Vizuál

Arcok a homokban

2013.07.27. 06:58
Ajánlom
Olimpiai bajnokkal kajakozott, portugál kikötőben jegyet árult, Lettországban politikust épített. Monostori Ferenc szobrászművésszel beszélgettünk a homokról, a Kalevaláról és az emberi arcról. INTERJÚ

- Fúrós-faragós gyerek voltál?

- Apám amatőr képzőművész volt, tőle kaptam az első favésőt. Diófával dolgoztam, primitív, törzsi maszkokat, arcokat csináltam. Gyerekkorom óta az emberi arc érdekel. Az egyik leggyakoribb és legérdekesebb forma. Nem csak másoké, a sajátunk is. Nem véletlenül töltünk annyi időt a tükör előtt.

- Az iskolában is tanultál szobrászatot?

- Nem. Csepeli vagyok, kajakozni kezdtem. Még az olimpiai bajnok Vereckei Ákossal is versenyeztem páros hajóban. Sportgimnáziumba jártam, félévente három rajzóránk volt. Az érettségi évében már tudtam, hogy a szobrászat jobban érdekel a kajakozásnál. Beiratkoztam egy kétéves szobrász-képzésre. Itt dolgoztam először kővel.

- Hogyan kerültél Portugáliába?

- Egy lány miatt költöztem ki. Algarve tartományban laktam, azon belül is egy Lagos nevű kisvárosban, Európa legdélibb csücskében. A csücsök egyik oldaláról a Földközi-tengerre, a másikról az Atlanti-óceánra látni. Eleinte gazdag, öreg angolok kertjében dolgoztam. Gazoltam, minden kerti munkát elvállaltam. Aztán a sétálóutcán árultam jegyet vitorlás hajókra.

- Hogy lettől ebből homokszobrászat?

- Egy nap álltam lent a főutcán, kezemben a jegyek, amikor megszólított egy férfi. Jegyet akart venni, beszélgetni kezdtünk. Mondta, hogy le akarja rajzolni a környéket. Rávágtam, hogy én is szeretek rajzolni. Erre elmesélte, hogy ő igazából szobrász. Mire én, hogy bizony én is. Éppen segédet keresett maga mellé. Mario Mirandának hívták. Szerdán találkoztunk, pénteken felmondtam, és szombaton már a hatméteres köztéri szobrán dolgoztunk.

- Ez nem homokból készült.

- Nem, rozsdamentes acélívekből egy körforgalom közepén. De legalább szobor volt. Mariónak volt egy haverja, egy gazdag üzletember, aki felvásárolt egy kőfeldolgozó gyárat, ahol egész nap zavartalanul dolgozhattunk. A homokszobrászatba véletlenül futottam bele. Sagresban van egy hatszáz éves navigációs iskola, Kolombusz is ide járt. Itt rendeztünk egy kiállítást, már a megérkezés is élmény volt. Egy teherautóval jöttünk, Mario és a kőfeldolgozós haverja ültek elöl, én meg hátul a platón. Ahogy átgurultunk a veretes tölgyfakapun, úgy éreztem magam, mint egy római császár, akit a győztes hadjárat után keresztülszállítanak a diadalíven. A megnyitó után odajött hozzám egy lány, és megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni a homokszobrászati fesztiválra dolgozni. Akkoriban elég vagabund életet éltem, így a napi húszeurós fizetség és a koszt-kvártély csábítóan hangzott. Elstoppoltam a helyszínre, végül három hétig ott voltam. Egy indiánsátorban aludtunk nyolcan, napközben pedig a közeli bányából odaszállított homokkal dolgoztunk. A homokszobrok ugyanis nem tengerparti homokból készülnek, mert abból a víz kimossa az agyagot. Itt találkoztam egy angol sráccal, Jamie Wardley-vel, aki elhívott egy belgiumi homokszobrász-fesztiválra. Ez már más volt. Kifizették a repülőjegyemet, napi kilencven eurót kaptam, és egy ötcsillagos szállodában laktam.

- A homok nagyon más, mint a fa vagy a kő?

- Annyira nem. Maga a forma független az anyagtól. De vannak előnyei. Ha egy kőtömbből letörök egy darabot, soha nem tudom visszailleszteni. A homoknál minden pótolható.

- Az egyik legismertebb munkád egy Guinness-rekord Észak-Németországban.

