Vizuál

"Arany is emberből volt, nagyon sokféle emberből"

2017.05.26. 10:14
Ajánlom
Szorgos hivatalnok vagy a nemzet költője? Az idén 200 éve született Arany Jánosnak szentelt kiállításra a költő számos eredeti kézirata és személyes tárgya érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM). A tárlat kurátorával, Dr. Kalla Zsuzsa gyűjteményi igazgatóval többek közt arról beszélgettünk, hogy dolgozta fel Arany a szabadságharc bukását, vagy újította meg a saját költészetét.

– Arany János a magyar irodalom meghatározó alakja,akiről mindenkinek él egy kép a fejében. Lehet újat mondani egy ilyen személyről?

– Érdekes feszültség, hogy az én korosztályomnak – és az idősebbeknek – az iskolában sok kívülről megtanulandó Arany szövege volt, jól tájékozott az Arany-életműben. Ez radikálisan változóban van a XXI. és a XIX. század közötti távolság és Arany nyelvének a megértési nehézségei miatt.

Több nemzedék nőtt fel úgy, hogy nagyon keveset tud róla, akárcsak Jókai, Mikszáth esetében.

Ezért többgenerációs a kiállítás: egyszerre szolgálja ki azoknak az igényeit, akik a magukkal hozott ismereteket szeretnék feleleveníteni és számukra emblematikus tárgyakat, képeket, szövegeket látni, mint a múzeumi kiállításban szinte sosem látható „kapcsos könyv”– Arany kései lírájának kéziratai. A tárlat ugyanakkor megkísérli felkelteni az érdeklődést a tízen-, huszonévesekben, mivel a kiállítás eszköztára, látványa beépíti Arany szövegvilágát abba a vizualitásba, ami ma körbevesz minket a különböző képernyőkön.

Dr. Kalla Zsuzsa

Dr. Kalla Zsuzsa (Fotó/Forrás: Szecsi Istvan)

– Mik azok az álarcok, amikre a kiállítás címében utalnak?

– A Gyulai Pál-féle Arany János: a higgadt magyar, a mérsékelt elme, aki nem veti bele magát szenvedélyesen a dolgokba – ez a konstrukció. Arany is emberből volt, nagyon sokféle emberből. Különösen a Vojtina-versek olvasásakor látszik, - aminek majd nagy tradíciója lesz magyar irodalomban -, hogy mennyire

volt epéje, milyen ironikus, sokszor keményen ostorozó kritikus tudott lenni.

Jelzi ezt a kiállítás bevezető mottójául választott idézet is: „Haladó létünk cukrozott epéje”.

A tárlat zöldre festett oldalfalain nyolc figurát, „vezetőt” választottunk ki az életműből. Négy párt, aminek a tagjai mintegy pro és kontra mutatják be az Arany költészetében felbukkanó témákat, kérdéseket, feszültségeket. A szemközti falon pedig rekonstruáljuk azt a vizuális, kulturális világot, amivel a korabeli olvasó és Arany is találkozhatott. Ez az emlékkiállítás-rész, itt ritkaságokat, olyan személyes tárgyakat, kéziratokat, festményeket, képeket mutatunk be, melyek a szerzővel közvetlen kapcsolatot kereső látogatónak szólnak. Ilyen például Arany diákkori könyve, amibe az első versét írta, vagy egy nagyszalontai jegyzőként készített nyugtája – egyaránt jelen van a magaskultúra és populáris grafika.

– Kik az említett párosok, akik megjelennek a kiállításon?

– Az első a Toldi és Bolond Istók, a győztes és az örök vesztes – azt hiszem, ezekkel a szerepekkel nem nehéz azonosulni. Az előbbi a paraszti sort legyőző fiatalember, aki a saját erejére és az erkölcsi tartására, magában való hitére támaszkodva lesz vitéz, ahogy az édesapja. A másik a Bolond Istók-figura, az elveszettségnek, a kallódásnak, a világban a helyét nem találó nemzedéknek a szimbóluma. Izgalmas, hogy 

1849 után Arany egy olyan figuráról ír, akivel minden rémség megtörténik, de sajátos, szarkasztikus humorral előadva: Lám, ilyen a világ! Ilyen szörnyű! Túlélhető.

