Vizuál

Az elpusztíthatatlan dada

2014.07.27. 07:00
Ajánlom
A Magyar Nemzeti Galéria hazai tárlaton korábban még nem látott teljességben mutatja be a 20. század két meghatározó jelentőségű avantgárd irányzatát, a dadaizmust és a szürrealizmust. Kumin Mónika kurátorral a hétköznapi tárgyak műtárggyá avatásáról beszélgettünk. INTERJÚ

- Mi hívta életre a két irányzatot?

- A dadaizmus az 1910-es években jelentkezett Zürichben, és az első világháború traumája, kortársi tapasztalata hívta életre. A történelem és a különböző társadalmi és politikai viharok eredményeképpen a művészek - Tristan Tzara, Hugo Ball vagy Hans Arp neve kiemelendő - úgy érezték, hogy a hagyományos kereteket művészeti szempontból is feszegetni kell. A különböző dadaista események, performansz-jellegű előadások tehát mind-mind a konvenciók megkérdőjelezésére irányultak. Ezt követően, az 1920-as években a szürrealista művészek ezt továbbvitték, a maguk képére formálták. Ők némiképp a gondolkodásunkat próbálták provokálni, erősen hatott rájuk Freud és a pszichoanalízis, a tudat alatt rejtőző érzelmek, indulatok, vágyak felszabadítása és kreatív alkotói energiává alakítása. A kiállításon számos olyan művésztől láthatunk alkotásokat, akik különböző technikákkal igyekeztek felszabadítani a belső energiákat.

- Milyen hatással volt a művészetről való gondolkodásra a dada és a szürrealizmus?

- Mindkét irányzat meghatározó volt a 20. századi művészet későbbi fejleményei szempontjából, elég itt akár a konceptuális művészetre, a pop-artra vagy a minimalizmusra gondolnunk. Marcel Duchamp emblematikus figurája ezeknek az irányzatoknak, akitől a kiállításon számos ready-made-et találunk, amelyekkel Duchamp radikálisan megújította a művészetről való beszédet. Egyszerű használati tárgyakat emelt ki az eredeti kontextusukból, hogy azokat kvázi művészetté avassa, ezzel pedig megkérdőjelezte a műalkotás eredetiségét, a művészi kéz, az alkotói szellem egyedülálló mivoltának bevett hagyományait.

- Az alkotóknak meg kellett küzdeniük akkor az elfogadásukért? Volt ellenállás a múzeumok részéről?

- El kellett telnie valamennyi időnek, mire ezek a tárgyak múzeumi tárgyakká válhattak. Az 1910-es években ezek nagyon radikális gesztusoknak számítottak, és volt egy bizonyos társadalmi ellenállás. A kiállításon szerepel Man Ray egyik objektje, a címe Elpusztíthatatlan tárgy, ami egy kis metronóm. Ennek egy korábbi verziója az Elpusztítandó tárgy címet viselte, amelyhez a művész egy olyan használati útmutatót is mellékelt a közönség számára, hogy ha lehet, próbálják meg egyetlen, jól irányzott kalapácsütéssel megsemmisíteni azt. Az 1950-es években egy kiállításon, a közönség néhány tagja valóban komolyan vette ezt a felszólítást: a földre dobták és megtaposták a műtárgyat. Ám amikor megkérdezték Man Ray-t, kíván-e valamilyen intézkedést tenni az ügyben, ő azt felelte, hogy nem teheti, hiszen az ő korukban ő is hasonlóképpen reagált volna. Később Man Ray újra elkészítette a művet, melynek ezúttal az Elpusztíthatatlan tárgy címet adta. Ez a történet nagyon jól mutatja azt a fajta ellentmondásos és érdekes folyamatot, ahogy ezek a tárgyak valamilyen módon mégiscsak az egyetemes kultúrkincs részévé válnak.

- Milyen példákat láthatunk a technikai kísérletezésre?

