Tavaly a Miskolci Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon debütált Magyarországon Sean Baker (Floridai álom, Tangerina) legutóbbi filmje, a Vörös rakéta, és most már megérkezett a mozikba is. A több mint kétórás dráma a 2021-es Cannes-i Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában is harcba szállt az Arany Pálmáért, elhódítania azonban nem sikerült.
Főhősünk, az expornósztár Mikey Saber (Simon Rex) utolsó dollárjaiból buszjegyet vesz, hogy visszatérjen az olajfinomítóktól füstös Texas Citybe, ahol addig könyörög elhagyott feleségének, Lexinek (Bree Elrod), illetve anyósának (Brenda Deiss), hogy hadd húzza meg magát náluk, csak egy kis ideig. Néhány, nem éppen meggyőző álláskeresési kísérlet után inkább az egyszerűbb utat választja: marihuánát kezd árulni a környéken. A könnyen szerzett pénz látszólag rendet, jókedvet hoz a különös család életébe, Mikey-nak viszont más tervei vannak: vissza szeretne kapaszkodni a Los Angeles-i pornóközegbe.
A Vörös rakéta első ránézésre puszta szociológiai látleletnek tűnhet a periférián élő amerikaiakról, azokról, akik még csak igazán tudatában sincsenek saját kiszolgáltatottságuknak.
Szerethető stupiditásuk adja a film komikus vonalát, míg a füstölgő kémények, a nyomasztó gyártelepek, a tönkrement üzletek állandó jelenléte a háttérben mintegy emlékeztet minket, hogy valójában nem nevetnünk kellene.
Jelenet a Vörös rakéta című filmből (Fotó/Forrás: A24)
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább egyértelmű lesz, hogy közel sem szociofilmet látunk: Mikey valódi személyisége ugyanis egyre inkább felszínre tör. Igazi kortünet ő, tökéletes 21. századi alak, életének értelme mi más lehetne, mint az önmegvalósítás bármi áron. A férfi a felelősség hárításával és mások gátlástalan kihasználásával próbál előre jutni. Az a fajta pitiáner alak, aki felháborodottan ecseteli, hogy pornófilmes karrierje azért ment tönkre, mert Paul Walker halála után nem készíthettek több felnőttfilmes verziót a Halálos iramban-szériából. És még azt is örömmel nyugtázza, hogy Texas Cityben illegális a marihuána – hiszen így könnyebb eladnia az árut.
A film talán legfontosabb erkölcsi tanulságát egy fiatal lány fogalmazza meg, amikor Mikey-nak azt mondja, nincs semmi szégyellnivaló a férfi múltjában, hiszen mindenki úgy élheti az életét, ahogy az neki tetszik, egészen addig, amíg mások életét nem teszi tönkre ezzel. A jelenet pikantériája, hogy a néző ekkor már tudja, Mikey éppenséggel ezt teszi:
parazita módjára tapad rá másokra, akiken addig élősködik, míg el nem éri céljait.
Simon Rex – akit eddig többnyire felejthető és kissé infantilis vígjátékokból ismerhettünk – meglepően jól, hitelesen játszik a filmben. Alakítása – és persze a forgatókönyv – erejét bizonyítja, hogy nézőként sokáig szeretnénk megadni neki azt, amire áhítozik: az együttérzésünket. Hiába látjuk, hogy mennyire gátlástalan, hogy egyik pillanatról a másikra képes önmagát megcáfolni, ha érdeke úgy kívánja, mégis szeretnénk elhinni, hogy ő is csak a rendszer áldozata. Szó szerint áhítozunk rá, hogy cselekedjen végre helyesen, mutasson egyetlen egy hihető, őszinte érzelmet, hogy felmenthessük legalább részben.
Mikey azonban nem a rendszer áldozata – sokkal inkább annak a mellékterméke.
A történetnek van azonban egy harmadik, politikai rétege is: a cselekmény a 2016-os elnökválasztások ideje alatt játszódik, a tévében időnként Donald Trump beszédeiből hallhatunk részleteket, vagy éppen plakátok hirdetik szlogenjét Amerika naggyá tételéről. Kissé erőltetett párhuzamnak tűnik, de a film minden bizonnyal Mikey karakterében a korábbi elnökre utal, aki már jelezte, hogy szeretne egy újabb ciklusra visszatérni. A rendező – nyilvánvalóan Trump kritikusaként – figyelmeztetni próbál. A főszereplőnk megpróbál mindenkit kihasználni, hogy újra pénzhez, hírnévhez jusson, vagyis: visszatérhessen – a pornóiparba, ami, ha jobban meggondoljuk, mégiscsak találó metafora a politikára. Ahogy az is, hogy
Mikey az Egyesült Államok zászlaját mintázó dohánypapírba tekeri az eladásra szánt marihuánát. Egy kis amerikai álom, olcsón, rövidtávra.
A Vörös rakéta egy szerethető film, lehet rajta nevetni, szomorkodni, és egy kicsit még elgondolkodni is. Nem az a fajta történet ugyanakkor, ami után nem térünk magunkhoz. Hiába látunk tragikus sorsokat, a rendező talán túlzottan is ironikus volt ahhoz, hogy ezek valódi katarzist, valódi érzelmi azonosulást váltsanak ki. Dacára minden szociológiai hitelességnek és színészi alakításnak, nem tudjuk beleélni magunkat, annyira legalábbis semmiképp, hogy elfeledkezzünk róla akár csak egy percre is, hogy egy filmet látunk.
Vörös rakéta (Red Rocket)
Amerikai vígjáték, dráma, 130 perc
Forgalmazó: Pannonia Entertainment
Bemutató: 2022. július 28.
18 éven aluliak számára nem ajánlott.
Fejléckép: Jelenet a Vörös rakéta című filmből (Fotó/Forrás: A24)
hírlevél
