Vizuál

Alföldi Róbert: "Az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek"

2016.01.14. 19:59
Ajánlom
Alföldi Róbert lassan hét éve gyűjt fotókat. Hiánypótló gyűjteménye több mint ötszáz művet tartalmaz, és elsősorban magyar neoavantgárd fotóművészek, illetve képzőművészek fotómunkáiból áll. Ez a kollekció képezi az alapját a Mai Manó Házban január 16-tól látható, „A múlt szabadsága – Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig” című kiállításnak, amelynek anyagát a színész-rendező régi barátjával, Kolozsváry Mariannával együtt válogatta. INTERJÚ
Alföldi Róbert

Alföldi Róbert (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

- Volt idő, amikor te is fényképeztél?

- Soha. A dolognak ez a része egyáltalán nem érdekel. A mobilommal is csak a legpraktikusabb esetekben fényképezek.

- A képeket elnézve inkább azt érzem, hogy ezek nem elkapott, hanem sokkal inkább megkonstruált, megszerkesztett pillanatok.

- Van, ami igen, és van, ami nem, hiszen van köztük egy sor akciófotó és performansz fotó is, de ami pillanatot rögzít, az valóban konstruált.

- Egy 500 darabos gyűjtemény tulajdonosaként, egy nagy kiállítás és a hozzá kapcsolódó, kétnyelvű album után még amatőr, vagy már profi gyűjtőként gondolsz magadra?

- Nem az én tisztem ezt eldönteni. Az tény, hogy a gyűjtéssel járó kezdeti, érzéki élmény időközben átalakult, és az is kiderült számomra, hogy a neoavantgárd nemcsak hogy művészettörténetileg nem volt feldolgozva, de egyáltalán nem volt szem előtt; ezért az idő előrehaladtával a művek megmentése és megőrzése is szándékom lett, illetve az is, hogy a gyűjtemény minél nagyobb merítést adjon ebből a korszakból. Meggyőződésem, hogy ez a korszak azért ilyen gazdag, mert mindenki részt vett benne; fotósok, festők, szobrászok, jelmeztervezők, filmesek és olyanok is, akik végül soha nem lettek képzőművészek. Szerintem ez lehetett az a korszak, amikor a fotózás hétköznapi foglalatossággá vált. Bárki megengedhette magának, hogy legyen egy masinája, és mindenki ki akarta próbálni, hogy mit tud, ha a kezébe vesz egy fényképezőgépet. Nagyon remélem, hogy maga a gyűjtemény professzionális, főleg abból a szempontból, hogy nagyon széles merítés és olyan anyag, ami máshol nem hozzáférhető. Érdekes módon az utóbbi pár évben éppen erre a korszakra, a közelmúltra irányul a figyelem, és nemcsak Nyugat-Európában, hanem körülöttünk is, Romániában vagy Lengyelországban.

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978

Hajas Tibor: Felületkínzás III., 1978 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Van olyan, hogy nagyon fontosnak tartod a művészt, a művet viszont kevésbé, és mégis megszerzed?

- Nem. Műveket veszek. Egy tapasztalt gyűjtő barátom mondta, hogy akkor leszek igazi gyűjtő, ha műveket veszek, nem neveket. Sok olyan alkotó műve van a gyűjteményben, akik számomra nem ismeretlenek, de a nevük a nagyközönség számára valószínűleg az. Annak idején volt egyfajta iskola vagy közösségi alkotás az olyan szervezetekben, mint az FMK (Fiatal Művészek Klubja – a szerk.), a Pécsi Műhely és az Iparterv – vagy ezeknek a helyi megfelelőiben, például a Szombathelyi Fotóklubban –, ami során a fiatalok ugyanúgy próbáltak kezdeni valamit a társadalmi körülzártsággal, és létrehozni benne valami nagyon erős és nagyon szabad dolgot, mint azok az alkotók, akiket nagyon jól ismerünk. Vannak nagy mesterek az anyagban, a külföldiek közül is, Joel-Peter Witkintől kezdve Arnulf Raineren át Rudolf Schwarzkoglerig, de vannak olyanok is, akiket talán nem ismer senki.

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971

Attalai Gábor: Discipline Art Action (For Liberty of Art), 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Akkor is fontos neked egy mű, ha egyáltalán nem ismert az alkotó neve, személye?

- Akkor is. Hidd el, nem a művész ismertsége érdekel.

- Összehasonlításként külföldi műveket is kiállítanak a Mai Manóban. Ezek is a gyűjtemény részei?

