Vizuál

Asztalos Zsolt: "Végtelenül, szinte némán"

2013.05.21. 08:00
Ajánlom
Lehet-e egy löveg emberarcú megtérő, vagy azzal, hogy sorsát nem teljesíti be, fenyegetettséget hoz inkább a világba egy bomba? Az 55. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén hazánkat képviselő Asztalos Zsolttal kegyelemről és konfliktusokról, valamint a robbanások végtelen csendjéről beszélgettünk. INTERJÚ

- Munkáidban roppant közel kerülsz a kimondhatatlanhoz. Minden fel nem robbant bomba egy-egy be nem teljesített sors, végig nem mondott történet, feszült, nyugtalan csend. Műveiddel szinte elanyagtalanítod a nyelvet. Hogy a be nem fejezett jelen idejűségre és alkotásaid kifinomult, minimalista esztétikumára is utaljak, annyit mondok csak: pont, pont, pont...

- Érvényes a megközelítésed. A munkáimban, azt hiszem, tényleg csend rejlik, de szavakkal is közelíthetünk azért feléjük. A ki nem mondhatóság pedig - úgy látom - leginkább az eszközhasználat hozadéka. Igyekszem sallangmentesen, a lehető legkevésbé direkt módon fogalmazni, tiszta metaforákat alkotni. Az Eszperantó című projektemben például maga a nyelv válik szimbólummá, az identitásválság, a talajvesztés jelölőjévé méghozzá. A nyelv egy nemzet, egy népcsoport önmeghatározásának fontos lenyomatát jelenti szerintem, hiszen évszázadokon át együtt fejlődik a közösség gondolkodásával, kultúrájával. A sorozat eszperantó nyelven készült kisfilmekből áll, vagyis egy kreált, fiktív nyelvet használ, ami idegen a használóinak örökségétől, szellemiségétől. Afféle megfoghatatlan, behatárolhatatlan jelenlévő. Ugyancsak szűkszavúan, mégis lényegre törően szól az emberek csomagolására alkalmas ipari alapanyagokat bemutató Törékeny című munkám, ami a fogyasztói társadalomban élők helyzetét vizsgálja. Hozzá kell tennem azt is, hogy az alkotásaim inkább felvetések, mintsem állítások. Arra törekszem, hogy gondolatokat generáljanak a befogadókban, hogy a mű a néző fejében fejeződjön be, teljesedjen ki.

- Az ötlettől a kivitelezésig eltelt időben változhat még a koncepciód, vagy kezdettől fogva pontosan látod magad előtt a megvalósítandó tervet, célt?

- Ha rátalálok egy témára, igyekszem azt a lehető legapróbb részletekig menően megtervezni magamban. A kivitelezési fázisban ezért általában nemigen érnek már meglepetések. Az alkotói folyamat elején kiválasztok egy kérdéskört, utána a megszólalásmódtól a megfelelő médium kiválasztásáig végiggondolom a feldolgozhatóságának lehetőségeit, végül elkészítem, vagy legyártatom a művet.

- A Kilőtték, de nem robbant fel című projekted esetében mi volt az a szikra, ami beindította a gondolataidat?

- A hírekben gyakran hallani, hogy a lehető legkülönfélébb helyszíneken találnak fel nem robbant bombákat. Először arra gondoltam: a feladatukat be nem teljesítő lövegek remek metaforaként szolgálhatnak a velünk élő, kibeszéletlen feszültségek megvilágítására. Másrészt kifejeznek egyfajta kegyelmi állapotot is, hiszen azzal, hogy csütörtököt mondtak, százakat, ezreket kíméltek meg a pusztulástól. Persze nem tekinthetjük őket egyértelműen pozitív szimbólumnak, hiszen amiről hallgatunk, amit a föld alá temetünk, az idővel felőrölhet, sőt, akár el is pusztíthat minket. Összességében sokrétűen és összetett erőtérben értelmezhetőek tehát a kilőtt, de fel nem robbant lőszerek.

- Hogy jelennek meg a munkáidon?

- A bombákat fehér háttér előtt vettem videóra, a képsorok alá pedig egy-egy hangsávot - néma mosogatás zaját, politikai tüntetés moraját, a tévécsatornák kapcsolgatása közben keletkező bábeli zörejmorzsákat, vagy a filmsorozatokban alkalmazott konzervnevetést - kevertem, amelyek metaforikus szinten azt a feszültséget írják körül, amit az adott töltet testesít meg. Elsőre egyébként kegyelmi szimbólumokként gondoltam a fel nem robbant bombákra, és óhatatlanul antropomorfizáltam is őket. Úgy képzeltem, azáltal, hogy egy pálfordulással megtagadják a sorsukat, azt a küldetést választják, hogy megmentsenek minket, s hidat is képezzenek ráadásul múlt és jelen között. Újból átgondolva aztán beláttam, hogy az évtizedek alatt, amiket a föld alatt töltöttek némán, egy nem várt pillanatban akár be is következhetett volna a detonáció. Rádöbbentem, hogy a kegyelem mellett ezért ezek a tárgyak fenyegetettséget, feszültséget is hordoznak magukban. Ez a két érzés egyszerre van jelen bennem velük kapcsolatban, s hogy melyik az erősebb, vagy fontosabb, azt magam sem tudom megítélni, de erre amúgy a kiállítás sem szolgál konkrét válasszal.       

