A tárlaton mintegy 120 plakát szerepel, olyan művészektől, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly, illetve a neves festők mellett feltűnnek a plakátra szakosodott művészek is, mint Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc, Tuszkay Márton. A korai magyar plakátművészetről annak ellenére nem született átfogó kiállítás vagy könyv, hogy nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő egyéni alkotásokkal büszkélkedhet. A kiállítás a plakátműfaj fejlődését és magyarországi kezdeteit nemzetközi kontextusban mutatja be, szerepeltetve a műfaj legnagyobbjai, Alfons Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser és mások műveit.
Henri de Toulouse-Lautrec: Divan Japonais (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
A 19. század utolsó évtizedeire alapjaiban változott meg a gazdaság és társadalom működése is: beköszöntött a modern kor. A megváltozott világra reagált az új stílus, a szecesszió is. A modern kor modern formákat igényelt: a szecesszió már nem a múlt stílusaiból, hanem a természetből merített. Az élő organikus formákat ornamenssé stilizálta, a gyönyörű dekoratív minták pedig beboríthattak bármilyen tárgyat.
Ez volt az első olyan művészeti irányzat, amely tudatosan törekedett a vizuális kultúra egészének átformálására a modernség jegyében.
Mivel a szecesszió ideálja az összművészet, valóban „az élet művészete” volt, esztétizmusa áthatotta a mindennapi életet. Így elsősorban az alkalmazott területeken virágzott. Szemléletét hatékonyan népszerűsítették a legszélesebb közönség körében a különböző populáris műfajok, amilyen a kiállításunk fókuszában álló plakátművészet is.
Szecessziós plakátok a korszakból, az alkotók neve balról jobbra: Biró Mihály, Faragó Géza és Voit Ervin (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
A plakát a nagyvárosi kultúra új műfajaként jelent meg a 19. század végén Párizs és London utcáin; színre lépése a nagyvárosi életforma kifejeződése, illetve a tömeggyártás és -fogyasztás eredménye volt. A plakát ízig-vérig modern jelenség, a reklám eszköze, ugyanakkor már a kezdetekkor magasművészetként azonosította önmagát, amelynek sajátos esztétikája, kiemelkedő alkotói, rajongói és gyűjtői voltak.
A kiegyezést követő évtizedek Magyarország történetének egyik legjelentősebb fejlődési időszaka,
amelyet a kultúra felvirágzása is kísért. Az új műfaj, a plakát és az új stílus, a szecesszió meghonosodását egyaránt propagálták kiállítások, szakfolyóiratok, az oktatás és az intézmények, a századfordulóra a szecesszió áthatotta a városi vizuális kultúrát.
A plakátok a legkülönbözőbb jelenségeket (újságok, színházak, kabarék, mulatók és kereskedelmi termékek) hirdetik, így felidézik készítésük korát. A tárlat felvillantja a polgári otthonok világát, a századforduló városi éjszakai életét, a kávéházak hangulatát, a városi nők öltözködését, szokásait, a korban népszerű szabadidős tevékenységeket, a biciklizést, a gyógyfürdők látogatását vagy a csillogó bálokat. A plakátok egyik legfontosabb motívuma a nő, aki a legkülönbözőbb szerepekben tűnik fel az öntudatos nagyvilági dámától az éteri múzsáig.
Márk Lajos Donau Fest in Budapest (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
A plakátok finom festői megoldásokkal vagy dekoratív vonalkultúrájukkal a szecessziós szépségeszményt hirdetik, gyönyörködtetnek, vagy éppen humorukkal igyekeznek megnyerni a közönség tetszését.
Rajtuk keresztül újra átélhető az első világháborút megelőző utolsó boldog békeévek hangulata.
A kiállítás kurátora: Katona Anikó művészettörténész.
A tárlat április 4-től október 5-ig látogatható, további információ itt érhető el!
Fejléckép: Faragó Géza – Tungsram Wolfram-lámpa (forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
hírlevél
