Vizuál

Az első magyar fotóalbum készítője kalandosabb életet élt, mint Verne hősei

2019.03.07. 15:00
Ajánlom
A szabadságharcos és utazó, Rosti Pál 160 éve ajándékozta a közép- és dél-amerikai útján készített, albumba kötött fotóit a Nemzeti Múzeumnak. Magának az albumnak a története önmagában is kalandos, a fényképész élete azonban szinte regénybe illő.

FényképTár

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárával együttműködésben indul új sorozatunk a Fidelión. Mostantól minden héten megosztanak velünk egyet a náluk őrzött kivételes felvételek közül.

Rosti Pál – a Nemzeti Múzeumban őrzött – albumának 47 képe elérhető a múzeum online adatbázisában. (Kulcsszó: Rosti)

Az eddigi kutatások főleg az albumokkal, illetve azok előkerülésével, leírásával foglalkoztak. A Nemzeti Múzeum február 25-én rendezett emlékülésén azonban Rosti Pál, a tudós, az utazó, a sportember és a fotográfus élete került a középpontba.

A nemesi családból származó Rosti Pál (1830-1874) rendkívül sokszínű figura volt. Remekül zenélt, zongora és harmónium is volt otthonában. Nem csupán rajongott Wagnerért, hanem személyes kapcsolatban is állt a zeneszerzővel, ahogy Liszttel is. Nyüzsgő közéleti személyiség volt, számos alapítványt tett,

támogatta a képzőművészetet, a hajó- és evezős sportot. Barátjával, Birly Istvánnal egyszer Rotterdamtól Pestig evezett.

Felmenői között számos, közügyekben aktív személyiséget is találunk. Édesapja progresszív, vezető szerepet betöltő reformkori köznemes volt: országgyűlési képviselő, megyei alispán, aki önként mondott le arról a nemesi előjogáról, hogy mentesüljön az adófizetés alól. Rosti 17 éves volt, amikor édesapja elhunyt, három nővérével azonban élete végig szoros maradt a kapcsolata. Legidősebb nővére, Ágnes Eötvös József báró, Ilona Trefort Ágoston, a legfiatalabb, Anna pedig Amadei Rudolf gróf hitvese volt. Eötvös és Trefort nagy hatással voltak a fiú gondolkodására.

Rosti_Pal_portre_recto_600dpi_crop-112147.jpg

Rosti Pál portréja a Schrecker Ignác által készített Akadémiai albumban, 1865, (Fotó/Forrás: ©Magyar Nemzeti Múzeum)

Szinnyei József írók életéről szóló könyvének vonatkozó része szerint Rosti Pál a szabadságharc idején a Károly huszárezredben szolgált katonaként. A világosi fegyverletételt követően, 1849. szeptember elején sógorával, Trefort Ágostonnal, a későbbi kultuszminiszterrel Münchenbe távozott.

Ott vegyészetet, majd Párizsban fotográfiát tanult. 1856-ban hajóra szállt, és Észak-Amerikába, majd Kubába, Venezuelába és Mexikóba utazott.

Vállalkozását Alexander von Humboldt útja inspirálta, aki néhány évtizeddel korábban járta végig ugyanezt az útvonalat – a magyar utazó több esetben ugyanazokat a tájakat is fotózta.

Visszatérve a fotóiból egy albumot állított össze, amelyet Párizsban beköttetett és személyesen vitt el ajándékba Humboldtnak. Az album egy példányát a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, egyet-egyet pedig nővéreinek. Ez utóbbiak közül Anna példánya 2008-ban műtárgycserével került át a Szépművészeti Múzeum könyvtárából a Történeti Fényképtárba.

Mások is fényképeztek már akkor a világban, Közép-Amerikában is járt már más utazó. Ennek az útnak az a különlegessége, hogy Rosti számára ez nem üzleti vállalkozás volt: a saját kíváncsisága, érdeklődése vezette.

Visszatérésekor a fotográfus bemutatta a munkát az őt tagjai között tisztelő Nemzeti Kaszinóban és a Nemzeti Múzeumban is tartott egy előadást. Annának ajándékozott albumát nővére otthonában is meg lehetett tekinteni – ahová azért valószínűleg nem zarándokoltak el túlságosan sokan. (Amadei Anna 1923-ban hunyt el, s jelenlegi ismereteink szerint eddig majdnem biztos, hogy nála volt.)

