Egyensúlyban – Művek az Art Collection Telekom gyűjteményéből
2020. szeptember 4. – november 22.
Kurátorok: Nathalie Hoyos, Rainald Schumacher és Szipőcs Krisztina
A kiállítás fókuszában álló kérdés egyszerre sugall reményt, és fogalmaz meg állítást arról, hogy a művészeti vita és a szembenézés olyan gondolatokat ébreszthet, olyan élményeket közvetíthet, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy megtaláljuk ezt az egyensúlyt. A Keeping the Balance című kiállítás a Telekom Művészeti Gyűjteményből rendezett válogatás.
Aleksandra Domanovic, Votive Partridge, 2016 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
Miért döntött úgy a Deutsche Telekom, hogy kortárs képzőművészeti gyűjteményt hoz létre?
Európa egyik vezető telekommunikációs vállalataként egyfajta értékteremtésként tekint a kortárs művészeti kollekció létrehozására.
A gyűjteményépítés fontos része a multinacionális vállalati kultúrának, ezen felül a művészet nyelveken és országhatárokon átívelő kommunikációs eszköz is.
Németországban számos művészeti gyűjtemény található, amelyet jelentős cégek alapítottak, de az, hogy a miénk kifejezetten a kelet-európai országok kortárs művészetére fókuszál, különlegességnek számít, és ne feledjük, hogy a Deutsche Telekom kifejezetten aktív sok régióbéli országban. Végül, de nem utolsósorban egy ilyen gyűjtemény elősegítheti a kölcsönös megértést is Európán belül, emellett támogatja a helyi művészeti szcénát is.
A szelekció elsősorban a kelet-európai régió művészeire fókuszál. Miért tartják különösen érdekesnek Európa ezen részét?
Már jó néhány éve foglalkoztunk intenzíven a kortárs művészettel, amikor 2010 körül ráébredtünk, még mindig sok fehér folt maradt a világ művészeti térképén. Különösen itt Európában,
az egykori vasfüggönyön túli országok nem igazán voltak jelen a múzeumok és galériák látókörében, és kimaradtak a művészettörténeti áttekintésekből.
Ezért is komoly kihívás ennek a korábban ismeretlen területnek a felfedezése. Van azonban egy másik oka is. Az ideológiai küzdelem a kapitalizmus és a kommunizmus között évtizedeken át formálta a kontinens történetét, az eltérő nézetek sokak életét meghatározták. A gyűjteményben megtalálható művek alkotói azonos történelmi háttérrel rendelkeznek, miközben az egyes országok még mindig hatalmas változásokon mennek keresztül. Érdekes megtapasztalni, hogy a művészet, a művészek hogyan reagálnak ezekre a kihívásokra.
A Ludwig Múzeum új kiállítása kapcsán a válogatás német kurátoraival, Nathalie Hoyosszal és Rainald Schumacherrel beszélgettünk (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
A Ludwig Múzeum gyűjteményének különlegességét szintén közép-kelet-európai karaktere adja: a magyar, szlovák, cseh, lengyel, román, ex-jugoszláv művészek munkáin keresztül hangsúlyosan jelenik meg egy sajátos történelmi, kulturális kontextussal rendelkező térség művészete. Hogyan kutatják fel a művészeket?
A kelet-európai művészetet és magukat a művészeket nem igazán képviselik a nemzetközi műtárgypiacon és galériákban. Ezért különösen fontos, hogy odautazzunk, és közvetlen kapcsolatot alakítsunk ki a művészekkel, intézményekkel és más kezdeményezésekkel. A rendszeres látogatások során arra törekszünk, hogy egy közvetlen információs hálózatot építsünk kurátorokkal, művészekkel és a művészeti szcénával.
Milyen szempontok alapján fejlesztik a kollekciót?