- Sokféle mediális kísérlettel találkozhatunk: montázsok, kollázsok, különböző tárgy-összeállítások, asszamblázsok szerepelnek a tárlaton, amelyek nagyon jellemzőek voltak a dadaizmusra. Ezeken össze nem tartozó elemeket, furcsa együttállásokat látunk, és az ezekből adódó pluszjelentések azok, amelyek érdekessé teszik az alkotásokat. A szürrealizmus esetében a különböző automatikus technikáknak láthatjuk néhány szép példáját, mint a frottázs, vagy a grattázs, de vannak fotogram-kísérletek is, például a Moholy-Nagy Lászlótól.

- A hazai alkotók közül kik kapcsolódtak az irányzatokhoz?

- Tételes magyar dadaizmusról és szürrealizmusról nem beszélhetünk, csak egyfajta, „fáziskéséssel" megjelenő magyarországi recepcióról. A Gergely Mariannal, Kolozsváry Mariannal és Százados Lászlóval közösen válogatott és rendezett magyar kiállításrész az 1920-as évektől a jelenig mutat be különböző közelítésmódokat a két irányzathoz. Egyfajta vizuális, illetve fogalmi párbeszédet próbáltunk létesíteni a vendéganyaggal. A legkorábbi művek Kassák Lajos és a MA című folyóirat körétől származnak, itt is számos montázs, kollázs jelenik meg, illetve egy kis áttekintést kaphatunk abból a nemzetközi avantgárd kontextusból, amelyet főleg folyóiratok jelenítenek meg a kiállításon.

- Kik voltak nagy hatással a magyar alkotókra?

- A kiállításban elsősorban a Tudatfelszabadító hadműveletek szekcióban láthatunk szép példákat Duchamp magyarországi befogadására, az 1970-as évektől napjainkig. A művészetre való radikális rákérdezés, ironikus, felforgató-jellegű tárgyösszeállítások a magyar alkotók esetében Altorjai Sándornál, Szentjóby Tamásnál, Szalay Péternél, Attalai Gábornál, Halász Károlynál figyelhetők meg, akik többek közt sajátos léthelyzetekre, az adott kor kulturális-politikai valóságára reflektáltak így. Attalai Gábor Red-y-made-sorozatát emelném ki, ahol már a címadás is egyfajta, Duchamp szellemében fogant, szójáték. Az emblematikus színre, pirosra festett kalács, bélyegző és a háttérben szereplő grafikai lapok a kor aktuális tapasztalata felől írják újra a duchampi hagyományokat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál kult50

Új alkotói korszaka hetven fölött kezdődött – Ragályi Elemér

Keresztre feszíttette Christian Bale-t, Budapesten vezetgette Scarlett Johanssont, Robin Williams pedig mindenben kikérte a véleményét. Ragályi Elemér Kult50-ben megjelent portréja.
Vizuál monet

Virtuálisan beléphet Monet kertjébe, a vízililiomok közé

Claude Monet az 1918. november 11-i fegyverletétel másnapján ajándékozta Franciaországnak a Vízililiomok című óriási képeket, így akart "részt venni a győzelemben". A párizsi Orangerie Múzeumban őrzött művekbe szerdától gyakorlatilag besétálhat a látogató.
Vizuál Film

Elárverezik az Óz, a csodák csodája forgatókönyvterveit

Az Óz, a csodák csodája című film forgatókönyvterveit és az archívum egyéb anyagait árverezik el egy decemberi aukción, melynek bevétele az előzetes becslések szerint akár 1,2 millió dollárt (341 millió forintot) is elérhet.
Vizuál Film

Fődíjat nyert az X Németországban

Ujj Mészáros Károly X – A rendszerből törölve című thrillere nyerte a 32. Braunschweigi Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A különleges látványvilágú, erős hangulatú, fordulatokban gazdag thriller november elseje óta országszerte látható a hazai mozikban.
Vizuál vajda lajos

Hipnotikus videón mozdulnak meg Vajda Lajos festményei

Az ősz szenzációja, hogy két év előkészítés után megnyílt minden idők legteljesebb Vajda-kiállítása Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban. A kiállításhoz készült videó filmek az alkotások gondolati rétegeit vizualizálják. Mutatjuk.