A 2011 óta kétévenként meghirdetett Leopold Bloom Díj célja, hogy
a hazai képzőművészek nemzetközi karrierépítését támogassa, és elősegítse a szorosabb képzőművészeti kapcsolatok kiépítését Magyarország és a nyugat-európai országok között.
Mary McLoughlin és John Ward ír műgyűjtők, a Maurice Ward szállító és műtárgyszállító cég tulajdonosai által alapított díjra idén rekordszámú, 96 érvényes pályázat érkezett. Egy nemzetközi művészeti szakemberekből álló, háromtagú zsűri választotta ki a hét döntőst, majd közülük a nyertest, Fusz Mátyást. A hetedik díjat megújult formában adták át idén, először részesültek pénzbeli jutalomban a győztesen kívül a döntőbe jutott művészek is. Így a győztes 6.000 euro összegű díjazásán felül – amelynek felhasználásával az adott művész egy külföldi kiállítást valósít meg – minden, a döntőbe jutó alkotó 1.000 euró honoráriumban részesült.
John Ward, Fusz Mátyás és Mary McLoughlin (Fotó/Forrás: Simon Zsuzsi / Leopold Bloom Művészeti Alapítvány )
A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj zsűrije minden alkalommal változik: olyan nemzetközi szakemberek alkotják,
akik jellemzően nemcsak saját országuk művészeti közegére, hanem a globális színtérre is rálátással bírnak, a magyar művészeti szcénához azonban nem kötődnek.
2023-ban a zsűri elnöke Aoife Ruane az írországi Highlanes Galéria, a droghedai és az észak-keleti régió önkormányzati galériájának igazgatója. Tagjai Adrian Notz a zürichi ETH AI Center AI + Art iniciatívájának és az Art Encounters Biennale 2023 kurátora, valamint Igor Španjol, aki 1999-óta a Moderna Galerija kurátora és 2019-ben a Velencei Biennálé szlovén pavilonjának kurátora volt. A díjátadót megelőzően a zsűri tagjai műteremlátogatásokon vettek részt, hogy minél teljesebb képet kapjanak a díjra jelölt művészek munkásságáról.
Fusz Mátyás 2009-ben festőként végzett a Pécsi Tudományegyetemen, 2021-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Summa Cum Laude minősítéssel szerzett DLA fokozatot.
Konceptuális, filozófiai és teoretikus alapokon nyugvó művei az esetek többségében szobrok, objektek és installációk formájában öltenek testet,
de időnként fotó-és videóműveket is készít. Az utóbbi években a valóság érzékelésének és a látás szubjektivitásának kérdése foglalkoztatja.
„Az ókori görögök úgy képzelték, hogy a szemükből kinövő láthatatlan sugarakkal, csápokkal észleljük a világot, letapogatva megfigyelésünk tárgyát. Ma úgy tudjuk, hogy ez pont fordítva történik, a világból a szemünkbe érkező fotonok által. Mint a szemünkből a csápok, úgy a kiállított videón a locsoló vízsugara is letapogatja a fatörzset, bevizezve, ahol éri, és szárazon hagyva a számra láthatatlan részeket. Engem egy ideje az foglalkoztat, ami a fa mögött szárazon marad.
Meddig terjed az a tér, amely rendelkezésünkre áll, hogy megismerhessük és hol kezdődik az, ahova segítség nélkül már nem láthatunk el?
Például, ha magunkra nézünk, saját testünkkel sok mindent kitakarunk önmagunkból és a világból. Ezt az észlelési hézagot külső szem vagy segédeszköz (tükör) bevonása nélkül esélyünk sincs megfigyelni. De abban az esetben is, ha ujjunkkal rámutatunk valamire, a látvány egy részletét mindig ki fogjuk takarni. A kiállított szobrok különböző nézőpontjaimból készültek” – emeli ki a művész.
A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj hét döntősének – Albert Ádám, Asztalos Zsolt, Dezső Tamás, Fusz Mátyás, Hajas Katinka, Trapp Dominika, Vékony Dorottya – munkáiból rendezett kiállítás június 4. és július 2. között látogatható a Kiscelli Múzeum Templomterében.
A Leopold Bloom Művészeti Alapítvány – Kollár Dalma Eszter művészeti vezető irányításával – 2023-ban megkezdi saját műgyűjteményének építését, amellyel tovább igyekszik támogatni a magyar művészek munkáját, a gyűjtemény jövőbeli utaztatásával pedig külföldi szereplésüket. A döntőbe jutott művészek egy általuk választott műtárgyat önkéntes alapon felajánlhatnak a gyűjtemény számára, emellett az Alapítvány elnöksége válogat és gyűjt be műtárgyakat.
Fejléckép: Fusz Mátyás (fotó/forrás: Simon Zsuzsi/Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)
hírlevél
