Vizuál

Amikor Picassót és Apollinaire-t letartóztatták a Mona Lisa elrablásáért

2017.12.12. 09:49
Ajánlom
A festményt elrablása csak még híresebbé tette, a Louvre biztonsága a bűntény miatt viszont köznevetség tárgya lett. A kétségbeesett rendőrök a modern művészekben látták a legnagyobb veszélyt, míg az igazi tettes nemzeti hős lett Olaszországban.
1911-ben a Louvre blamázssorozatára Leonardo Mona Lisa című alkotásának az eltűnése
 tette fel a koronát.

Már maga a bűntény felfedezése is remekül példázza, milyen komoly gondok voltak akkoriban a múzeum biztonságával. 

Augusztus 22-én Louis Béroud francia festő besétált a Louvre-be, de hiába kereste a festményt, amiről vázlatot akart készíteni Mona Lisa au Louvre című művéhez. Kérdésére az őrök azt válaszolták, biztos elvitték a képet, hogy lefényképezzék a múzeum hirdetéseihez. Pár óra múlva visszatért, de még mindig csak a festményt tartó négy vas kampót találta Leonardo remekműve helyén. Világossá vált, hogy a Mona Lisát ellopták. A Louvre-t egész hétre bezárták és megkezdődött a nyomozás.

A múzeum hírnevének nem hiányzott az újabb, minden eddigit felülmúló botrány. 

Néhány hónappal korábban egy francia újságíró a Louvre egyik szarkofágjában töltötte az éjszakát, hogy felhívja a figyelmet a biztonsági hiányosságokra.

Ő azt is kipróbálta, milyen könnyű lenne leszedni a vásznakat a képtárból. Miközben más illusztris nemzeti múzeumok, mint az olasz Uffizi régóta hozzárögzítette a képeket a falhoz, a Louvre műalkotásainak nagy része, köztük a Mona Lisa minden különösebb védelem nélkül lógott a falon. A múzeum személyzete olyan ellenőrizetlenül mozdíthatta el a tárgyakat, hogy

az őröknek teljes 24 órára volt szükségük, hogy biztosak legyenek benne, a festményt valóban ellopták,

mivel eleinte azt hitték, csak restaurálni vitték el.

De még a bűntény felfedezése után is alig volt nyom, amin a rendőrség elindulhatott volna. Napok teltek el így, majd hetek. A hatóságok egyre elszántabbak voltak, muszáj volt valamilyen előrelépést produkálniuk miközben százak zarándokoltak a múzeumba, hogy megtekintsék a kép hűlt helyét.

A források itt eltérnek egymástól, hogy a rendőrség magától talált rá egy Géry Piéret nevű férfira, vagy ő maga jelentkezett sztorijával augusztus 29-én a Paris-Journal című lap szerkesztőségében. 

Előbbi verzióban a rendőrök nem találták a városban Géry Piéret-t, így jutottak el 

korábbi munkaadójához,  Guillaume Apollinaire-hez. Ő azért vált gyanússá, mert kijelentette, fel kellene gyújtani a Louvre-t.

A költőt le is tartóztatták és börtönbe vitték, barátja Picasso pedig azért keveredett gyanúba, mert korábban vásárolt két szobrot  Piéret-től, anélkül, hogy tudta volna, hogy a Louvre-ből lopta azokat. (Más források szerint a rendőrök bukkantak rá egy szekrény mélyén a szobrokra, melyeken még rajta volt a Louvre pecsétje.)

Utóbbi változat szerint az újságban "a Tolvaj" álnéven emlegetett férfi több zavaros és szépített történetet is előadott többek közt

azt állítva, hogy az utóbbi években szinte kényszeresen emelt el kisebb tárgyakat a Louvre-ből.

