Vizuál

Arcok a homokban

2013.07.27. 06:58
Ajánlom
Olimpiai bajnokkal kajakozott, portugál kikötőben jegyet árult, Lettországban politikust épített. Monostori Ferenc szobrászművésszel beszélgettünk a homokról, a Kalevaláról és az emberi arcról. INTERJÚ

- Fúrós-faragós gyerek voltál?

- Apám amatőr képzőművész volt, tőle kaptam az első favésőt. Diófával dolgoztam, primitív, törzsi maszkokat, arcokat csináltam. Gyerekkorom óta az emberi arc érdekel. Az egyik leggyakoribb és legérdekesebb forma. Nem csak másoké, a sajátunk is. Nem véletlenül töltünk annyi időt a tükör előtt.

- Az iskolában is tanultál szobrászatot?

- Nem. Csepeli vagyok, kajakozni kezdtem. Még az olimpiai bajnok Vereckei Ákossal is versenyeztem páros hajóban. Sportgimnáziumba jártam, félévente három rajzóránk volt. Az érettségi évében már tudtam, hogy a szobrászat jobban érdekel a kajakozásnál. Beiratkoztam egy kétéves szobrász-képzésre. Itt dolgoztam először kővel.

- Hogyan kerültél Portugáliába?

- Egy lány miatt költöztem ki. Algarve tartományban laktam, azon belül is egy Lagos nevű kisvárosban, Európa legdélibb csücskében. A csücsök egyik oldaláról a Földközi-tengerre, a másikról az Atlanti-óceánra látni. Eleinte gazdag, öreg angolok kertjében dolgoztam. Gazoltam, minden kerti munkát elvállaltam. Aztán a sétálóutcán árultam jegyet vitorlás hajókra.

- Hogy lettől ebből homokszobrászat?

- Egy nap álltam lent a főutcán, kezemben a jegyek, amikor megszólított egy férfi. Jegyet akart venni, beszélgetni kezdtünk. Mondta, hogy le akarja rajzolni a környéket. Rávágtam, hogy én is szeretek rajzolni. Erre elmesélte, hogy ő igazából szobrász. Mire én, hogy bizony én is. Éppen segédet keresett maga mellé. Mario Mirandának hívták. Szerdán találkoztunk, pénteken felmondtam, és szombaton már a hatméteres köztéri szobrán dolgoztunk.

- Ez nem homokból készült.

- Nem, rozsdamentes acélívekből egy körforgalom közepén. De legalább szobor volt. Mariónak volt egy haverja, egy gazdag üzletember, aki felvásárolt egy kőfeldolgozó gyárat, ahol egész nap zavartalanul dolgozhattunk. A homokszobrászatba véletlenül futottam bele. Sagresban van egy hatszáz éves navigációs iskola, Kolombusz is ide járt. Itt rendeztünk egy kiállítást, már a megérkezés is élmény volt. Egy teherautóval jöttünk, Mario és a kőfeldolgozós haverja ültek elöl, én meg hátul a platón. Ahogy átgurultunk a veretes tölgyfakapun, úgy éreztem magam, mint egy római császár, akit a győztes hadjárat után keresztülszállítanak a diadalíven. A megnyitó után odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni a homokszobrászati fesztiválra dolgozni. Akkoriban elég vagabund életet éltem, így a napi húszeurós fizetség és a koszt-kvártély csábítóan hangzott. Elstoppoltam a helyszínre, végül három hétig ott voltam. Egy indiánsátorban aludtunk nyolcan, napközben pedig a közeli bányából odaszállított homokkal dolgoztunk. A homokszobrok ugyanis nem tengerparti homokból készülnek, mert abból a víz kimossa az agyagot. Itt találkoztam egy angol sráccal, Jamie Wardley-vel, aki elhívott egy belgiumi homokszobrász-fesztiválra. Ez már más volt. Kifizették a repülőjegyemet, napi kilencven eurót kaptam, és egy ötcsillagos szállodában laktam.

- A homok nagyon más, mint a fa vagy a kő?

- Annyira nem. Maga a forma független az anyagtól. De vannak előnyei. Ha egy kőtömbből letörök egy darabot, soha nem tudom visszailleszteni. A homoknál minden pótolható.

- Az egyik legismertebb munkád egy Guinness-rekord Észak-Németországban.

- Van egy holland barátom, aki nem szobrász, hanem üzletember. Az ő ötlete volt, hogy építsünk egy huszonhét kilométeres szobrot. Kastélyokat csináltunk, amiket sáncokkal választottunk el egymástól. Az volt a szisztéma, mint a régi mobiltelefonokon a kígyózós játéknál: nem az egyenesség számított, hanem hogy a kanyarokkal, sáncokkal legyen minél hosszabb legyen a mű. Kijött a Guinness-bizottság, felrepültek egy helikopterrel a szobrok fölé. Aztán leszálltak, és mondták, hogy akkor ez most itt egy Guinness-rekord.

