A tárlat azoknak a kortárs magyar festőművészeknek a munkáiból ad válogatást, akiknek valamilyen inspirációs forrást jelent Budapest, a városi létezést ragadják meg képeiken. Vannak, akik nagyobb távlatokban szemlélik a fővárost, akiket a flaszter, az utca mozgása ejt rabul. Olyan művész is akad, aki a külváros kietlenségét viszi a vászonra, kiüresedett köztereket fest, vagy az elidegenedést a tömegen keresztül láttatja, de találunk olyan alkotót is, aki egy-egy épületrészletbe feledkezik bele.

Előkerülnek szürreális víziók is Budapestről, de van olyan művész, aki a kék busztól és a sárga villamostól nem tud elszakadni, és emeli azt a városi lét meghatározó entitásává. Olyan kortársak is helyet kaptak a tárlaton, akik nem a „város festői”, mégis egy-egy képük a budapesti miliőt hozza vissza. Javarészt figuratív alkotók munkáival találkozhatunk, többnyire a középgenerációból, de teret adnak néhány absztrakt munkának is.

Kondor Attila: Részesülés a létben (Fotó/Forrás: Standby Project)

Az Álmatlanság kiállítás címét Takáts Márton azonos című, misztikus, megrendítő hídrészlete inspirálta, ami a személyes drámája mellett a városiasság örök ébrenlétét teremti meg.

A kiállítás a Nemzeti Színház Zikkurat Galériájában látható április 5. és 26. között. A megnyitót április 4-én 18 órakor tartják, közreműködik Györgyi Anna színművész és Másik János zeneszerző, zenész.

Fejléckép: Weiler Péter: Álmatlanság Szaturnusszal, részlet (forrás: Standby Project)