Állítását igazolandó be is mutatott egy kicsi szobrot, amiről a múzeum kurátorai megállapították, hogy a múzeum kereszténység előtti tárgyakat bemutató kiállításáról származó. A vallomás egy sor további kérdést vetett fel, többek közt azt, hogy ő vitte-e el a Mona Lisát is. Ezekre a férfi nem adott egyenes választ, csak annyit szórt el, hogy korábban eladott két szobrocskát Párizsban egy festő barátjának, aki nagyon érdeklődik az ibériai művészet iránt. 

Ez végre fordulatot hozott az ügyben, mert bár az újság szerkesztői nem adták ki a forrásuk nevét, "a Tolvaj" egyik történetében szereplő álnév elvezette a hatóságokat az avantgarde költőhöz,  Apollinaire-hez. Arra gyanakodtak azonban, hogy nem egyedül követte el a bűntényt, hanem több, a Picasso modernista kompániájához, a Párizsi Vademberekhez tartozó kifinomult bűnözővel együtt. Hiába kutatták azonban át Apollinaire és Picasso lakását, semmit nem találtak.

Nem véletlenül. Félve a lehetséges hazatoloncolástól, Picasso és Apollinaire radikális lépésre szánták el magukat és úgy döntöttek, megsemmisítik azokat a bizonyítékokat, melyek a bűntényhez kapcsolhatják őket. 1911. szeptember 5-én begyömöszölték egy óriási utazótáskába a két ibériai szobrot, amiket Picasso vásárolt Piéret-től és az éjszaka leple alatt lecsempészték a Szajnához. Végül azonban hiába álltak a parton kezükben a táskával, hogy bedobják a vízba, egyikük sem tudta megtenni. Így visszacipelték őket Picassó három mérföldre lévő műtermébe és másnap reggel a festő besétált velük a Piéret vallomást leközlő újsághoz. 

Két nappal később már Apollinaire is rács mögött volt, ahol Picassót és Pieret-t is feladta.

 Hamarosan mindketten bíróság előtt találták magukat a Louvre-ből lopott műtárgyakkal való kereskedés vádjával.

A tárgyalás azonban inkább komédiába hajlott. Míg Apollinaire mindent bevallott: Pieret bújtatását, lopott műtárgy birtoklását, a bizonyítékok megsemmisítésére szőtt összeesküvést, addig

Picasso sírt a tárgyaláson és egy ponton azt állította hisztérikusan, hogy nem is találkozott még Apollinaire-rel.

Az ellentmondásos és értelmetlen vallomásokat megelégelve Henri Drioux bíró ejtette az ügyet és a két művész alig valamivel többet kapott, mint egy szigorú megdorgálás.

A valódi tettesek csak két évvel később kerültek meg. Egy Vincenzo Perugia nevű piti olasz bűnöző 1908-ban Párizsba költözött és ezidőtájt a Louvre-ben dolgozott. A férfi felment a képtárba a dolgozók szokásos fehér munkaköpenyében és elrejtőzött zárásig, majd az éjszaka leple alatt eltávolította a Mona Lisát a keretéből.

Amikor a múzeum ismét kinyitott másnap, egyszerűen kisétált a festménnyel a köpeny alatt,

észrevétlenül és hazavitte a párizsi albérletébe.

A festmény 1913 novemberéig lappangott, amíg Perugia magát Leonardo Vincenzónak nevezve felvette a kapcsolatot egy firenzei műkereskedővel, Alfredo Gerivel és felajánlotta neki, hogy elhozza neki a festményt Olaszországba egy 500 ezer lírás jutalomért. A következő hónapban vonattal Firenzébe utazott, a képet pedig a duplafenekű bőröndje rejtett rekeszébe dugta. Miután kivett egy szobát egy hotelben - amit tulajdonosai később taktikusan átkereszteltek Hotel La Giocondának - elvitte a képet Geri galériájába. A műkereskedő meggyőzte, hogy hagyja ott a festményt szakértői vizsgálatra.  A rendőrség még aznap letartóztatta Perugiát.

