Vizuál

Alföldi Róbert: "Az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek"

2016.01.14. 19:59
Ajánlom
Alföldi Róbert lassan hét éve gyűjt fotókat. Hiánypótló gyűjteménye több mint ötszáz művet tartalmaz, és elsősorban magyar neoavantgárd fotóművészek, illetve képzőművészek fotómunkáiból áll. Ez a kollekció képezi az alapját a Mai Manó Házban január 16-tól látható, „A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig” című kiállításnak, amelynek anyagát a színész-rendező régi barátjával, Kolozsváry Mariannával együtt válogatta. INTERJÚ
Alföldi Róbert

Alföldi Róbert (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

- Volt idő, amikor te is fényképeztél?

- Soha. A dolognak ez a része egyáltalán nem érdekel. A mobilommal is csak a legpraktikusabb esetekben fényképezek.

- A képeket elnézve inkább azt érzem, hogy ezek nem elkapott, hanem sokkal inkább megkonstruált, megszerkesztett pillanatok.

- Van, ami igen, és van, ami nem, hiszen van köztük egy sor akciófotó és performansz fotó is, de ami pillanatot rögzít, az valóban konstruált.

- Egy 500 darabos gyűjtemény tulajdonosaként, egy nagy kiállítás és a hozzá kapcsolódó, kétnyelvű album után még amatőr, vagy már profi gyűjtőként gondolsz magadra?

- Nem az én tisztem ezt eldönteni. Az tény, hogy a gyűjtéssel járó kezdeti, érzéki élmény időközben átalakult, és az is kiderült számomra, hogy a neoavantgárd nemcsak hogy művészettörténetileg nem volt feldolgozva, de egyáltalán nem volt szem előtt; ezért az idő előrehaladtával a művek megmentése és megőrzése is szándékom lett, illetve az is, hogy a gyűjtemény minél nagyobb merítést adjon ebből a korszakból. Meggyőződésem, hogy ez a korszak azért ilyen gazdag, mert mindenki részt vett benne; fotósok, festők, szobrászok, jelmeztervezők, filmesek és olyanok is, akik végül soha nem lettek képzőművészek. Szerintem ez lehetett az a korszak, amikor a fotózás hétköznapi foglalatossággá vált. Bárki megengedhette magának, hogy legyen egy masinája, és mindenki ki akarta próbálni, hogy mit tud, ha a kezébe vesz egy fényképezőgépet. Nagyon remélem, hogy maga a gyűjtemény professzionális, főleg abból a szempontból, hogy nagyon széles merítés és olyan anyag, ami máshol nem hozzáférhető. Érdekes módon az utóbbi pár évben éppen erre a korszakra, a közelmúltra irányul a figyelem, és nemcsak Nyugat-Európában, hanem körülöttünk is, Romániában vagy Lengyelországban.

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Van olyan, hogy nagyon fontosnak tartod a művészt, a művet viszont kevésbé, és mégis megszerzed?

- Nem. Műveket veszek. Egy tapasztalt gyűjtő barátom mondta, hogy akkor leszek igazi gyűjtő, ha műveket veszek, nem neveket. Sok olyan alkotó műve van a gyűjteményben, akik számomra nem ismeretlenek, de a nevük a nagyközönség számára valószínűleg az. Annak idején volt egyfajta iskola vagy közösségi alkotás az olyan szervezetekben, mint az FMK (Fiatal Művészek Klubja – a szerk.), a Pécsi Műhely és az Iparterv – vagy ezeknek a helyi megfelelőiben, például a Szombathelyi Fotóklubban –, ami során a fiatalok ugyanúgy próbáltak kezdeni valamit a társadalmi körülzártsággal, és létrehozni benne valami nagyon erős és nagyon szabad dolgot, mint azok az alkotók, akiket nagyon jól ismerünk. Vannak nagy mesterek az anyagban, a külföldiek közül is, Joel-Peter Witkintől kezdve Arnulf Raineren át Rudolf Schwarzkoglerig, de vannak olyanok is, akiket talán nem ismer senki.

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Akkor is fontos neked egy mű, ha egyáltalán nem ismert az alkotó neve, személye?

- Akkor is. Hidd el, nem a művész ismertsége érdekel.

- Összehasonlításként külföldi műveket is kiállítanak a Mai Manóban. Ezek is a gyűjtemény részei?

- Igen, ugyanebből a korszakból külföldi művészek munkáit is gyűjtöm, a felsoroltakon kívül Thomas Ruff, Günter Brus vagy Jürgen Klauke alkotásait. Éppen most tárgyalok egy anyaggal kapcsolatban, és egész Közép-Kelet Európa érdekel - talán külön a románok is -, ahol azonos volt a „levegő” ezekben az években.

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Emlékszel az első olyan képekre, amiket már gyűjtőként szereztél be?

