Vizuál

Alföldi Róbert: "Az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek"

2016.01.14. 19:59
Ajánlom
Alföldi Róbert lassan hét éve gyűjt fotókat. Hiánypótló gyűjteménye több mint ötszáz művet tartalmaz, és elsősorban magyar neoavantgárd fotóművészek, illetve képzőművészek fotómunkáiból áll. Ez a kollekció képezi az alapját a Mai Manó Házban január 16-tól látható, „A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig” című kiállításnak, amelynek anyagát a színész-rendező régi barátjával, Kolozsváry Mariannával együtt válogatta. INTERJÚ
Alföldi Róbert

Alföldi Róbert (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

- Volt idő, amikor te is fényképeztél?

- Soha. A dolognak ez a része egyáltalán nem érdekel. A mobilommal is csak a legpraktikusabb esetekben fényképezek.

- A képeket elnézve inkább azt érzem, hogy ezek nem elkapott, hanem sokkal inkább megkonstruált, megszerkesztett pillanatok.

- Van, ami igen, és van, ami nem, hiszen van köztük egy sor akciófotó és performansz fotó is, de ami pillanatot rögzít, az valóban konstruált.

- Egy 500 darabos gyűjtemény tulajdonosaként, egy nagy kiállítás és a hozzá kapcsolódó, kétnyelvű album után még amatőr, vagy már profi gyűjtőként gondolsz magadra?

- Nem az én tisztem ezt eldönteni. Az tény, hogy a gyűjtéssel járó kezdeti, érzéki élmény időközben átalakult, és az is kiderült számomra, hogy a neoavantgárd nemcsak hogy művészettörténetileg nem volt feldolgozva, de egyáltalán nem volt szem előtt; ezért az idő előrehaladtával a művek megmentése és megőrzése is szándékom lett, illetve az is, hogy a gyűjtemény minél nagyobb merítést adjon ebből a korszakból. Meggyőződésem, hogy ez a korszak azért ilyen gazdag, mert mindenki részt vett benne; fotósok, festők, szobrászok, jelmeztervezők, filmesek és olyanok is, akik végül soha nem lettek képzőművészek. Szerintem ez lehetett az a korszak, amikor a fotózás hétköznapi foglalatossággá vált. Bárki megengedhette magának, hogy legyen egy masinája, és mindenki ki akarta próbálni, hogy mit tud, ha a kezébe vesz egy fényképezőgépet. Nagyon remélem, hogy maga a gyűjtemény professzionális, főleg abból a szempontból, hogy nagyon széles merítés és olyan anyag, ami máshol nem hozzáférhető. Érdekes módon az utóbbi pár évben éppen erre a korszakra, a közelmúltra irányul a figyelem, és nemcsak Nyugat-Európában, hanem körülöttünk is, Romániában vagy Lengyelországban.

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Van olyan, hogy nagyon fontosnak tartod a művészt, a művet viszont kevésbé, és mégis megszerzed?

- Nem. Műveket veszek. Egy tapasztalt gyűjtő barátom mondta, hogy akkor leszek igazi gyűjtő, ha műveket veszek, nem neveket. Sok olyan alkotó műve van a gyűjteményben, akik számomra nem ismeretlenek, de a nevük a nagyközönség számára valószínűleg az. Annak idején volt egyfajta iskola vagy közösségi alkotás az olyan szervezetekben, mint az FMK (Fiatal Művészek Klubja – a szerk.), a Pécsi Műhely és az Iparterv – vagy ezeknek a helyi megfelelőiben, például a Szombathelyi Fotóklubban –, ami során a fiatalok ugyanúgy próbáltak kezdeni valamit a társadalmi körülzártsággal, és létrehozni benne valami nagyon erős és nagyon szabad dolgot, mint azok az alkotók, akiket nagyon jól ismerünk. Vannak nagy mesterek az anyagban, a külföldiek közül is, Joel-Peter Witkintől kezdve Arnulf Raineren át Rudolf Schwarzkoglerig, de vannak olyanok is, akiket talán nem ismer senki.

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Akkor is fontos neked egy mű, ha egyáltalán nem ismert az alkotó neve, személye?

- Akkor is. Hidd el, nem a művész ismertsége érdekel.

- Összehasonlításként külföldi műveket is kiállítanak a Mai Manóban. Ezek is a gyűjtemény részei?

- Igen, ugyanebből a korszakból külföldi művészek munkáit is gyűjtöm, a felsoroltakon kívül Thomas Ruff, Günter Brus vagy Jürgen Klauke alkotásait. Éppen most tárgyalok egy anyaggal kapcsolatban, és egész Közép-Kelet Európa érdekel - talán külön a románok is -, ahol azonos volt a „levegő” ezekben az években.

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Emlékszel az első olyan képekre, amiket már gyűjtőként szereztél be?

- Nem, egyáltalán nem. A könyvre emlékszem és a kíváncsiságra, amit bennem felkeltett: Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című könyvére; ha nem találkozom ezzel a könyvvel, nem biztos, hogy valaha is elkezdtem volna fotót gyűjteni.

