Vizuál

Arcok - 20 év Szigetfotó

2012.08.12. 07:07
Ajánlom
Nem a Diákszigetből monstre fesztivállá nőtt rendezvény terebélyesedése érdekli a fotós Benkő Imrét. Inkább az a valami, ami kezdettől konstans: ez lenne a Sziget-érzés. Vass Norbert kritikája a Mai Manóban szeptember 9-ig látható húsz évnyi fesztiválarcról - így, a végére.

Szimplán csak besétál. A Duna fölött, a hídon - rituális előhangot kanyarítva évi fotóesszéjéhez - elsőnek saját tenyerét, karszalagját, gyűrűjét fényképezi le. Nyakában húsz esztendeje ugyanolyan típusú gép lóg. Csendesen szemlélődik, könnyedén lépdel. Alkonyatkor aztán elérkezik az ő ideje. A szórt fényben koncentrált figyelemmel járja a színpadok környékét. Bakancsokra, bőrkabátokra, kialvatlan-álmodozó fesztivál-szempárokra, elmosódott sminkekre fókuszál. Arcokra les, hisz az arcokra írt történetek foglalkoztatják.

A Balázs Béla-díjas, két ízben World Press Photo aranyérmes, Magyar Fotográfia Nagydíjjal kitüntetett Benkő Imrének 2002-ben jelent meg a Sziget első tíz évét dokumentáló Arcok című albuma. Idén a Sziget Múzeumi negyedében, a Mai Manó Ház sátrában ennek anyagából készült ízelítő a fesztiválozók számára. Ám Benkő a legutóbbi tíz fesztivált is végigfotózta. A második dekád felvételeiből készült válogatást a Mai Manó Galériában állították ki. Alábbi sorok ez utóbbi tárlatot kívánják bemutatni.

Azzal tehát, hogy a Sziget második évtizedének portréiról szól ez írás, látszólag fél-arcél készül. Csakhogy úgy hiszem, bármelyik részt tükröznénk is a tengelyére, közel azonos végeredményhez jutnánk. Az anyag erejét dicséri, hogy szinte beazonosíthatatlan, melyik fotó mikor készült. A húsz év képei így egy hangulatában és színvonalában is egységes - és egyre bővülő - elbeszéléssé állnak össze, amelynek epizódjai voltaképpen gond nélkül felcserélhetőek volnának. Benkőt ugyanis nem az „egy hét együttlét" Diákszigetéből monstre fesztivállá felnőtt rendezvény terebélyesedése érdekli, hanem valami, ami kezdettől konstans. A Sziget-érzés.

Igaz, eltűntek a hőskor fej köré glóriát rajzoló hálózsákjai, s az akkord-ütközetek harctéri halottaiként a réten pokrócba, melegítőbe burkolózók is a múlt ködébe vesznek már. Az egyik mostanában készült képen látható beesett arcú, lófarokba kötött sörényű ifjú ellenálló viszont érkezhetett volna akár egy Neurotic-koncertről, de könnyű szerrel elvegyülhetne a Benkő által ugyancsak megörökített, a nyolcvanas évek elején duhajkodó tabáni vagányok között is. A fotós ugyanis nem az öltözék- vagy testékszer-divat változását dokumentálja, archívumába ehelyett archetipikus fesztiválarcok kerülnek. A fejkendős léggitározó, a kedvencével együtt-üvöltő, a békés sörkortyolgató, a magát extázisba táncoló és a földbe gyökerezett lábbal, lenyűgözve bámuló. A zenét ünnepként megélő, illetve a koncert után fáradtan lerogyó. Szóval a mindenkori Szigetelő.   

Mert Benkőnél a Sziget főhőse egyértelműen a fesztivállátogató. Érte van headliner, lángos és sörcsap. Találgathatjuk persze, hogy az emelvényen ki zenél éppen. A sűrű feketébe bújt, ezüsttől nehéz csuklójú, trendből morcos vámpírlányok például alighanem egy belező-metál banda hangolását hallgathatják. A szögecses övet hordó mohikánfrizurás, antikapitalista lókötők pedig minden valószínűség szerint dallamos punkzenére, könnyed pogóra várnak. Még izgalmasabb kérdés, kiket nézne meg legszívesebben a pizsamába és tornacsukába öltözött két dandy, vagy ki lehet a bálvány, akire aléltan bambul egy bikini felsős lány. De bármennyire birizgálja is fantáziánkat, a zenész nem látszik a képeken. Kilétét illetően legfeljebb csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Bár egy-egy fotó láttán óhatatlanul akkordok csendülnek fel a fejünkben, s olykor a lábunk is a közönséggel dobol, ilyenkor képzeletünk játssza a taktusokat. Benkő arcképcsarnokának háttérzenéje szólal meg bennünk - a fotós a színpadtól a tánctér felé fordul, a rajongóra figyel, hőse a publikum.

A Benkő által - más sorozataiban is - előszeretettel alkalmazott alsó perspektíva, s a benne ezúttal megbújó finom irónia véleményem szerint ugyancsak a hőssé avatás érdekében tett gesztus. Benkő elvegyül az emberrengetegben és objektívével annak minden rezdülését leolvassa. Néhányan meglátják ugyan lencséjét, farkasszemet néznek a masinával, de a legtöbben ügyet sem vetnek rá. Dúdolnak, ugrálnak, mosolyognak tovább. A zenébe feledkeznek, a színpadra merednek. Láthatóan nem pózolnak. Őszinte, rajongó arcukat mutatják. Ezáltal Benkő - médiumként használva mintegy vonásaikat - a fesztivál történeteiről fogalmaz meg valami lényegit.

