Egy múzeum raktára a sokszorosát őrzi a kiállításon szereplő tárgyaknak. Egyesek gyakrabban, mások ritkábban kerülnek a látogatók elé, s vannak olyanok melyek évtizedekig várják, hogy megmutassák magukat. Ám e hibernált tárgyak is állandóan ott vannak a muzeológus látóterében, arra várva, hogy információkkal gazdagodva magukra öltsék a láthatósági mellényt, vagy más tárgyak mellé helyezve az azokra vonatkozó tudást gazdagítsák, esetleg új perspektívát teremtve lehetőséget adjanak a történelem végtelenül gazdag színskálájának érzékeltetésére, új szempontok felfedezésére, új történetek elmesélésére. A szálakat nemcsak a tudás, de a fantázia is szövi, s az ötletekből, feltevésekből a hiteles források révén formálunk történelmet.
A Vasárnapi Ujság 1868. szeptember 20-i számában megjelent egy fametszet, mely az alig két hónapja elhunyt költő, Tompa Mihály feketehegyfürdői tartózkodásának állított emléket ábrázolja.
Tompa Mihály emléke FeketehegyenRusz Károly fametszete Foltényi Béla fényképe után Vasárnapi Ujság, 1868. 38. szám, 453. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
A szabadságharc tábori lelkésze, aki az abszolutizmus éveiben allegorikus verseivel tartotta a lelket honfitársaiban, 1866 nyarán az akkori Szepes vármegyei Igló közelében lévő Merény (ma Nálepkovo) falu mellett 1847 óta működő feketehegyi fürdőn, az ország első klimatikus sósvízű fürdőjében és vízgyógyintézetében keresett reménytelenül orvoslást súlyos szívbetegségére. A néhány hét alatt elkészült emlék – hisz tervezői sem a költő emlékművének, csak ottléte emlékének szánták – mindössze egy hatalmas szikla, körülötte padokkal, melyeken Magyarország népszerű és első illusztrált családi hetilapjának képén egy család hallgatja a szemmel láthatóan magyarázó, a költői iránti tiszteletből levett kalappal álló magyar ruhás alakot, aki minden bizonnyal a fürdő nagy vendégével való találkozásáról mesél.
A következő évben egyébként egy mellszobrot is emeltek, melynek költségeit szintén a fürdőző közönség teremtette elő.
A kép alatti felirat szerint a fametsző, Rusz Károly, Foltényi Béla felvétele után dolgozott. A kor fényképészeti technikájának lehetőségeit és lapjainak illusztrációalkotási szokásai ismerve a kis hazafias érzelmeket árasztó jelenetet a rajzoló kanyarította az emlékmű köré. A fürdőről, a költőről és az emlékmű felállításának történetéről szóló rövid cikket Komáromy Lajos jegyezte.
A Történeti Fényképtár őriz egy akkortájt készült, kis vizitkártya felvételt, melyen ugyanez az emlékmű látható, mellette egy papi galléros, magyar csizmát viselő fiatalember, aki kezében tiszteletteljesen levett kalapjával, öntudatos komolysággal tekint a fényképezőgép lencséjébe.
A feketehegyi Tompa-emlék, 1868.Vizitkártya, albuminLtsz. 1031-1952 (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Találunk-e vajon kapcsolatot a két ábrázolás között, vagy képünk mindössze egy fürdői emlék?
Kiderül-e mi volt készítésének oka? A sziklán látható koszorúk és virágok arra engednek következtetni, a felvétel az avatást követően készülhetett. Fel tudjuk-e esetleg névvel ruházni az emlékműnek támaszkodó fiatalembert? Ehhez nem árt pár dolgot tudni a korabeli sajtó működéséről.
A lapok nem tartottak saját tudósítói hálózatot, viszont bizton számíthattak olvasóik tevékeny közreműködésére.
A hazafias érzés és a lokálpatriotizmus sok előfizetőt inspirált arra, hogy illusztráció céljára beküldjön egyet-egyet a birtokában lévő fényképek – elsősorban portrék – közül. Az aktuális honi illusztrációkat a lapok saját rajzolói készítették, de az 1850-es végétől a vidéki fényképészek – egyrészt lakóhelyük iránti szeretetből, másrészt a sajtóban történő megjelenés reklámértékét is felismerve – már elláttak egyfajta, nem hivatalos „kihelyezett tudósítói” szolgálatot.
