A gerilla kihelyezés része a koncepciónak?
Direkt nem tartok szoboravatást. Többször próbáltam másképp csinálni, meghirdetve, de nem lett a szobornak önálló élete.
Kiteszek egy szobrot, és valaki felfedezi – nekem a kettő közt eltelt idő a legérdekesebb ebben a dologban. Így magától születik meg a szobor, és találja meg a közönségét.
A felfedezés örömétől érezzük közelebb magunkhoz?
Igen. Azt akarom, hogy a nézők ne is tudják, hogy ott kell keresni. Aki megtalálja, annak legyen az az érzése, hogy ő az első, aki felfedezte.
Ungváron már kipróbáltam ezt a módszert a pici szobrokkal: olyan helyre állítom őket, ahol a turisták megtalálják, és ahol a szobrok történelmi érdekességekre is felhívják a figyelmet. A kis Eiffel-torony például Ungvár utolsó régi villanyoszlopába került, aminek a szerkezete ráadásul hasonlít is rá. Így akartam megvédeni a legrégebbi oszlopot.
Mennyi idő alatt bukkannak rájuk általában?
Ungváron ez hamarabb ment, mivel kicsi város. Budapesten a Mekk mester volt a leggyorsabb, néhány nap alatt felfedezték. A Főkukacot talán egy hónap után találták meg, és jöttek rá, hogy micsoda. Az Urbanista foglalkozott vele. Megtetszett, hogy utánajártak, sok részletet kiderítettek róla. Többet is, mint szerettem volna.
Nem akartam, hogy tudják, én állok a szobrok mögött, de Ungváron is volt egy kukac, és összekötötték a kettőt. Kicsit bánt, hogy kiderült, én vagyok az alkotó.
Névtelenségben szerettél volna maradni?
Úgy több a szabadság, ahogy a kis méret is nagyobb szabadságot ad. A picivel megoldható az, ami a nagy szobroknál a hely, a pénz, a téma miatt nem. Szabadságot jelent az is, hogy nincs megrendelő, így én találom ki a szobrot, nincs határidő, és a helye sincs meghatározva. Persze minden kicsi szoborra annyi időt és gondot fordítok, mint egy nagyra.
Amellett, hogy ezek a szobrok viccesek, utalásokat is rejtenek?
Igen. Megtudtam például, hogy Csontváry Kosztka Tivadar Ungváron járt gimnáziumba. Az önéletrajzában leírta, hogy bár nem sokat tanult, de korcsolyázni nagyon szeretett itt – így a volt iskolája elé került egy korcsolyázó Csontváry-szobor.
Az első világháborút szimbolizáló k. u. k. katona, Svejk szobra egy korlátra került, amiben II. világháborús golyók nyomai vannak. Mindkét háború sokat változtatott Kárpátalján, teljesen tönkrement az a világ, ami volt. Svejk a távcsövével a változást kémleli. A kezében pedig knédli van, és nem sör, mert a csehek hozták be a knédlit a kárpátaljai konyhába.
Hogy viccesek, az csak egy oldal. Annak a nézőnek szól, aki nem akar belemászni a gondolatiságába. Ő nyugodtan emlékezzen erre. De nem ezért csinálom őket groteszkre, hanem hogy erősek és karakteresek legyenek.
Több szobrod kezében vannak apró tárgyak. Ezeknek mindig van jelentésük? Például a Napóleon-szobor miért rejteget egy villát a háta mögött?
Látod, ezért nem Budapesten tettem ki Napóleont, mert itt nem mondana semmit, de Kárpátalján vagy Ukrajnában ezt senkinek nem kell magyarázni: Napóleon egy tészta, az egyik legismertebb sütemény.
Amióta Magyarországon vagyok, kifejezetten olyan ötleteken gondolkozom, amik a magyarokhoz szólnak, nekik mondanak valamit.
Mekk Eleknek például a modern világhoz illő szerszám, egy fúrógép mellé a Moszkva tér tábláját adtam a kezébe. Sokaknak – köztük nekem is – ez mindig a Moszkva tér marad, ami a kárpátaljai embereknek sokáig a munkalehetőséget is jelentette.
A szobrok mintha maguktól találnák meg a helyüket. A Mekk mesternél utólag derült ki, hogy ott lakott a figura megalkotója.
Nagyon úgy éreztem, hogy oda kell kerülnie, de sokáig húztam az időt. Ha tudtam volna, hogy 58 éven keresztül a Moszkva tér 3. alatt lakott az alkotója, Koós Iván bábtervező, nem hezitálok ennyit.
A Breki-szobor a Magyar Televízió székházához került, mintha épp befejezte volna a sorozatot, és kiugrott volna, hogy visszatérjen a természetbe. Ezért úgy ül, mint egy igazi béka. Nyugdíj, vége van a Muppet-shownak!
Mekk Eleket nemrég ellopták. Ez előfordult már máskor is?
Sokszor. Amikor Ungváron elvitték az egyik miniszobrot, akkor azt mondtuk, hogy mi hoztuk be restaurálni, és igyekeztünk hamar visszatenni, mert nem akartunk erről beszélni. Mintha nem is létezne lopás. De együtt élek azzal, hogy valaki ellopja őket, mintha csak kiállításra tettem volna oda, nem örökre. Ebben benne van az is, hogy észreveszik-e egyáltalán, hogy elvitték. Mert ha senkinek nem tűnik fel, akkor nem pótolom.
A miniszobrokat saját pénzből valósítod meg?
Nagyjából igen. Normál méretű szobrokat is készítek megrendelésre, ebből finanszírozom a kicsiket. Volt, ahol valaki segített, például a bronz megvásárlásában.
Most is kérték, hogy adjak számlaszámot, és segítenek a Mekk mester pótlásában, de nem szerettem volna. Ezek a szobrok nem attól születnek, hogy valaki megrendeli őket.
A Facebook-oldaladon többen kérdezték, hogy meg lehet-e vásárolni a műveket.
Ezzel sem tudok mit kezdeni. Nem azért csináltam, hogy minél többet el tudjak adni. Felvetődött, hogy csinálok, mondjuk, tíz eredeti, számozott példányt, hogy megmaradjon azoknak, akiknek fontos, ha esetleg ellopják, és nem pótolom. De ezen még gondolkozom.
Mi lesz a következő? Vannak esetleg már kész szobrok, amik várják a helyüket?
Vannak, amiket nemrég kezdtem el, de olyan is van, amit majdnem két éve megcsináltam, és már csak önteni fogom. Van például egy Mozart-szobor, ami nagyon gyorsan, alig egy hónap alatt született, ahogy Mozart is gyorsan dolgozott. Amikor 2016-ban idejöttünk, akkor a Hold utcában éltünk először. Annyira megtetszett az utca, hogy ez is megihletett. Talán az lesz a következő, de nem árulom el…
hírlevél
