Az andalúziai Malagában született egy tanítónő idősebbik fiaként, Bandera néven, nevének végére Pedro Almodóvar rendező javaslatára ragasztotta az s betűt, mondván, hogy így jobban hangzik. Kiskamaszként hivatásos focista akart lenni, ám egy 14 évesen elszenvedett lábtörés keresztülhúzta számításait. Egyre többször fordult meg a színházban és miután megnézte a Hair című rockmusicalt, a színpad világa végképp magával ragadta. Hosszas szülői ellenállást legyőzve érte el, hogy
beiratkozhasson a helyi színiiskolába, de anyja azt szabta feltételül, hogy egyidejűleg a tanárképzőt is végezze el.
Az ifjú Banderas tanulmányai alatt fellépett spanyol vígjátékokban és amerikai musicalekben, görög tragédiákban és Shakespeare-drámákban is. Diáktársaival országos turnékon vett részt, a diktatúra rendőrsége többször tartóztatta le rövid időre, mert úgymond felforgató tartalmú darabokban szerepelt. Tizennyolc évesen költözött Madridba, ahol három évig pincérkedett, s fizetés nélkül játszott színházi előadásokon. Azután, mint a mesében, felfedezték: a Spanyol Nemzeti Színház főrendezője felfigyelt tehetségére és 21 évesen az ország első színházának tagja lett.
Egy interjúban árulta el, hogy sosem készült Hollywoodba, de még az sem fordult meg a fejében, hogy spanyol filmen szerepeljen, mert úgy gondolta, a színház ennél sokkal komolyabb dolog - világhírét mégis a filmeknek köszönheti.
1982-ben ismerkedett meg a spanyol filmgyártás fenegyerekével, Pedro Almodóvar rendezővel, s még abban az évben elkészült elő közös munkájuk, A szenvedélyek labirintusa.
Tíz évig tartó együttműködésük olyan sikereket eredményezett, mint Matador, A vágy törvénye, a Kötözz meg és ölelj vagy az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Banderast e két utóbbiban nyújtott teljesítménye egészen Hollywoodig röpítette.
A tengerentúlon 1992-ben debütált A mambó királyai című filmben, de akkor még egy szót sem tudott angolul és a szöveget hallás után magolta be. A következő hónapok lázas nyelvtanulással teltek, így amikor 1993-ban a Philadelphia című filmben megkapta Tom Hanks homoszexuális partnerének szerepét, már nem volt gondja az angollal. Karrierje beindult, kasszasikerek következtek: A kísértetház, az Interjú a vámpírral, a Desperado, a Bérgyilkosok. A Zorro álarca című kalandfilmben Anthony Hopkins, az Evitában Madonna partnere volt, a Kémkölykök című vígjáték-sorozatban humorát is megcsillogtatta.
Almodóvarral két évtized után, 2010-ben forgatott újra együtt: A bőr, amelyben élek című pszichológiai thrillerben Banderas egy plasztikai sebészt alakít, aki szörnyű bosszút áll lánya megerőszakolóján. Egy évvel később
az angol és a spanyol nyelvű változat mellett olaszul is megszólaltatta Csizmás kandúr karakterét a Shrekből megismert figurának szentelt rajzfilmben. 2
2012-ben Magyarországon is járt (nem először, 1996-ban nálunk forgatta az Evitát), egy olasz reklámfilm készítésében vett részt. 2014-ben Harrison Ford után Mel Gibsonnal ő is beállt A feláldozhatók közé Sylvester Stallone akciósorozatában. 2018-ban forgatta a Picassóról szóló televíziós sorozatot, amelyért Golden Globe-díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Antonio Banderas és Leonardo Sbaraglia a Fájdalom és dicsőség c. filmben (Fotó/Forrás: Cinetel Film)
A színész 2017-ben szívrohamot kapott, s bár saját bevallása szerint nem az övé volt a legsúlyosabb eset, a halál valóságával való találkozás megrázta. Az élmény arra ösztönözte, hogy ne vesztegesse tovább az idejét és valósítsa meg húsz éve dédelgetett álmát: szülővárosában, Málagában egy teátrumot hozott létre, amely A Chorus Line (A tánckar) című Broadway-musical előadásával nyitotta meg kapuit 2019-ben.
Banderas 1995-ben házas emberként szeretett bele a Hárman párban című film forgatásán partnernőjébe, Melanie Griffithbe.
A következő évben elvált első feleségétől, egy spanyol színésznőtől és elvette Griffithet, akitől lánya született. 1999-ben feleségét rendezte a Tűzforró Alabama című filmben. Közös életük végére 2015-ben, 18 évi házasság után tettek pontot.
Banderas nem egy alkalommal jelentette ki, hogy abszurdnak tartja a szexszimbólum és a latin szerető szerepkörét, ahová Hollywoodban beskatulyázták,
olyannyira, hogy szívesen eljátszaná Quasimodót, a Notre Dame púpos, csúf harangozóját. A színész neve nem csak a filmiparból ismert, beszállt a borturizmusba, saját szőlőbirtoka és saját parfümmárkája van. Pár éve kiderült, hogy komolyan érdeklődik a divatszakma iránt is, olyannyira, hogy a neves londoni Central Saint Martins divatiskola növendéke lett, ahol korábban Stella McCartney és Alexander McQueen is tanult.
A jótékonysági munkájáról is ismert színészt 2010-ben az ENSZ jószolgálati nagykövetének nevezték ki. 2015-ben a spanyol filmakadémia tiszteletbeli Goya-díjjal tüntette ki pályafutásáért, 2017-ben elnyerte a Spanyol Nemzeti Filmdíjat. 2019-ben vehette át a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének díját Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című filmjének főszerepéért a legjobb színész kategóriában. Alakításáért ugyanebben a kategóriában, életében először, Oscar-díjra jelölték és begyűjtötte ötödik Golden Globe-jelölését is.
hírlevél