- A töltetek arcot kapnak, megszemélyesülnek a videókon. Ebben fontos szerepet játszik szerintem a mozgókép médiuma, de rásegít a szerialitás is. Láttál magad előtt konkrét problémákat, típusokat, helyzeteket, karaktereket, amikhez bomba-alteregót kerestél?

- A kibeszéletlenségről hamar beugrottak történelmi, politikai és magánéleti párhuzamok, de eszembe jutottak a fogyasztói társadalom okozta ellentmondások is. Éppen a jól asszociálhatósága, komplex értelmezhetősége, költőisége miatt döntöttem úgy, hogy elkészítem a Kilőtték, de nem robbant fel című sorozatot. A lövegek különbözőségét, alkatát elvégre úgy ismerheti fel a néző, ha összeméri őket egymással. Ezért fontos a szerialitás. A videó médiuma, s vele az idő dimenziója pedig azért meghatározó, mert minden másodpercben érezteti a nézővel annak az örömét, hogy a töltet nem robbant fel, de a feszültséget is, hogy mi lesz, ha a következő másodpercben mégiscsak robban. Egyszerre jeleníti tehát meg a fenyegetettség és a megmenekülés pillanatát. Végtelenül, szinte némán.

- Milyen esélyei lehetnek vajon ennek a csendes, intim és elmélyült időtöltést kínáló pavilonnak a Biennálé forgatagában?

- A kiállítás kurátorával, Uhl Gabriellával éppen azért döntöttünk a Kilőtték, de nem robbant fel megvalósítása mellett, mert véleményünk szerint ez az anyag képes rövid idő alatt is markáns üzenetet eljuttatni a nézőkhöz. Ezt egyfajta csomagként magukkal vihetik a hamar távozók, ám akik tovább maradnak, azok számára az installáció további jelentésrétegei tárulnak fel.  

- Horváth Csaba tűzszerész őrnagynak a kiállításhoz írt szövegét olvasva - amiben egy töltet fel nem robbanásának okairól ír - hátborzongatóan emberi és végtelenül irracionális indokokkal találkoztam. Ez a két szó elég jól összefoglalja szerintem azt a helyzetet, amit a Kilőtték, de nem robbant fel jár körül. Emberi és irracionális. Számodra mik a kiállítás hívószavai?

- Uhl Gabriella a kegyelem, a rettegés és az emlékmű szavakkal határozta meg a projekt esszenciáját. Önmagában is eléggé irracionális egymás után írni e három szót, de abban, hogy a bombák szabotálták a küldetésüket, vagy ha úgy tetszik, megtértek, ugyancsak van valami ésszerűségen túli, valami transzcendens, valami isteni.

- Miután megismerkedtünk a kiállítás sarokpontjaival, arra kérlek, vezess minket végig az 55. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonján!

- Jelentős változtatásokat hajtottunk végre a kiállítótéren annak érdekében, hogy egy viszonylag neutrális, szürke színű közeget alakítsunk ki. Minden falat és a padlót is homogén szürkére festettük, odabenn félhomály uralkodik. Az a célunk ezzel, hogy a kinti forgatagból jövő látogató egy teljesen más, a mindennapoktól elütő, metaforikus, már-már virtuális környezetbe lépjen be. A megérkezőt információs szakasz fogadja, s egy videót is láthat itt, amelyen a fel nem robbant bombák műszaki hibáiról, valamint a bombázások történetéről beszél egy szakértő. A fő teremben, raklapokon régi, ipari kockatévéket helyeztünk el, így olyan hangulata lett a térnek, mint egy bombaraktárnak. A tévékhez két fejhallgató tartozik és a lövegekről készült videók futnak rajtuk. Az átkötő folyosó apszisában egy lassú folyású, elemelt filmet vetítünk, amelynek olyan helyszíneken készültek a felvételei, ahonnan fel nem robbant bombák kerültek elő. Ezeken a képsorokon antropomorfizálódnak a helyszínek, mintha a tájak lelkét mutatnák be, azok titkát tárnák fel. Fontos továbbá, hogy lesz a pavilonban egy számítógép is, ahonnan elérhető a kiállítás honlapja. A portál interaktívvá, személyessé teszi az installációt, valamint kiterjeszti és magyarázza is a projekt koncepcióját. Mindezen felül fontos segítség lehet az érdeklődők számára a kiállításhoz készülő mobiltelefon-alkalmazás is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál kulisszatitkok

„Itt mindenki beavatott lesz”

Interjú Turnai Tímeával, a PIM-Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményvezetőjével, a Kulisszatitkok, színház kívül-belül tárlat és programsorozat kurátorával.
Vizuál múzeumok éjszakája

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Vizuál india

Nézze élőben, hogy készül egy festmény!

Egész héten a Hopp Ferenc Múzeum kertjében fest Abhishék Szingh indiai művész, aki nemcsak szívesen veszi a látogatókat, de be is vonja őket az alkotásba.
Vizuál plakát

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.
Vizuál színész

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.