Vizuál

Az elpusztíthatatlan dada

2014.07.27. 07:00
Ajánlom
A Magyar Nemzeti Galéria hazai tárlaton korábban még nem látott teljességben mutatja be a 20. század két meghatározó jelentőségű avantgárd irányzatát, a dadaizmust és a szürrealizmust. Kumin Mónika kurátorral a hétköznapi tárgyak műtárggyá avatásáról beszélgettünk. INTERJÚ

- Mi hívta életre a két irányzatot?

- A dadaizmus az 1910-es években jelentkezett Zürichben, és az első világháború traumája, kortársi tapasztalata hívta életre. A történelem és a különböző társadalmi és politikai viharok eredményeképpen a művészek - Tristan Tzara, Hugo Ball vagy Hans Arp neve kiemelendő - úgy érezték, hogy a hagyományos kereteket művészeti szempontból is feszegetni kell. A különböző dadaista események, performansz-jellegű előadások tehát mind-mind a konvenciók megkérdőjelezésére irányultak. Ezt követően, az 1920-as években a szürrealista művészek ezt továbbvitték, a maguk képére formálták. Ők némiképp a gondolkodásunkat próbálták provokálni, erősen hatott rájuk Freud és a pszichoanalízis, a tudat alatt rejtőző érzelmek, indulatok, vágyak felszabadítása és kreatív alkotói energiává alakítása. A kiállításon számos olyan művésztől láthatunk alkotásokat, akik különböző technikákkal igyekeztek felszabadítani a belső energiákat.

- Milyen hatással volt a művészetről való gondolkodásra a dada és a szürrealizmus?

- Mindkét irányzat meghatározó volt a 20. századi művészet későbbi fejleményei szempontjából, elég itt akár a konceptuális művészetre, a pop-artra vagy a minimalizmusra gondolnunk. Marcel Duchamp emblematikus figurája ezeknek az irányzatoknak, akitől a kiállításon számos ready-made-et találunk, amelyekkel Duchamp radikálisan megújította a művészetről való beszédet. Egyszerű használati tárgyakat emelt ki az eredeti kontextusukból, hogy azokat kvázi művészetté avassa, ezzel pedig megkérdőjelezte a műalkotás eredetiségét, a művészi kéz, az alkotói szellem egyedülálló mivoltának bevett hagyományait.

- Az alkotóknak meg kellett küzdeniük akkor az elfogadásukért? Volt ellenállás a múzeumok részéről?

- El kellett telnie valamennyi időnek, mire ezek a tárgyak múzeumi tárgyakká válhattak. Az 1910-es években ezek nagyon radikális gesztusoknak számítottak, és volt egy bizonyos társadalmi ellenállás. A kiállításon szerepel Man Ray egyik objektje, a címe Elpusztíthatatlan tárgy, ami egy kis metronóm. Ennek egy korábbi verziója az Elpusztítandó tárgy címet viselte, amelyhez a művész egy olyan használati útmutatót is mellékelt a közönség számára, hogy ha lehet, próbálják meg egyetlen, jól irányzott kalapácsütéssel megsemmisíteni azt. Az 1950-es években egy kiállításon, a közönség néhány tagja valóban komolyan vette ezt a felszólítást: a földre dobták és megtaposták a műtárgyat. Ám amikor megkérdezték Man Ray-t, kíván-e valamilyen intézkedést tenni az ügyben, ő azt felelte, hogy nem teheti, hiszen az ő korukban ő is hasonlóképpen reagált volna. Később Man Ray újra elkészítette a művet, melynek ezúttal az Elpusztíthatatlan tárgy címet adta. Ez a történet nagyon jól mutatja azt a fajta ellentmondásos és érdekes folyamatot, ahogy ezek a tárgyak valamilyen módon mégiscsak az egyetemes kultúrkincs részévé válnak.

- Milyen példákat láthatunk a technikai kísérletezésre?

- Sokféle mediális kísérlettel találkozhatunk: montázsok, kollázsok, különböző tárgy-összeállítások, asszamblázsok szerepelnek a tárlaton, amelyek nagyon jellemzőek voltak a dadaizmusra. Ezeken össze nem tartozó elemeket, furcsa együttállásokat látunk, és az ezekből adódó pluszjelentések azok, amelyek érdekessé teszik az alkotásokat. A szürrealizmus esetében a különböző automatikus technikáknak láthatjuk néhány szép példáját, mint a frottázs, vagy a grattázs, de vannak fotogram-kísérletek is, például a Moholy-Nagy Lászlótól.

