2000-ben rendezték meg először az ARC plakátkiállítását, melynek célja az, hogy a plakátot mint az utcai reklámozás egyik legnépszerűbb felületét a kreativitás és művészet eszközein keresztül társadalmi üzenetek közvetítésére használja fel. Így az utcai plakátokhoz hasonlóan ezeknek a megtekintése is teljesen ingyenes: a Városliget előtti hatalmas macskakőplaccon, avagy az Ötvenhatosok terén sorakoznak cikk-cakkban az alkotások.

Aki az elmúlt években is látogatta az ARC-ot az tudja, hogy bármi legyen is az adott év témája, és akármennyire nincs benne a politikai reflexióra vonatkozó bárminemű felhívás, akkor is ide lyukad ki az alkotások zöme. Ez idén sem volt másképp, sőt, tulajdonképpen a plakátok olyan 98,5 százalékának lett politikai felhangja - a korábbiakhoz képest lényegesen megugrott ez a becsült mérték. A Macskabajusz: Egyenlőség, testvériség, közbeszerzés című díjnyertes plakátján egy focipályát látunk, melyen a felezővonal, a kezdőkör és a kapuk is igencsak az egyik félnek kedveznek - az asszociációk természetesen nem állnak meg egy megbundázott meccsnél, de még Felcsútnál is tovább mennek.

Herr Milán: Hungarian in Europe című alkotásán az I <3 London feliratot láthatjuk, melyben az I egy mosogatószer a szívecske pedig két egymásra rakott szivacs - nos igen, értjük a célzást; a magyar álom, hogy majd külföldön sokat fogunk keresni és új életet kezdünk egy csodás melóval gyakran végződik éhbérért padlósúrolással. A harmadik helyezést Halász Géza: Csúcsforgalom című plakátja nyerte, a Borz díjat pedig Szinovszki-Szamosi: Hiszek egy névre keresztelt pályaműve. Ezen egy kövér kisfiút látunk, aki a "Hiszek Magyarország feltámadásában" feliratú palatáblát tartja, magyar címeres baseballsapkával és árpádsávos sállal állig felfegyverkezve ideológiailag.

Egy hipnózisos-spirál plakátján a "Jobban teljesít" mantra díszeleg, pár lépéssel arrébb pedig egy egyszerű, fekete-fehér plakát, amely csak ennyit mond: 1984+30. Majd megcsodálhatjuk az egymással farkasszemet néző Orbán és Putyin profilját, amelyeket acélszín olajvezetékek kötnek össze. "Szüljél mán gyereket!" felszólítás olvasható egy másik plakáton, alatta a www.kormany.hu/szuljelman link. Majd az egyik mű egyszerűen annyit tesz, hogy Magyarországot átnevezi Oroszországra. Persze nem maradtak ki a rezsicsökkentésre reflektáló plakátok, a conchitás vicceskedés, meg az origós sztori sem.

Az ARC önmagát mint közérzeti kiállítás is definiálja. De ha ez a mi közérzetünk, akkor nem nagy a baj, hanem hatalmas. A kérdés az volt: Te miben hiszel? A kiállítás válasza: semmiben. Nem hiszünk az értékekben, nem hiszünk el senkinek semmit, nem hiszünk a jobb életben, az igazságban, semmiben. Nincs semmink, csak keserű cinizmusunk. A társadalomkritika természetesen fontos: nem kell folyamatosan azt hinnünk (úgyse lennénk rá képesek), hogy minden szuper, de az nagyon szomorú, hogy az ARC kiállítói egyöntetűen a minden rossz üzenetet közvetítik. Ez már nem politikai kritika, se gúnyolódás, sem nyelvköszörülés vagy viccelődés. Ez talán a legkeményebb társadalmi üzenet, amit kaphatunk: mi magyarok nem tudunk hinni. Mi történik azzal az országgal, amelyik nem tud hinni? Ráadásul már abban sem hiszünk, hogy mindez máshol jobb lehet, derül ki több plakátból.

Nem túl szívderítő kép a plakátok alapján elképzelni magunkat, mint ahogy az ARC sem hordoz túl szívderítő üzenetet. Ez persze nem az alkotások elleni kritika: a kiállított művek jó része kreatívan és szellemesen reflektál a fent említett problémákra. Persze itt is vannak elcsépelt eszközök és kissé erőltetett, izzadságszagú üzenetek, ami viszont hiányzik, hogy a plakátok között nincs egyetlen javaslat sem, amiért igazán kár. Ennek ellenére nagyon is ajánljuk a szeptember 21-ig látogatható kiállítást, hiszen színvonalas és mindenképpen elgondolkodtató műveket láthatunk. De talán jövőre azt kéne kérdezni, Te miben nem hiszel? - akkor esetleg kapnánk valami hitszerűt.