- Nem csak kastélyokat, politikusokat is megformázol.

- Lettországban volt egy fesztivál, aminek a témája a cirkusz volt. Mindenki elefántokat meg oroszlánokat csinált, de nekem a cirkuszról a politika ugrott be. Csináltam egy pulpitusnál szónokló politikust, akinek a lábánál egy bohóc tekereg.

- És ki az a politikus?

- Fogalmam sincs. Akárki lehet. Az arcát és az egész karaktert improvizáltam, nem volt előttem konkrét személy. Ehhez képest kiderült, hogy a letteknél is volt egy Rákosi-szerű figura, aki egy az egyben úgy nézett ki, mint a szobrom.

- A Kalevalát is illusztráltad.

- Ez Lappeenrantában történt. Azt a jelentet választottam, amikor Vejnemöjnennek, a főhősnek egy bizonyos információra van szüksége, amit egy ősi lény őriz. Vejnemöjnen felkeresi az alvó óriást, és elkezdi piszkálni a száját. Ettől az óriás nagyon ideges lesz, és lenyeli Vejnemöjnent. Ő azonban nem adja fel, és addig bökdösi az óriás gyomrát, ameddig az ki nem köpi.

- Vejnemöjnennek és az óriásnak is elég kifejező tekintete van.

- Előfordul, hogy látok egy arcot az utcán, és évek múlva felhasználom. Az igazán szuggesztív tekintet soha nem egysíkú. Például a szemöldök enyhén lehúzódik, de közben megjelenik egy félmosoly is. Ez kontrasztot teremt, a haragosság és a kedvesség kontrasztját. Ez az, ami minden arcban és jellemben megbújik. Ettől érdekes az ember.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Mindig ott van a Callas, akinek meg kell felelnem”

Itthon is vetítik a Maria Callasról szóló dokumentumfilmet. Kiderül, hogy a díva közelebbről is díva, a végzetnél pedig nincs hatalmasabb.
Jazz/World

Kvíz: Mennyit tudsz a jazzről?

Összeállítottunk egy kérdéssort, hogy letesztelhesd, mennyire vagy otthon az amerikai, európai és magyar jazz múltjában és jelenében! A kérdések többségére megtalálod a választ a Fidelio cikkeiben.
Klasszikus

Ha ez így marad, nehezebbé válik az ELTE Zenei Tanszék működése

Le kellett építeni az oktatói létszám egyharmadát a tanszéken, miután 250 millió forintot von el a BTK-tól a kormány. FRISSÍTVE!
Tánc

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Könyv

Kötött sapka – Tandori Dezső emlékére

A 80 éves korában elhunyt költőre Fáy Miklós emlékezik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Megvannak a Berlinale idei nyertesei

François Ozon Ezüst Medvével távozhat, a legjobb női és férfi színész díjazottja pedig ugyanabból a filmből került ki és a független díjak között egy magyar győzelemnek is örülhetünk.
Vizuál gyász

Elhunyt Bruno Ganz, aki játszott angyalt, vámpírt és Hitlert is

A Bukás című filmben Adolf Hitlert alakító színész 77 éves volt.
Vizuál ajánló

A monoton, mégis változó világ zenei lenyomata – Changing Grey Live a Ludwigban

A Changing Grey, azaz Zságer Balázs-Žagar és Genser András elektronikus zenei duója február 16-án, szombaton, 18.30-tól különleges helyszínen, a Ludwig Múzeum kiállítóterében ad koncertet, amelyet az improvizált látványvilág tesz még izgalmasabbá.
Vizuál magazin

Párhuzamos univerzumok a Berlinalén

Teltházas vetítések előtt zajlott Buda Flóra Anna és Tóth Luca filmjeinek világpremierje a Berlinale rövidfilmes szekciójában, csakúgy, mint Mészáros Márta 1975-ös Arany Medve-díjas filmjének vetítése, amin mi is ott voltunk. Beszámoló a fesztivál magyar vonatkozású programjairól.
Vizuál videó

Világszerte Bucsi Réka szerelmes filmjével kezdődik a Valentin nap

Két évvel ezelőtt a Berlinale versenyprogramjában mutatkozott be Bucsi Réka LOVE című animációs filmje, amelyet a Vimeo szerkesztői Valentin napi meglepetésként mától szabadon hozzáférhetővé tettek.