- A hazai alkotók közül kik kapcsolódtak az irányzatokhoz?

- Tételes magyar dadaizmusról és szürrealizmusról nem beszélhetünk, csak egyfajta, „fáziskéséssel" megjelenő magyarországi recepcióról. A Gergely Mariannal, Kolozsváry Mariannal és Százados Lászlóval közösen válogatott és rendezett magyar kiállításrész az 1920-as évektől a jelenig mutat be különböző közelítésmódokat a két irányzathoz. Egyfajta vizuális, illetve fogalmi párbeszédet próbáltunk létesíteni a vendéganyaggal. A legkorábbi művek Kassák Lajos és a MA című folyóirat körétől származnak, itt is számos montázs, kollázs jelenik meg, illetve egy kis áttekintést kaphatunk abból a nemzetközi avantgárd kontextusból, amelyet főleg folyóiratok jelenítenek meg a kiállításon.

- Kik voltak nagy hatással a magyar alkotókra?

- A kiállításban elsősorban a Tudatfelszabadító hadműveletek szekcióban láthatunk szép példákat Duchamp magyarországi befogadására, az 1970-as évektől napjainkig. A művészetre való radikális rákérdezés, ironikus, felforgató-jellegű tárgyösszeállítások a magyar alkotók esetében Altorjai Sándornál, Szentjóby Tamásnál, Szalay Péternél, Attalai Gábornál, Halász Károlynál figyelhetők meg, akik többek közt sajátos léthelyzetekre, az adott kor kulturális-politikai valóságára reflektáltak így. Attalai Gábor Red-y-made-sorozatát emelném ki, ahol már a címadás is egyfajta, Duchamp szellemében fogant, szójáték. Az emblematikus színre, pirosra festett kalács, bélyegző és a háttérben szereplő grafikai lapok a kor aktuális tapasztalata felől írják újra a duchampi hagyományokat.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Elhunyt Jerger Krisztina művészettörténész

Életének 72. évében, kedden hunyt el a varsói Magyar Kulturális Intézet egykori vezetője, aki sokat tett a lengyel-magyar művészeti kapcsolatokért.
Színház

Újra járhatunk szabadtéri előadásokra, de a fesztiválokra még várnunk kell

A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet többek között színházi előadásra, mozira, cirkuszra, valamint könyvszakmai rendezvényre vonatkozik.
Klasszikus

Hatalmas előrelépés a zenekarnak: a Mezzo TV sugározza a Concerto Budapest koncertfilmjét

Több hónapos munka eredménye, hogy a zenekar saját gyártású koncertfilmmel mutatkozhat be a Mezzo TV műsorán. A filmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség is láthatja az interneten. Kulisszatitkokról a vezető rendezőt kérdeztük.
Vizuál

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Csúnya varázs - Budapesti fényképek az 1930-as években

Az éjszakai fényképezés és a „varázsosítás” összefüggése - erről ír a FényképTár mai részében Tomsics Emőke, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusa.
Vizuál galéria

A festő, akinek lakását és öltözködését is utánozták a bécsiek

Tökéletesen megtestesítette a romantikus művész ideálját tehetségével és fényűző életmódjával, pedig állítólag hihetetlenül félénk volt. Hans Makart művészete a szecesszió előfutára lett, Gustav Klimt rajongott a munkáiért.
Vizuál galéria

Két tonna üvegnegatív: vidéki fényképészműtermek gyűjteménye

A kidobástól megmentett üvegnegatívokon az egyes vidékek népviselete mellett a háború előtti és alatti élet pillanatai villannak fel megmutatva azt is, mit tartottak megörökítésre érdemesnek az életükből az 1910-20-as évek táján.
Vizuál slow life

Ez egy komoly, szinte drámai kiállítás, meglehetősen sötét jövőképekkel

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük az egyelőre csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. Az ötödik epizódban Csizek Petra beszélt kedvenc műveiről és az önállóbb nézői befogadásról
Vizuál videó

A Lánchíd is szerepel Hans Zimmer legújabb klipjében

Hans Zimmer Oscar-díjas zeneszerző és napjaink egyik legnépszerűbb DJ-je, Alan Walker közös, „Time” című számához a COVID-19 koronavírus miatt kiüresedett városokat megjelenítő videoklipet készítettek. A dal először az Eredet című film betétdala volt, amely most Alan Walker feldolgozásában, közös előadásukban született újjá.