Hisz a megörökített arcok beszélnek. Érdekes összehasonlítani a fesztiválozók éteri nyugalmát a Benkő által 1994-ben, az ózdi kohászat felszámoló munkásgyűlésén - ugyancsak a tömeg közé hatolva - készített, az Acélváros című albumban látható fotón szereplők fáradt nyugtalanságával. A várakozás vibrálása közös. Csakúgy, mint az egy irányba meredő szempárok. Ám a Sziget kíváncsi szemei helyett Ózdon reménytelen, lemondó tekinteteket talál a kamera. A zenészeket váró, ujjongó, széles gesztusok az acélipari dolgozók zsebre vágott kezeivel, leengedett vállaival kerülnek kontrasztba. A szűk bőrkabátok itt is, ott is státuszszimbólumok végső soron. A Hajógyárin csoportképző signumok, az acélműben egy életforma végének tanúi.

Legát Tibor azt írja az Arcok album előszavában, túl könnyű préda, éppen ezért veszélyes üzem Sziget-sorozatot készíteni. Hiszen a fesztiválokról évről évre ránk zúduló színes kép-zuhatag  a felszínt kaparássza csupán. Benkő kerüli a hivalkodást azzal is, hogy fekete-fehérben nagyít. Nem elégszik meg továbbá egy-egy geg felmutatásával, ismerni és megismertetni vágyja a helyet, amely egy hétig város a városban.

Benkő fotói magától értetődő természetességgel kínálják a belehelyezkedés lehetőségét. Leírnak, de a képolvasás hangneméről magunk dönthetünk. Szó sincs egyértelmű kijelentésekről, a fényképeken inkább kérdések bujkálnak. Van úgy, hogy a megörökített szempárokkal közösen óhajtunk, vagy a rezgő hangszálakkal együtt legszívesebben mi is felkiáltanánk. Rajtunk áll, mennyire kerülünk közel a helyzetekhez. Benkő csak a hídon kísér át minket. Akkor lefotózza karját és attól fogva képes elfeledtetni a fényképezőgép jelenlétét. Magunkra hagy egy-egy taktussal, majd belénk karol és velünk jön egy újabb helyszínre. Kattint. Aztán szimplán csak kisétál.      

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Színház

Egyre több premier marad el, nem kockáztatnak a színházak

A járványhelyzet folyamatos kihívás elé állítja a kulturális intézményeket és produkciós irodákat, nem elég, hogy csak az online térben közvetíthetik előadásaikat, a próbák és a streamelt bemutatók is el-elmaradoznak az egészségügyi kockázat miatt. FRISSÍTVE!
Klasszikus

„Közös nyelven zenélünk” – Újjáalakult a Kelemen Kvartett

Két éve ideiglenesen feloszlott, most újjáalakult az elmúlt évtized legsikeresebb kamarazenei együttese. A két alapító, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin Vashti Mimosa Hunter csellóművésszel és Jonian Ilias Kadesha hegedűművésszel a Bartók Tavasz fesztiválon mutatkoznak be. Nem akármilyen vállalással: két koncerten Bartók hat vonósnégyesét adják elő.
Plusz

Megvan a Budapesti Tavaszi Fesztivál időpontja

Április 9-18. között rendezi meg a főváros a 40 éves fesztivált, amelyet idén először egyedül, a kormányzat anyagi segítsége nélkül kénytelen megszervezni.
Klasszikus

Bartók nevét viseli a Müpa új fesztiválja

Online zajlik a Bartók Tavasz Művészeti Hetek április 2. és 18. között. Nemcsak a Müpából, hanem Európa neves hangversenytermeiből is közvetítenek koncerteket, amelyeket a közönség ingyenesen láthat a képernyőkön. Mutatjuk, milyen programok lesznek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Enyedi Ildikó kémthriller sorozattervét díjazták a Berlinalén

A Balaton Brigád című sorozatot kilenc másik tervvel szemben találták a legjobbnak a Berlinale Co-Pro Series nevű rendezvényén – írta meg a hvg.hu.
Vizuál lapszemle

Bemutatták a Természetes fényt a Berlinalén – A sajtóvisszhangokból válogattunk

Kedden, a Berlinale második napján mutatták be Nagy Dénes Természetes fény című nagyjátékfilmjét. A magyar alkotást méltató külföldi kritikákból válogattunk.
Vizuál mti

A 20. század fantasztikus plakátjai a Várkert Bazár teraszán

Különleges, a 20. század első évtizedeit megidéző plakátgyűjtemény látható a Várkert Bazár teraszán. Faragó Géza munkái június 30-ig láthatók, a szervezők mindenkit várnak egy könnyed sétára.
Vizuál hír

Oscar Wilde meglóg a fegyházból Banksy új falfestményén

A börtönből összekötözött lepedőkön át szökő foglyot ábrázoló graffiti jelent meg keddre virradóra a híres readingi fegyház téglafalán.
Vizuál Film

A világ legszebb mozijai között a Puskin

A Los Angeles-i Cinemarama és a római Dei Piccoli mellett a budapesti Puskin mozi is szerepel Timeout ötvenes listáján - írja a Telex.