Ön gondozza Rotschild Klára hagyatékát?

Hagyományos értelemben nem beszélhetünk hagyatékról, amikor valaki egy közintézményre hagyja a javait. Kutatásom kezdetekor három ruha volt elszórva közgyűjteményekben. Rotschild után gyakorlatilag alig maradt fenn valami. A privatizálást követően kukába került szinte minden, aminek levéltárba és múzeumba kellett volna. Erős vert helyzetből indul az ember, ha a közelmúlt divattörténetének kutatására adja a fejét, már ami a dokumentumokat, a hiteles korabeli forrásokat illeti. 

Utóbbi azért nehéz, mert az interjúalanyok gyakran beépítik a visszaemlékezésükbe a neten olvasottakat, és ezek legtöbbször a Wikipédia-szócikken alapulnak, aminek sajnos szinte minden mondata hibás. (Tervben van, hogy kijavítom!) 

Londonban a Dior- és a Mary Quant-kiállításon irigykedve figyeltem a dokumentum- és ruhadömpinget, amiből a kurátor dolgozott. Mary Quant ráadásul még él, van önéletrajza és rengeteg fotót, dokumentumot őriz. Ehhez képest Rotschildtól nem maradt jóformán semmi, sajnos ő már halott (1976. november 13-án hunyt el - a szerk.), ahogy a legtöbb közeli kollegája is. A szalon anyagából pedig semmi nem került levéltárba. 

Ki volt Rotschild Klára?

Ő öltöztette a mindenkori magyar elitet 1934 és 1976 között szinte végig, csak 1944-ben és 1950 körül volt kisebb szünet, amikor nem dolgozott. Nem ő volt a legzseniálisabb divattervező, de ezekben az évtizedekben megkerülhetetlen alakja volt a magyar divatnak. Eleinte a legjobb 5-10 szalon között tartották számon, aztán a szocializmusban ő lett az első. A szalonjában készült ruhák akkoriban a luxus megtestesítői voltak.

(Még ha ezt mai szemmel nem is mindig látjuk így. Érthetővé válik, ha mellé teszünk egy korabeli áruházi modellt.) Akik szerették a szépet, az egyedit és a különlegeset, akik öltözködésükben is érezni szerették az elithez tartozásukat azok Rotschild Kláránál varrattak. 

Miért éppen rá esett az elit választása? Hogy sikerült kiemelkednie a szakmából?

Kiváló szeme és érzéke volt a divathoz, emellett pedig remek üzletasszony volt. Nagyon jó vizuális memóriával bírt. Ügyesen válogatta össze a párizsi divatbemutatókon a kinti szalonok kínálatából azokat a modelleket, amelyeket itthon a saját klientúrájának a legjobban el tudott adni. Ezeket vagy levarrták a párizsi szabásminták szerint, vagy adaptációkat készítettek belőlük, illetve azokból inspirálódva saját darabokat is terveztek.

Elképesztően jó kapcsolatteremtő képessége is volt, méghozzá úgy, hogy nem volt feltétlenül roppant művelt, finom modorú lény.

Ha egy-két - mai szóval - stílusikont be tudott vonzani, utána terjedt a híre, akár a vírus.

Emellett a jól dolgozó alkalmazottaival is úgy bánt, hogy azok minél tovább nála maradjanak. Az is a királynőségének és a networképítő tevékenységének része volt, hogy jó kapcsolatot ápoljon mindenkivel „lefelé és fölfelé” is.

Ő maga tervezett ruhákat, vagy a külföldön látott modelleket utánozta?

Minden részletükben egyező másolatai nem nagyon voltak. Párizsban vette meg az anyagokat, sokszor még a kellékeket is. Kivitelében abszolút ugyanazt a színvonalat tudta hozni. A párizsi divatot pestiesítette, rotschildosította. Változtatott a modelleken, alkotott újakat is, mert a párizsi és a pesti sikk nem teljesen egyforma. Nem mondhatnám, hogy vetekedett bármelyik nagy francia divattervezővel, nem volt egy mai értelemben vett tervezőzseni, de

Kik engedhették meg maguknak, hogy Rotschild öltöztesse őket?

Diplomaták, orvosok, ügyvédek, művészek, Magyarországra látogató külföldiek, nemzetközi delegációk tagjai. Kádárnénak kötelező volt hozzá járnia a státuszából adódóan, bár nem igényelte.

Mostanra ritkaságszámba megy egy ilyen ruha. Ezért is kihívás a kiállítás megrendezése.

Vannak még rejtőzködő ruhák, de sajnos a szalon kreációinak jó része áldozatul esett a selejtezésnek. Felhívásokkal kerestem anyagot a kiállításhoz: ruhát, személyes történetet, fotót. Egykisparizs néven Rotschild-sétákat tartok azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az érdeklődők között találjak olyat, aki kapcsolatban állt a szalonnal. És valóban minden alkalommal akad valaki.

(Címlapkép: Rotschild Klára Petőfi tér 3-5. alatti lakásának tetőteraszán, családi felvétel)

Frissítés

Kiállítás

CLARA
Rotschild Klára - Divatkirálynő a Vasfüggöny mögött
2019. november 16 - 2020. április 30.
A Magyar Nemzeti Múzeum Rotundájában és a közelmúltban kibővített, egykori Kertészházban.
A Rotschild-projekt kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész.

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára - A vörös divatdiktátor (Fotó/Forrás: Líra)

Könyv

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára - A vörös divatdiktátor
De hogyan juthatott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe a szocializmus idején? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba? Mi tette őt a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb alakjává? És nem utolsósorban: miért választotta a halált ennyi siker fényében?
SIMONOVICS ILDIKÓ sokéves kutatómunkával utánajárt ezeknek kérdéseknek, és felgöngyölítette a legendákkal, rejtélyekkel, elképesztő történetekkel övezett életút állomásait. Interjúalanyainak többsége személyesen ismerte Rotschild Klárát: rokonok, munkatársak, barátnők és állandó vevők vallanak arról, milyen volt a divat nagyasszonya, hogyan építette fel különleges márkáját. Ezenkívül korabeli újságcikkek, dokumentumok és ritkaságszámba menő fotók mesélnek egy kivételes asszony nem kevésbé kivételes életéről.
Jaffa Kiadó, Megjelenés: 2019. november 20.