A gyűjteményben három művészgeneráció munkái jelennek meg. Találkozhatunk néhány történetileg fontos pozícióval, valamint idősebb művészek műveivel, akik már a szovjet típusú rezsimek alatt aktívak voltak. A második generációt azok képviselik, akik fiatal korukban megtapasztalhatták a szocialistának nevezett társadalom ideáljait, oktatását és értékrendjét, és valamikor a már forradalminak számító korszakban kezdték alkotói pályájukat. A legfiatalabbak ahhoz a generációhoz tartoznak, akik már a rendszerváltás után születtek.
Bármelyikükről is beszélünk, abban közösek, hogy mindannyiuknak szembesülnie kellett azzal a zűrzavaros helyzettel, amely elválasztotta szüleik és nagyszüleik világát az új neokapitalista rendtől.
Danica Dakic, Isola Bella, 2007-2008, videostill, © Danica Dakic, VG Bild-Kunst Bonn (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
Hány és milyen jellegű mű található a gyűjteményben?
Az Art Collection Telekom nyitott minden olyan médium felé, amelyet a művészek felhasználnak, legyen az grafika, festmény, fénykép, digitálisan előállított munkák, videó vagy éppen performatív művek. Jelenleg csaknem nyolcvan művésztől, közöttük számos nő alkotótól mintegy 200 mű található a gyűjteményben.
Leginkább olyan alkotásokat válogatunk be, amelyek a magas művészi minőség mellett közvetlen érzéki hatást is gyakorolnak a befogadóra.
Némi elmélkedést követően az általuk keltett benyomások saját valóságunkat érintő színes és állandó mozgásban lévő kommentárrá bomlanak ki. Az ilyen művek foglalkoztatnak minket a leginkább.
Évente mindössze egyetlen kiállítást szerveznek. Mi alapján választják ki a helyszínt és a témát?
A gyűjteményt tíz évvel ezelőtt hozták létre. Azóta Berlinben, Bukarestben, Zágrábban, Varsóban, Plovdivban, Darmstadtban és Nîmes-ben valósítottunk meg nagyobb, tematikusan szervezett múzeumi kiállításokat. Számunkra nagyon fontos, hogy
a műveket az arra az országra jellemző diskurzusok összefüggésében mutassuk meg, ahonnan származnak.
Előfordul, hogy közvetlenül keresünk meg egy intézményt, máskor az intézmény keresi az együttműködés lehetőségét. Ez a válogatás egy nagyszerű közös munka eredménye a budapesti Ludwig Múzeummal, amelyhez komoly támogatást kaptunk a Deutsche Telekom magyarországi leányvállalatától, a Magyar Telekomtól. A jövőben újabb eseményeket tervezünk Prágában, illetve Szkopjéban. Fontos azonban, hogy szem előtt tartsuk, miként lehetséges ez biztonságosan és felelős módon a koronavírus-járvány idején.
Stepan Ryabchenko, Melissa, 2011 (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
Milyen műveket emelne ki a budapesti kiállításról?
Minden egyes mű különleges érzéki és intellektuális tapasztalás, de említek néhányat, amelyek segítenek jobban átlátni a tematikus rendezőelvet.
A szlovák Roman Ondak munkája, egy vörös porral bevont „lebegő” gerenda, amelyen lábnyomok láthatók, szó szerint mutatja meg a kiállítás címében foglaltakat, még akkor is, ha ennek a címe Séta a Marson, amely általánosságban kérdez rá arra a lábnyomra, amelyet az emberiség maga után hagy a bolygó felszínén. A török Nilbar Güreş Szeretők című műve gyönyörű és játékos megközelítése a gendertémának. A Szökőkút, Keresztes Zsófia nagyméretű szobra a gyűjtemény közelmúltbéli szerzeménye. Lenyűgöző, ahogyan a digitális világ esztétikai sajátosságait átemeli a fizikai síkra.
Általánosságban úgy gondoljuk, hogy
a kiállított művek egyfajta ellensúlyt jelentenek. Az a feladatuk, hogy helyreállítsák az elveszettnek tűnő egyensúlyt, amelyből a dolgok kibillentek.
Egy optimista vízió a művészet szerepéről még a jelenlegi, különösen nehéz körülmények között is.
hírlevél