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Nincs olyan, hogy egyszerűen soknak tűnik a beszerzendő, kívánatos művek száma?

- Ez mindenképpen így van, de aztán menet közben szépen átalakul. Egy alkotótól nem kell még tizenöt mű, de ha abból a tizenötből van egy-kettő nagyon jó kép, ami nagyon vonz, akkor mégis meg kell szerezni. Persze azért mindig úgy érzed, hogy nem éred utol magad, és soha nem is fogod. Közben szeretnék más irányba is elindulni, például a határon kívülre is, ahol majd biztosan sokkal több olyan mű lesz, amit jó lenne beszerezni, de mégsem fogom tudni. A gyűjtésben éppen az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek, mert ez arra kényszerít, hogy súlyozz vagy válassz. Ezért alakul ki egy olyan gyűjtemény, ami a gyűjtőre jellemző. Mert nem lehet mindent!

- Azzal, hogy elkészült ez a kiállítás, és kikerült az anyag, vagyis annak a legfontosabb része a közönség elé, egyben le is lett zárva?

- Nem – hiszen én magam sem vagyok lezárva.

Alföldi Róberttel készült további interjúkat itt és itt, a róla szóló könyvről pedig itt olvashat!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Holtan találták a férfit, akiről díjnyertes dokumentumfilm készült

A 62 éves František Klišíkre egy tóban találtak rá július 13-án, egy nappal azután, hogy a róla és ikertestvéréről készült dokumentumfilm fődíjat nyert Karlovy Varyban. A rendőrség szerint semmi nem utal bűncselekményre. 
Vizuál

Szlovák film nyerte a fődíjat Karlovy Varyban

Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című alkotása nem nyert díjat Közép-Európa egyetlen A-kategóriás szemléjén. Kovács István Ostrom című nagyjátékfilmje a KVIFF Talents szakmai program díjában részesült. A rangos fesztiválon Stellan Skarsgaard-t is elismerték. 
Színház

„Ez a díj örök kőszegivé tett” – Balázs Andrea nyerte el az idei Hollósi Frigyes-díjat

A Hollósi Frigyes-díjat a Kőszegi Várszínház 2022-ben alapította, a színház fennállásának 40. évfordulóján: annak a színművésznek adják át, akinek a Kőszegi Várszínház nagyszínpadi bemutatójában nyújtott alakítása a leginkább tetszett a közönségnek.
Zenés színház

Kísértethajó életnagyságban – A bolygó hollandi Szentmargitbányán

Első alkalommal adták elő Wagner valamely művét a Szentmargitbányai Kőfejtőben, A bolygó hollandi azonban nem csupán igazolta a választást, hanem az utóbbi évek egyik legjobban sikerült produkciója lett. A július 9-i premieren jártunk.
Vizuál

Egy ismeretlen, akire tízezrek kíváncsiak – vasárnapig látható az MS mester-kiállítás a Szépművészetiben

Július 20-ig látható az MS mester és kora című tárlat a Szépművészeti Múzeumban.  A magyarországi középkori művészet titokzatos alkotóját, az MS mesterként ismert művészt és korát bemutató kiállítást eddig több mint ötvenezren tekintették meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

A mozi hőskorába repít a Budapesti Klasszikus Film Maraton

Szeptember 16-21. között rendezik meg a 8. Budapesti Klasszikus Film Maratont. A restaurált magyar és külföldi filmeket felvonultató filmünnep kiemelt témája a 130 éves mozi lesz. A ráhangolódás szeptember 14-én a Müpában kezdődik.
Vizuál magazin

Kortyolj bele a művészetbe – Új festmények a Mizo Art Coffee csomagolásain

A Mizo Coffee Selection idén nyáron ismét művészi kollekcióval jelentkezik. A Virág Judit Galériával közösen megálmodott sorozat a magyar festészet rejtett kincseit hozza el a boltok polcaira – és a kávérajongók kezébe.
Vizuál magazin

Sötét és világos harca Barcsay Jenő festészetében

A Magyar Képzőművészeti Egyetem rendezésében július 16-án megnyílik a Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat. Az évfordulóra jelent meg Sturcz János Barcsay című könyve is, amely a sötét és világos harcát követi végig az életművön.
Vizuál kritika

Színekből szőtt terek – Vieira da Silva nyomában Velencében

Ha idén nyáron Velencébe látogatsz, ne hagyd ki a portugál festőművész, Maria Helena Vieira da Silva rejtélyes városképeiből rendezett kiállítást. A Peggy Guggenheim Gyűjteményben látható tárlat egy különleges művészi világba vezet – magyar szálakkal átszőve.
Vizuál hír

Egy ismeretlen, akire tízezrek kíváncsiak – vasárnapig látható az MS mester-kiállítás a Szépművészetiben

Július 20-ig látható az MS mester és kora című tárlat a Szépművészeti Múzeumban.  A magyarországi középkori művészet titokzatos alkotóját, az MS mesterként ismert művészt és korát bemutató kiállítást eddig több mint ötvenezren tekintették meg.