A második páros Ágnes asszony és Attila, a Buda halálának a története, aminek legismertebb szövegegysége a Rege a csodaszarvasról.

– Ők hogy találkoznak?

– A kapcsolódási pont Arany életében egy fordulópont: a bűnhődés problematikája. Képes-e az ember olyan tragikus vétséget elkövetni, ami egész életén át elkíséri? A dilemma mögött akár több személyes történet is húzódhat:

Arany otthagyja az iskolát és elmegy vándorszínésznek, mire hazaér, édesanyja meghal és az apja megvakul.

 Utolsó gyerekként nehéz ezt a terhet bűntudat nélkül továbbvinni. A szabadságharc után pedig csaknem egy egész generáció keresi a kérdésre a választ: kinek milyen szerepe volt az események fordulataiban, majd a bukásban. Ez egy nehezen feldolgozható közösségi trauma – talán ez sem ismeretlen a magyar látogató számára.

A balladákban megjelenő „bűn” furcsa, „billegős” fogalom Arany Jánosnál. Az Ágnes asszony történetben sem tudjuk meg, ténylegesen hogy történt a bűntény. Hiszen csak annyi hangzik el, hogy a szeretője rá vallott. Hogy ez igaz-e: akár a szeretőség, akár az, hogy része lett volna-e a férje halálában, nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy bűntudata van és mossa a lepedőt. A tényeknél fontosabb a lelki folyamatok bemutatása – akárcsak egy lélektani krimi fordulatait néznénk. Ezt próbáltuk hangsúlyozni a képzőművészek – Zichy Mihály, Székely Bertalan, Than Mór, Gyárfás Jenő – a valóság elől az őrületbe menekülő nőalakjainak felvonultatásával.

Az Attila-figura rendkívül fontos. Nemcsak azért, mert Arany egy életen át birkózott azzal, hogy megírja a magyar naiv eposzt, amihez anyagot a korszakban népszerű hun-magyar rokonság szolgáltat. A kapcsolat itt:

a műben Attila maga követi el azt a bűnt, ami miatt elpusztul a hun nemzet.

Ez a téma a korszakban elképesztően népszerű – hacsak a Vigadó képi programjára gondolunk. De látható itt az az Orlai Petrics kép is, amit az év metszetének választott a Képzőművészeti Társulat, ahol az indulatos hun vezér vonja kérdőre az „idegen” ármánykodót, a görög követet. Ma ezek a szüzsék már nem ismerősek – a szövegek, képek emberi indulatai, motivációihoz azonban könnyű közel kerülni.

– A következő egységben felbukkan Petőfi is.

– A harmadik páros Akakij Akakijevics, Gogol hőse és a bárdköltő. Arany számára mindig fontos cél volt, hogy eltartsa a családját, felelősséget vállaljon magáért és másokért. A kisebb vagy nagyobb „hivatalt”, amit rábíztak, pontosan és jól lássa el. Bemutatjuk, milyen

remek nagyszalontai jegyző volt, aki egyszer az anyagi csődtől mentette meg a várost

, és azt is, hogy mit írt a diákok dolgozataira Nagykőrösön tanárként. Mint akadémiai elnök nemcsak a saját osztályához tartozó ügyekkel foglalkozott, hanem szinte mindenbe belefolyt az Akadémia épületének tervezésétől, kivitelezésétől az osztályok gazdasági ügyekig. Érdekes szerep, amit ő - bár folyamatosan panaszkodik rá -, de kiválóan lát el.

Ezzel szemben áll, állandó feszültségelem életében a nemzeti költőnek szerepe. Nem saját, hanem a kor meghatározó irodalmi csoportosulásának,

Gyulai Páléknak az ambíciója, hogy Aranyt erre a magaslatra helyezzék, ahonnan ő mindig szeretne lelépni.

Úgy érezte, alkatilag alkalmatlan rá – ellentétben Petőfivel. Sosem gondolta azt, hogy a költészetnek az lenne a feladata, hogy politikai útmutatást adjon. Arany ezt a közvetlen reagálást elutasítja, ugyanakkor sok olyan verset írt, amit az utókor az igazi költői magatartás mintaképének gondol, akár a Szondi két apródja vagy a Walesi bárdok.

– A negyedik páros már a lezárásról szól?