Az 1860-as évektől szokássá vált, hogy egy-egy helybéli értelmiségi és fotográfus összefogásának köszönhetően fénykép után készült illusztrációval kísért apró tudósítások jelentek meg, melyek az adott település fontos történéseivel ismertették meg az olvasót, szoborleleplezésekről, épületavatásokról, „dalárünnepélyekről”, stb. tájékoztattak. A lap következő számában is találunk példát helybeli fotográfus és a helyszínen tartózkodó ifjú értelmiségi együttműködésére: az aradi várbörtönben meghalt honvédtábornok, Lenkey János síremlékének felavatásáról tudósító képes közleményt.
Lenkey honvédtábornok sírmlékének leleplezés AradonRusz Károly fametszete Auerbach Miksa felvétele után Vasárnapi Ujság, 1868. 39. szám, 465. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
A cikket Szépfaludi jegyzi, aki minden bizonnyal Szépfaludi Ö. (családi nevén Örlősy) Ferenc, későbbi hírlapíró és szerkesztő, akkoriban 23 éves ügyvédbojtár a városban, a felvételt pedig a Vasárnapi Ujság számára később is több illusztrációt biztosító, Aradon 1860-tól a század végéig műteremmel bíró Auerbach Miksa készítette. A fametszet előzményéül szolgáló fotográfiát szintén a Történeti Fényképtár őrzi.
Lenkey honvédtábornok síremlékének leleplezése Aradon1868. szept. 7.Auerbach Miksa felvételeAlbuminLtsz. 76.105 (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Richard Leach Maddox 1871-ben közzé tett találmányának – a száraz lemeznek –, melyet az 1880-as évek elejétől készen is meg lehetett vásárolni, s a könnyebben kezelhető és olcsóbb kameráknak, az 1888-ban megjelent
Kodaknak köszönhetően a század utolsó évtizedében tűnik majd fel új „képszolgáltató”, s teszi magát nehezen nélkülözhetetlenné: az amatőr fotográfus.
Kép és szöveg ekkortól egyre gyakrabban ugyanattól a kéztől, egy fényképező masinát ragadott helybéli értelmiségitől, tisztviselőtől származott.
Az 1868-ban fametszet formájában megjelent feketehegyi fénykép hivatásos, a közeli Kassa és Lőcse környékén működő fotográfus felvétele, aki a városi műtermében végzett munka mellett az üdülőszezonban a környékbeli fürdőhelyre is kijárt fényképezni. Hogy a Tompa-emlék megörökítése az ő ötlete volt-e, nem tudjuk, innentől kezdve feltételezésekre vagyunk utalva. A cikket jegyző szerző
Komáromy Lajos azonban gyaníthatón azonos a tanárképzés és a középiskolai oktatás későbbi jelentős alakjával, az akkor mindössze huszonöt éves, papi szigorlatra készülő irodalmárral, Arany János egykori nagykőrösi diákjával,
aki ekkor Vizsolyi Gusztáv tolna megyei alispán családjában nevelősködött. Tán a család pihent az akkor egyre népszerűbbé váló fürdőhelyen, ott ismerkedett össze a nevelő a fotográfussal, s született meg közös produktumként a Vasárnapi Ujság illusztrált tudósítása.
A Tompa-emléket megörökítő kis fényképet 1952-ben vásárolta a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka a grafikus, író és néprajzkutató Tichy Kálmántól, a rozsnyói múzeum egykori, 1948-ban Magyarországra kitelepített igazgatójától, aki számos egyéb irodalmi vonatkozású munkája mellett feldolgozta a Vasárnapi Ujság alapító főszerkesztőjének, Pákh Albertnek levéltári hagyatékát. Lehet, hogy a kép a Pákh-családtól került hozzá, s épp e kis fotográfia után rajzolta és metszette a lap jól ismert xilográfusa az illusztrációt, Komáromy alakja helyett kis életképet álmodva a szikla köré.
Ha a feltételes módot forrásoknak – pl. egy Komáromyról készült portrénak – köszönhetően kijelentő módra válthatjuk, az „egész ünnepélyességgel a fürdői vendégek jelenlétében leleplezett” emlékművet bemutató írás és fénykép nem csak fotótörténeti és irodalomtörténeti jelentőséggel bír majd, de
a sajtótörténet részévé is válik, illusztrálva az olvasóknak a képes magazinokkal szembeni aktivitását, betekintést engedve képet és szöveget egyaránt szállító önkéntes vidéki „tudósítói” hálózatának működésébe.
hírlevél