- Van egy holland barátom, aki nem szobrász, hanem üzletember. Az ő ötlete volt, hogy építsünk egy huszonhét kilométeres szobrot. Kastélyokat csináltunk, amiket sáncokkal választottunk el egymástól. Az volt a szisztéma, mint a régi mobiltelefonokon a kígyózós játéknál: nem az egyenesség számított, hanem hogy a kanyarokkal, sáncokkal legyen minél hosszabb legyen a mű. Kijött a Guinness-bizottság, felrepültek egy helikopterrel a szobrok fölé. Aztán leszálltak, és mondták, hogy akkor ez most itt egy Guinness-rekord.

- Nem csak kastélyokat, politikusokat is megformázol.

- Lettországban volt egy fesztivál, aminek a témája a cirkusz volt. Mindenki elefántokat meg oroszlánokat csinált, de nekem a cirkuszról a politika ugrott be. Csináltam egy pulpitusnál szónokló politikust, akinek a lábánál egy bohóc tekereg.

- És ki az a politikus?

- Fogalmam sincs. Akárki lehet. Az arcát és az egész karaktert improvizáltam, nem volt előttem konkrét személy. Ehhez képest kiderült, hogy a letteknél is volt egy Rákosi-szerű figura, aki egy az egyben úgy nézett ki, mint a szobrom.

- A Kalevalát is illusztráltad.

- Ez Lappeenrantában történt. Azt a jelentet választottam, amikor Vejnemöjnennek, a főhősnek egy bizonyos információra van szüksége, amit egy ősi lény őriz. Vejnemöjnen felkeresi az alvó óriást, és elkezdi piszkálni a száját. Ettől az óriás nagyon ideges lesz, és lenyeli Vejnemöjnent. Ő azonban nem adja fel, és addig bökdösi az óriás gyomrát, ameddig az ki nem köpi.

- Vejnemöjnennek és az óriásnak is elég kifejező tekintete van.

- Előfordul, hogy látok egy arcot az utcán, és évek múlva felhasználom. Az igazán szuggesztív tekintet soha nem egysíkú. Például a szemöldök enyhén lehúzódik, de közben megjelenik egy félmosoly is. Ez kontrasztot teremt, a haragosság és a kedvesség kontrasztját. Ez az, ami minden arcban és jellemben megbújik. Ettől érdekes az ember.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

58 évesen elhunyt James Redford, Robert Redford fia

Az amerikai színészlegenda fia pénteken hunyt el epevezetékrákban – írta a BBC hírportálja.
Vizuál magazin

Visszatalálni önmagunkhoz – Bábszínház a Telekom kiállításán

A Ludwig Múzeum két új időszakos kiállítással színesíti az őszt. A múlt héten megnyitott BarabásiLab: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című tárlat a láthatatlan összefüggéseket fedi fel a különböző univerzális rendszerek kapcsolódási pontjai között. A kapcsolatok rejtett világát mutatja be az Egyensúlyban. Művek az Art Collection Telekom gyűjteményéből című kiállítás is, amelyen a közösség erejéről, az embereket összetartó vagy elválasztó tényezőkről szóló műveket láthatunk.
Vizuál kult50

„A nagy teher összeszed” – Gera Marina a Kult50-ben

„Úgy álltam hozzá, hogy ezt a maratont én most lefutom, de úgy, hogy ez most az én csúcsom lesz. Nagyon akartam nagyon jól megcsinálni, de az a görcs, amit a megfelelési vágyhoz kötök, nem volt bennem. Ha mondják, hogy ezt csak most az egyszer tudjuk felvenni, többször nem, akkor csak azért is hozom a legjobb formám, ilyen szempontból sportoló alkat vagyok, a nagy teher összeszed, és nem szétesek tőle” – árulta el Gera Marina, az ország első Nemzetközi Emmy-díjas színésznője a sikerét meghozó Örök tél című filmről.
Vizuál Film

Több mint 10 millió euróval támogatta a magyar filmszakmát a Kreatív Európa MEDIA

Az Európai Unió számos díjnyertes magyar film fejlesztését, forgalmazását, valamint filmfesztivál megrendezését támogatta Magyaroroszágon a Kreatív Európa MEDIA alprogramjának keretében a 2014-2020 közötti időszakban.
Vizuál magazin

Egy aszfaltpattanás is lehet műtárgy – A Fiat 500 a képzőművészetben

Olaszországban a mobilitást jelentette a nagy tömegek számára – voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy „ez volt az autó, mely a volán mögé ültette Itáliát”. Magyarországon az első nyugati autóként jelent meg a 60-as évek végén. Hangos volt, pici és a motorja is csak valamivel erősebb, mint egy robogónak, mégis a legtöbb tulajdonos számára feledhetetlen emlékek sora kötődött a mára már kultikus ikonná vált Fiat 500-hoz.