Rosti naplót is vezetett utazásai alatt. Ennek alapján írta meg az Úti emlékezetek Amerikából című beszámolóját, melyben részletesen leírta a helyi viseleteket, a földrajzi és társadalmi környezetet. Közben megmászta a híres Popocatépetl-hegycsúcsot is.

A hazatérésekor csupán 29 éves utazó később rózsákat is termesztett Dunapentelén. Rendszeresen lejárt a paksi birtokára – evezve. Pálhalma állítólag onnan kapta a nevét, hogy Rosti az egyik helyről elhordott egy óriási halom földet egy másik helyre és csinált belőle egy kisebb dombot – mindezt csupán azért, hogy kellően edzésben maradjon. Rosti Pál végül alig 44 évet élt, egy betegség miatt távozott ilyen fiatalon.

Az album nem pusztán a legkorábbiak közé sorolható dél-amerikai felvételei miatt számít különlegesnek: tudomásunk szerint a benne található fotográfiák voltak annak idején az első fényképek a Nemzeti Múzeum gyűjteményében.

A Rosti naplójából készült útibeszámoló illusztrációi közül 12 az albumban is szereplő fénykép alapján készült – 8 litográfiaként, 4 fametszetként szerepel az Úti emlékezetekben. Mivel akkor a fényképeket csak így tudták nyomtatásban közölni, ezért Keleti Gusztáv rajzolta át azokat fára a kor szokása szerint kissé átalakítva, emberalakokkal élettelivé téve. Rosti ezzel a munkával rendkívül elégedett volt, az egyikből olajfestményt is festetett. A könyvbe így utólag belekerülő alakok mind teljesen hitelesek, mert Keleti mexikói és kubai kiadványokból vette át őket és illesztette be a kiadványba.

Egy párizsi lapban a fotók közül megjelent hét reprodukciója a hozzá tartozó kis írásokkal. Az albumbéli fotográfiákon látható nyomok alapján – mint amilyenek a német nyelvű képaláírások – feltételezhető, hogy némelyiket korábban már kiállították.

Az 1850-es években nálunk is megkezdődött a kültéri fényképezés: főleg városi látképeket ismerünk ebből az időből, tájképeket nem nagyon. Ezekből a korai fotográfiákról is csak kevésről tudunk, hiszen sok határon kívüli és belüli gyűjtemény még feltáratlan.

forrás: Fisli Éva, Lengyel Beatrix, Tomsics Emőke, mnm.hu

A Magyar Nemzeti Múzeum aktuális programjairól ide kattintva tájékozódhat.

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A gép szívében című filmet indítja az Oscar-díjért Bulgária

Martin Makariev alkotását indítja az Anya című film helyett Bulgária a 2023-as Oscar-díj legjobb nemzetközi film kategóriájában. A történet a kommunista Bulgáriába kalauzolja el a nézőket, ahol egy fegyenccsoport túszdrámába keveredik.
Vizuál ajánló

Artists in Residence – különleges programmal készül a Babel Camp Balatonbogláron

A boglári Babel Camp főképp azért csatlakozott a VEB2023 EKF Kultháló programjához, hogy a szezonon kívül is kulturális programokat biztosíthassanak a tó déli partján. Ennek kapcsán szeptember 25. és október 25. között összművészeti alkotótáborral várják a művészetek iránt érdeklődőket.
Vizuál ajánló

Art Market Budapest 2022 – A kortárs képzőművészet hazai csúcstalálkozója

Október 6. és 9. között 30 országból érkező mintegy 120 kiállító, több mint 500 művész több ezer alkotásával várja a közönséget a Bálna Budapest épületének négy emeletén, összesen mintegy 8000 négyzetméteren – ezzel Közép- és Kelet-Európa vezető kortárs képzőművészeti vására tovább erősíti meghatározó szerepét a régióban.
Vizuál ajánló

„Anyu, én nem akarok háborút!” – Gyerekrajzokból nyílt kiállítás a Lengyel Intézet előtt

Hibrid kiállítás nyílt a budapesti Lengyel Intézet előtt és az online kiállítótérben „Anyu, én nem akarok háborút! 1939-45 Lengyelország / 2022 Ukrajna” címmel. A lengyel-ukrán levéltári projekt saját országuk háborús gyerekrajzait mutatja be.
Vizuál interjú

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.