- Igen, ugyanebből a korszakból külföldi művészek munkáit is gyűjtöm, a felsoroltakon kívül Thomas Ruff, Günter Brus vagy Jürgen Klauke alkotásait. Éppen most tárgyalok egy anyaggal kapcsolatban, és egész Közép-Kelet Európa érdekel - talán külön a románok is -, ahol azonos volt a „levegő” ezekben az években.

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971

Haris László: Törvénytelen avantgárd, 1971 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Emlékszel az első olyan képekre, amiket már gyűjtőként szereztél be?

- Nem, egyáltalán nem. A könyvre emlékszem és a kíváncsiságra, amit bennem felkeltett: Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984 című könyvére; ha nem találkozom ezzel a könyvvel, nem biztos, hogy valaha is elkezdtem volna fotót gyűjteni.

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986

Ujj Zsuzsi: Trónuson, 1986 (Fotó/Forrás: Alföldi Róbert fotógyűjteménye)

- Nincs olyan, hogy egyszerűen soknak tűnik a beszerzendő, kívánatos művek száma?

- Ez mindenképpen így van, de aztán menet közben szépen átalakul. Egy alkotótól nem kell még tizenöt mű, de ha abból a tizenötből van egy-kettő nagyon jó kép, ami nagyon vonz, akkor mégis meg kell szerezni. Persze azért mindig úgy érzed, hogy nem éred utol magad, és soha nem is fogod. Közben szeretnék más irányba is elindulni, például a határon kívülre is, ahol majd biztosan sokkal több olyan mű lesz, amit jó lenne beszerezni, de mégsem fogom tudni. A gyűjtésben éppen az a jó, hogy nem határtalanok a lehetőségek, mert ez arra kényszerít, hogy súlyozz vagy válassz. Ezért alakul ki egy olyan gyűjtemény, ami a gyűjtőre jellemző. Mert nem lehet mindent!

- Azzal, hogy elkészült ez a kiállítás, és kikerült az anyag, vagyis annak a legfontosabb része a közönség elé, egyben le is lett zárva?

- Nem – hiszen én magam sem vagyok lezárva.

Alföldi Róberttel készült további interjúkat itt és itt, a róla szóló könyvről pedig itt olvashat!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

58 évesen elhunyt James Redford, Robert Redford fia

Az amerikai színészlegenda fia pénteken hunyt el epevezetékrákban – írta a BBC hírportálja.
Vizuál magazin

Visszatalálni önmagunkhoz – Bábszínház a Telekom kiállításán

A Ludwig Múzeum két új időszakos kiállítással színesíti az őszt. A múlt héten megnyitott BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című tárlat a láthatatlan összefüggéseket fedi fel a különböző univerzális rendszerek kapcsolódási pontjai között. A kapcsolatok rejtett világát mutatja be az Egyensúlyban. Művek az Art Collection Telekom gyűjteményéből című kiállítás is, amelyen a közösség erejéről, az embereket összetartó vagy elválasztó tényezőkről szóló műveket láthatunk.
Vizuál kult50

„A nagy teher összeszed” – Gera Marina a Kult50-ben

„Úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom, de úgy, hogy ez most az én csúcsom lesz. Nagyon akartam nagyon jól megcsinálni, de az a görcs, amit a megfelelési vágyhoz kötök, nem volt bennem. Ha mondják, hogy ezt csak most az egyszer tudjuk felvenni, többször nem, akkor csak azért is hozom a legjobb formám, ilyen szempontból sportoló alkat vagyok, a nagy teher összeszed, és nem szétesek tőle” – árulta el Gera Marina, az ország első Nemzetközi Emmy-díjas színésznője a sikerét meghozó Örök tél című filmről.
Vizuál Film

Több mint 10 millió euróval támogatta a magyar filmszakmát a Kreatív Európa MEDIA

Az Európai Unió számos díjnyertes magyar film fejlesztését, forgalmazását, valamint filmfesztivál megrendezését támogatta Magyaroroszágon a Kreatív Európa MEDIA alprogramjának keretében a 2014-2020 közötti időszakban.
Vizuál magazin

Egy aszfaltpattanás is lehet műtárgy – A Fiat 500 a képzőművészetben

Olaszországban a mobilitást jelentette a nagy tömegek számára – voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „ez volt az autó, mely a volán mögé ültette Itáliát”. Magyarországon az első nyugati autóként jelent meg a 60-as évek végén. Hangos volt, pici és a motorja is csak valamivel erősebb, mint egy robogónak, mégis a legtöbb tulajdonos számára feledhetetlen emlékek sora kötődött a mára már kultikus ikonná vált Fiat 500-hoz.