schmidt János)

- Tizenegyedik Madeinhungary, negyedik MeeD, első Texhibition – elég sok fogaskerék forog egyszerre egy helyen.

- Igen, elég nagy őrületet vettem a nyakamba. Egyrészt van az április 10-én indult madeinhungary és a MeeD – ez két külön dolog egy helyen. A madeinhungary önszervező, abszolút civil kezdeményezés, amit 11 éve működtetünk Radnóti Tamással, 2012-ben egészítettük ki a MeeD-del (Meeting of European and Central Eastern European Designers), amely a visegrádi négyek, azaz a régió országainak tervezőit vonultatja fel. A cseh, lengyel és szlovák dizájnerekkel való összefogás a Visegrad Fund támogatással valósult meg, amely egyszerre jelent erős anyagi mankót az NKA-tól kapott összeg mellé, ami egy ilyen volumenű rendezvény tizedrészét fedte volna csupán le. Az első évben országonként két-két tervező jött el hozzánk, azonban már elsőre akkora siker lett, hogy a számok ugrásszerűen megnőttek a következő években. Idén kilencvenhárom kiállító közel háromszáz dizájntermékét állítjuk ki. Minden évben frissülünk, például idén létrehoztunk a MOME+ Programmal egy közös startup-ot az Eventuell Galériában, ahol inkubációs céllal állítottuk ki a fiatal dizájnereket. Nagyon jó összehasonlítani magunkat a régióval; már az első MeeD hatalmas publicitást kapott, rengeteg kapcsolat épült ki és olyan inspirációt kaptunk mi is, ami még a mai napig lendületet ad szervezőként és tervezőként egyaránt.

- Apropó, ki is itt Szigeti Szilvia pontosan?

- Zavarban vagyok, ha megkérdezik, milyen szerepet töltök be itt. Szervező? Művészeti vezető? Kurátor? Egy őrült megszállott? Nem tudom. Társammal, alkotótársammal, Radnóti Tamással együtt mindketten tervezők vagyunk – ő belsőépítész, én pedig textiltervező. Ez a szakma olyan, mint egy falu – mindenki ismeri a másikat, főleg egy-egy generáción belül. Nagyon fontos feladatnak érzem, hogy a fiatalokra figyeljünk a legjobban, kik a végzősök, a feltörekvők. A kiállításon nagyon sokféle módon létrejött tárgy szerepel: a prototípusok, a kis és középszériás és a gyári technológiával megvalósult művek egyaránt megtalálhatók.

Határtalan Design

Határtalan Design (Fotó/Forrás: Imre Barnabás / www.madeinhungary-meed.hu)

- Hogyan látod a hazai dizájnerek helyzetét? Mennyiben támogathatja egy ilyen kiállítás az egyéni formatervezőket?

- Itthon a dizájner feladata, hogy teljes vertikumban végigvigyen egy terméket: a tervezéstől a kivitelezésen keresztül a menedzsmentig. Sajnos nagyon szűk a piac, nincs egészséges mecenatúra, nagyon nagy a belterjesség; egészséges gazdasági lendületet kellene kapnia az egész szakmának, ami egy nagyon komoly szemléletváltozás alapján jöhetne létre mind a gazdasági környezetben, mind az oktatásban - ez utóbbi főleg a befogadó közeg ízlésére és igényére vonatkozik. Ezt előmozdítandó a CIG Pannónia Biztosítók támogatásával HATÁRTALAN DESIGN DÍJ elnevezéssel díjat alapítottunk. Véleményem szerint a díjazás több szempontból is fontos, nem feltétlenül csak anyagi értelemben kell nézni (háromszázezer forintot kapnak egyenként a díjazottak, Helena Dařbujánová, Kerékgyártó András és O.Horváth Réka). A dicsősége hólabda-effektusként hathat és a tervező értékes kapcsolatokra, támogatásra lelhet a kitüntetéssel.

- Kiállítótérbe helyezni dizájntárgyakat gyakorlatilag keserédesen szimbolizálja azt, amit egy magyar laikus a dizájnból, az egyedi formatervezésből lát, felfog: szép nézni, de nem engedheti meg magának. Mit gondolsz, igaz ez a megállapítás? És ha igen, az ilyen kiállítások változtathatnak-e ezen a tendencián?

- Sajnos valamilyen szinten egyet kell, hogy értsek veled. Ennek rengeteg oka van, többek között a magyar adózási rendszer, például a 27 százalék ÁFA, az irreálisan magas járulékok. Ha egy-egy termék nettó árát egészséges piaci terhekkel képezhetnénk, akkor ezek a dizájntermékek hozzáférhetőek lennének. Fontos lenne egy szemléletváltás a tervezők és a gyártók közötti kapcsolatrendszer mélyítésében is. Reménykedem, hogy a kiállítás eljut olyan emberekig, akik a sorozatgyártás gazdasági háttereit könnyíthetik meg.

Határtalan Design

Határtalan Design (Fotó/Forrás: Imre Barnabás / www.madeinhungary-meed.hu)

Nem akarom előadni az ismert, magyar búskesergést, így meg kell említenem azt a pozitív dolgot, amire végtelenül büszke vagyok. A kiállításhoz kapcsolódva még egy őrületet a nyakamba vettem, nyomottanyag-tervezőként hatalmasat álmodtam – és sikerült! Az idén először színre lépő Texhibition című projektünkben, amit szintén a kiállításon mutatunk be, összehoztam tizenhat kollégámat, és felkerestem négy olyan kivitelezőt (Csendes és Csendes Kft, Lénárd Zászlókészítő Kft., Meritum Kft-Aste Bútorszövet és Lakástexti., Rovitex Hungária Kft – a szerk.), akiknek az ország különböző pontjain vannak műhelyeik. A textilgyártók nyitottsága miatt lehetőség volt barterekre, így minden tervező az összes kivitelezővel dolgozott. Végül megvalósult egy nagyszerű kollekció, amely szintén látható a kiállításon.