– Az utolsó két figura pedig a Vojtina és a Tamburás öregúr. Előbbiben az urbanitásra és a sajtókultúra megváltozására reagáló Arany jelenik meg. Egyfajta néha kedélyes, néha irritált reakció a költői, emberi életstratégiákra, célokra, a közönség megfogásának más technikáira, a népszerűség problematikájára. A tömegesedő versirodalom – mivel a szerkesztők kénytelenek megtölteni a szaporodó lapokat -, a bulvárosodásnak az a formája, ami ekkor megjelenik, a csak pénz alapú versírás a reformkorban elképzelhetetlen volt.

A Vojtina-versekben leszögezi, hogy a költői hivatás egyben mesterség és szakma, amit meg kell tanulni és elhivatottan, jól kell művelni. A képi ábrázolások az urbanitás, a modern élet zaklatottságának, ingergazdagságának feldolgozhatatlanságának az élményére reagálnak. Elképzeltetjük a látogatóval, milyen lehetett, amikor valaki mezővárosokban éli le az élete nagy részét és utána egy dinamikusan és robbanásszerűen változó nagyvárosnak a szereplője lesz.

A Tamburás öregúr figurája pedig a természetbe, az Őszikék intim világába visz.

Megjelenik egy „idill”, a korabeli Margitsziget a panziókkal, vendéglőkkel, a fedett nyári kocsikkal, omnibuszokkal.

 Az utolsó évek: visszatérés a gyerekkori élményekhez és ugyanakkor, meglepő módon, egy intenzív költői kísérlet időszaka. A beteg, elszigetelt és számunkra idősnek látszó ember „modernségét”, költői invencióit szinte senki nem veszi észre – ez lesz majd Babitsék generációjának nagy felfedezése, az Arany-líra igazi bekerülése a kritikusi kánonba. A zártság materiális bizonyítéka, a kiállítás emblematikus tárgya a a „kapcsos könyv”: amit csinálok, elzárom a külvilág elől. Arany szándékosan nem sokat publikált a kötet utolsó verseiből.

– Petőfi Sándornak már a halála után kialakult egy erős kultusza és még ma is divatos alak. Barátja, Arany mintha nem tett volna szert hasonló státuszra.

– Igen, annak ellenére, hogy Arany János szövegei, azt hiszem, hogy fokozottan aktuálisak... Hiszen elsősorban arra fűztük fel a tárlatot, hogy egy nemzet, vagy egy személy hogyan dolgoz fel traumát, hogyan próbál túlélni. Ehhez Arany versei mindig alapot jelentenek. Sokan vittek magukkal nehéz életszituációkban Arany-kötetet, mert a kitartásnak, megmaradásnak, a lelki béke megtalálásának, a feldolgozásnak a szövegei is az Arany-versek. 

„Aranytartalék” az emlékezetben tartáshoz, segítség a hatalommal való távolság megtartásában és a vele való együttélésben.

Az irodalomtudományban Arany „trendi” szerző, ha csak a kritikai kiadás köteteit nézzük, vagy a most sorakozó konferenciákat vagy, hogy mennyi fiatal kutató foglalkozik Arany Jánossal. Nehéz lenne megmondani, mi éri el ebből a nagyközönséget. A kiállítás utolsó termében játékos módon, kérdésekkel, interjúrészletekkel próbálunk közelíteni a tudományos eredményekhez – reméljük a látogatók is követnek majd ide minket....

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Vizuál

Így áll most a Liget-projekt – galéria

Töprengett mostanában azon, hogy haladhat a munka a Városligetben és a múzeumokban? Képek és átadási időpontok a cikkben.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Végre többet tudunk az új Freddie Mercury-filmről

„A bandában csak egy hisztériás királynőnek van hely.” Kijött a Queen-film első igazi előzetese, és még többet ígér, mint a teaser.
Vizuál velencei biennálé

Képzelt kamerák a Velencei Biennále magyar pavilonjában

Szegedy-Maszák Zsuzsanna kurátor és Waliczky Tamás újmédiaművész képviselik Magyarországot jövőre a 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
Vizuál videó

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Vizuál pompeji

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Vizuál galéria

Kiállítják az első bécsi női fényképész századeleji portréit

Művészek, arisztokraták és más hírességek a század elejéről Klimttől Picassóig a Madame d'Ora néven dolgozó Dora Kallmus fotográfiáin a bécsi Leopold múzeumban.