A férfi azt állította, hogy teljes tévedésben volt: úgy tudta, hogy a Mona Lisát Napóleon lopta el Firenzéből

 és jutalmat érdemel, amiért eleget tett hazafias kötelezettségének és visszahozta a műalkotást eredeti hazájába. Az olaszok egy része örömmel fogadta a hazatérő Leonardo-művet, sorban álltak, hogy láthassák az Uffizi Képtárban, egyesek örömkönnyekben törtek ki a látványától. A nyomozás szerint a férfi részben azért lopta el a képet, mert egy barátjának voltak másolatai a festményről és abban reménykedtek, hogy a az eredeti eltűnése miatt drasztikus megemelkedik majd ezeknek az ára. Perugia végül csak egy egészen rövid börtönbüntetést kapott, a kép pedig visszakerült a Louvre-be, ahol azóta is ki van állítva.

A botrány egyúttal ismertté is tette a Leonardo-festményt. A reneszánsz alkotást előtte alig ismerték a művészeti körökön kívül. 

Mona Lisa kalandjai

Leonardo da Vinci:Mona Lisa

Leonardo da Vinci:Mona Lisa (Fotó/Forrás: wikipedia.org)

Leonardo da Vinci 1503 és 1506 között festette a Mona Lisát, amit a La Gioconda, (vagyis a vidám)néven is ismernek. A festmény modelljének kilétét évek óta találgatások övezik, ahogy titokzatos mosolyára is számos magyarázat született. Leonardo magával vitte a képet, amikor I. Ferenc Franciaországba hívta 1516-ban. A király megvásárolta a festményt, amit aztán a francia forradalom után a Louvre-ben helyeztek el. Napóleon innen a saját hálószobájába vitette, de bukása után visszatért a kép a múzeumba.

Az 1911-es eltűnést követően több botrány is fűződött a Mona Lisához. 1956-ban megrongálódott, amikor egy vandál savval öntötte le. A nőalak könyöke közelében egy foltban megsérült a festék, amikor ugyanebben az évben december 30-án egy követ vágtak hozzá, de a sérülést hamar kijavították.

1974-ben a festményt a Tokiói Nemzeti Múzeumban állították ki, amikor egy nő, tiltakozásul a múzeum mozgássérültekre vonatkozó szabályai ellen tiltakozásul lefújta piros festékkel. 2009-ben egy orosz nő vágott hozzá egy, a Louvre-ben vásárolt teáscsészét, mert elutasították a francia állampolgárság iránti kérelmét. Szerencsére az utóbbi két esetben a festmény sértetlen maradt, hála a golyóálló üvegnek, ami védi.

(via Artsy.com, The Vintage News, History Today)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A szelfi és az AI

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a mesterséges intelligenciáról, a segítségével legyártott képekről írt, és még a Valentin-napot is szóba hozta.
Vizuál ajánló

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Vizuál kritika

Emilia Pérez – megnéztük a 13 Oscarra jelölt botrányfilmet

Összességében érthetőnek tűnik, miért jutott el Jacques Audiard új rendezése tizenhárom Oscar-jelölésig, azt azonban már túlzásnak tartanánk, ha a legfontosabb kategóriákban diadalmaskodna is – ezt ugyanis több más produkció is jobban megérdemelné.
Vizuál interjú

A népművészet és a divat időtálló kapcsolatát mutatja be a Hagyományok Háza új kiállítása

A Hagyományok Háza Folk Fashion – Divat a folklór című egyedülálló kiállítása révén igazán közelről ismerhetjük meg a magyar népművészet és a divat különleges, időtálló kapcsolatát. A tárlat hátteréről Dr. Czingel Szilvia kurátorral beszélgettünk.
Vizuál hír

Vasárnap zár a Magyar Nemzeti Galéria biedermeier-kiállítása

Február 16-ig láthatja a közönség a Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon (1815-1867) című tárlatot a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás egyedülálló módon ad átfogó képet a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetéről, mely Valentin-napon páros kedvezménnyel tekinthető meg.