- Nem, egyáltalán nem. A könyvre emlékszem és a kíváncsiságra, amit bennem felkeltett: Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című könyvére; ha nem találkozom ezzel a könyvvel, nem biztos, hogy valaha is elkezdtem volna fotót gyűjteni.

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Nincs olyan, hogy egyszerűen soknak tűnik a beszerzendő, kívánatos művek száma?

- Ez mindenképpen így van, de aztán menet közben szépen átalakul. Egy alkotótól nem kell még tizenöt mű, de ha abból a tizenötből van egy-kettő nagyon jó kép, ami nagyon vonz, akkor mégis meg kell szerezni. Persze azért mindig úgy érzed, hogy nem éred utol magad, és soha nem is fogod. Közben szeretnék más irányba is elindulni, például a határon kívülre is, ahol majd biztosan sokkal több olyan mű lesz, amit jó lenne beszerezni, de mégsem fogom tudni. A gyűjtésben éppen az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek, mert ez arra kényszerít, hogy súlyozz vagy válassz. Ezért alakul ki egy olyan gyűjtemény, ami a gyűjtőre jellemző. Mert nem lehet mindent!

- Azzal, hogy elkészült ez a kiállítás, és kikerült az anyag, vagyis annak a legfontosabb része a közönség elé, egyben le is lett zárva?

- Nem – hiszen én magam sem vagyok lezárva.

Alföldi Róberttel készült további interjúkat itt és itt, a róla szóló könyvről pedig itt olvashat!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Bösendorfer zongorát hallunk Érdi Tamás új Beethoven-lemezén

Mindig, mindenhol a Steinway, most viszont egy olyan lemez jelent meg, amelyen Bösendorfer-zongora szól. De korántsem ez Érdi Tamás felvételének érdeme.
Klasszikus

Ha a rezesek viccelni kezdenek...

... csinálják úgy, mint ez az öt plusz egy fickó. Most, amikor kis hangszórókon hallgatunk zenét, mindennél fontosabb, hogy megismertessük a legkisebbekkel az élő zene izgalmait. A Brass In Five harsány humorral és a hangszereik sokféle hasznosításával végzik ezt a munkát.
Jazz/World

Visszahelyezik a verset ősi jogaiba – 50 éves a Kaláka

Idén ötvenéves a Kaláka zenekar, akinek dalain már több generáció nőtt fel. A jubileumot november 30-án a Müpában is megünneplik, ennek kapcsán kérdeztük Gryllus Dánielt a vers szerepéről, a gyerekközönségről és Latinovits Zoltánról.
Vizuál

Milyen volt Jeney Zoltán kapcsolata a filmmel?

Jeney Zoltánra emlékezik a Magyar Nemzeti Filmalap. Az október végén elhunyt zeneszerzőt talán sokan a Jób lázadása, a Szindbád és a Kincskereső kisködmön filmzenéiért ismerték. Négy alkotása most ingyen elérhető az interneten.
Vizuál

Tölts egy napot Woody Allennel

November 28-án érkezik a hazai mozikba Woody Allen legújabb filmje, az Egy esős nap New Yorkban. Ebből az alkalomból Woody Allen-napot tartanak a Kino Cafe Moziban, a mester utóbbi években készített legjobb filmjeivel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Ceauşescu önéletrajz, Chuck Norris és a román új hullám remekei a Román Filmhéten

A rendszerváltás 30. évfordulóján a visszatekintésé, az emlékezésé a főszerep a 14. Román Filmhéten. A filmhetet A hegyek szigete nyitja, Corneliu Porumboiu Cannes-i versenyfilmjét premier előtt vetíti az Uránia kedd este.
Vizuál díj

Izraeli ügyvédnőről szóló film nyerte a Verziót 

Átadták a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál díjait szombat este Budapesten, amelyen Rachel Leah Jones és Philippe Bellaiche munkája, Az ügyvéd kapta a legjobb emberi jogi film díját.
Vizuál videó

Megmentők vagy újraalkotók? – Polgárdi Ákos és Seres András a Kult50-ben

Mi időtálló és mi nem? Megvárjuk, hogy ez kiderüljön valamiről, vagy még idő előtt lecseréljük? Látszódnia kell valamin, hogy az kortárs? És hogyan maradhat háttérben egy restaurátor munkája az eredeti műhöz képest? Ezeket a témákat is érintettük Polgárdi Ákos grafikussal és Seres András restaurátorral.
Vizuál hír

Újabb három elsőfilm foroghat az Inkubátor Programban

Három elsőfilmes, Szilágyi Fanni, Fazekas Máté és Dér Asia Inkubátor Programban készülő alkotásainak szavazott meg filmgyártási támogatást a Filmszakmai Döntőbizottság.
Vizuál magazin

Másfél méteres hollywoodi óriás: 75 éves Danny DeVito

Szóljatok a köpcösnek, Ikrek, Junior, Batman – csak néhány azok közül a filmek közül, amelyek sokak kedvencévé tették Danny DeVitót, aki 150 centis magasságával Hollywood egyik legnagyobb sztárja.