- Milyen járható utakat látsz hazai tervezőknek? Összefogás vagy egyéni vállalkozás? Hazai vagy nemzetközi összefogás? Közösségi finanszírozás? Vagy valami más?

- Nem mondhatnám, hogy van rá recept. Én a hálózatépítésben, az összefogásban és a szakmába vetett hitben, kitartásban hiszek. Ha a realitásokat nézzük, itthon túlélő üzemmód van. Tervezőként nem csak a tárgykészítésben kell kreatívnak lenni, hanem ugyanúgy a piacra kerülésben. Mindezt egy tőkehiányos közegben kell tenni, ahol ráadásul a prioritások egyáltalán nem a tárgykultúra és a kultúra mentén vannak megfogalmazva. Erőnek kell lennie az emberben, hogy ezt az egészet fel tudja dolgozni. Megszállottságra van szükség, és egyfajta idealizmusra. Aki nem idealista és nem elkötelezett, az hagyja abba a tervezést.

Határtalan Design

Határtalan Design (Fotó/Forrás: Imre Barnabás / www.madeinhungary-meed.hu)

- Fel tudnál vázolni egy utat, ami a fenntarthatóság, innováció és eladhatóság alapköveire épül, de mégsem vész el belőle az eredetiség, és nem válik konzumtervezéssé?

- Szomorú, de Magyarországon ezt a kérdést nem lehet feltenni. Annyiféle módon jönnek létre tárgyak, hogy nem lehet egyetlen nagy átlagot vonni. A fenntarthatóság-eredetiség-innováció kérdésköre fontos lehet a tervező számára, a saját inspirációját tekintve. Piacilag ezt a kérdést fel lehet tenni például Németországban, vagy, ha visegrádi országokat nézzük, Lengyelországban, Csehországban. Azonban itthon nem tart még itt a formatervezés.

- Említetted, hogy olyan tervezőket kerestek minden évben, akik mögött van gyártókapacitás. Ez alapján milyen kategóriákba tudnád sorolni a kiállítókat?

- Alapvetően öt elkülöníthető tervezői háttérről beszélhetünk. Vannak teljesen egyedi tárgyak, melyek sokszor műfaji határokat is feszegetnek. Prototípusok, a kis- és közepes szériában gyártott tárgyak, végül pedig a nagyon profi, high-tech termékek. Ez utóbbiak nagyon kis százalékban a lengyel és cseh kiállítók munkái. Az utóbbi években a lengyel és a cseh dizájn nagyon nagyot fejlődött a régiónkban.

Határtalan Design

Határtalan Design (Fotó/Forrás: Imre Barnabás / www.madeinhungary-meed.hu)

- Mit tanácsolnál civileknek a dizájnnal kapcsolatos hozzáállásban?

- Tudom, hogy nagy a szakadék az árkérdésben, szemléletben. Utóbbi a vizuális nevelésben keresendő, ami az oktatásunk siralmas állapotából fakad. De a dizájn az életünk része. Van a komolyzenéből kölcsönzött kijelentés , miszerint „lehet élni Mozart zenéje nélkül, de nem érdemes”. Ugyanezt gondolom a tárgyakról, a zenéről, a jó filmekről, a dizájnról. Mindenki számára fontos lenne a nyitottság, a befogadni, elfogadni tudás. Igaz ez a minket körülvevő tárgyakra is. Jó lenne, ha a minőség és a dizájn a kultúránk részét képezné.

- Megvásárolhatóak a kiállított tárgyak?

- A kiállított termékeket itt a kiállításon nem lehet megvenni. A madeinhungary és a MeeD nonprofit tárlat, a szakmánk ünnepe, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programja. A honlapunk azonban egy kitűnő linkcenter, ahol minden kiállítót és minden partnerünket átlinkeléssel meg lehet találni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál fényképTár

Róbert bácsi – jótevő vagy csaló?

A nagylelkű adakozót mindenki csak így ismerte Budapesten: Róbert bácsi. A városhoz tartozó egyik jellegzetes figura volt ő. Hogy ki is ő valójában, az már a kortársaknak is komoly fejtörést okozott, sőt rendőrségi nyomozás is volt az ügyben..
Vizuál interjú

Modern rabszolgák, akiket a félelem tart fogva

Maris modern rabszolgaként él napjaink Budapestjén egy családnál, ahol megalázzák, és fizikailag is bántalmazzák. Tuza-Ritter Bernadett másfél évig követte kamerájával az 52 éves asszony mindennapjait, hogy bemutassa, hogyan lehet valakit tíz évig fogva tartani rácsok helyett rettegéssel. 
Vizuál születésnap

Aki nélkül elképzelhetetlen a magyar film - 80 éves Ragályi Elemér

Régi idők focija, Az ajtó, 1945 - néhány film a magyar operatőri iskola egyik nagy alakjától, aki 1991-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj sikerében is osztozhatott. Április 18-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Ragályi Elemér Kossuth- és Emmy-díjas operatőr, filmrendező.
Vizuál galéria

Történeteket keresnek a talált képekhez – Fortepan

A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállításon szereplő képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Mindegyikhez tartozik, tartozott történet, ezeknek azonban csak egy részét ismerjük.
Vizuál Film

Ma este látható először a digitálisan restaurált Jób lázadása

Április 16-án, a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján vetíti az M5 csatorna Gyöngyössy Imre és Kabay Barna 1983-as filmjének 4K felbontású, teljeskörűen restaurált változatát. A film szín- és fényvilágát az operatőr, Szabó Gábor vezetésével rekonstruálták.