Bukta Imre (1952) pályája autodidakta művészként indult az 1970-es években. Művészete erős szálakkal kötődik a vidéken élő, mezőgazdaságban dolgozó magyar emberek életmódjához és kultúrájához. Témáit a kezdetektől fogva a mindennapi dolgos élet tárgyai, helyszínei és szereplői adják, amelynek ábrázolására a legváltozatosabb eszközöket alkalmazza: festményeihez szabadon használ fel mindenféle kezébe kerülő természetes anyagot (például szőr, fa, kukorica, csempe, gyufaszálak), amelyeket assemblage-szerűen épít egybe. Objektjeinél, installációiban, performanszaiban a paraszti tárgyi kultúra eszközeit magától értetődő módon helyezi egymás mellé, vagy épít belőlük egyedi képi-gépi szerkezeteket. Portréi, kompozíciói, jelenetei felfoghatók különleges szociológiai tanulmányokként, csakhogy a kívülálló és távolságtartó elemző nézőpontjával szemben
Bukta belülről látja és láttatja ezt a sajátos, édes-keserű felhangokkal terhes világot.
Szemlélete hol ironikus, hol melankolikus, máskor (társadalom)kritikus vagy megengedő, de mindig kivételes empátiával közelíti meg alanyait – áll a Godot Galéria közleményében.
Bukta Imre: Lakodalom nézők (2025) (Fotó/Forrás: Godot Galéria)
Mint írták, a kortárs magyar képzőművészet legnagyobb hatású, nemzetközi perspektívában is jelentős mestere egy Heves megyei faluban, Mezőszemerén él és alkot. Bukta Imre többször szerepelt a Velencei Biennálén, kiállított a São Pauloi Biennálén, láthatták a műveit – többek között – a párizsi Pompidou központban, a brüsszeli Bozarban, a szentendrei MűvészetMalomban, a linzi Landesmuseumban, a jyväskyläi Art Muzeumban, a lundi Kunsthallban, a pekingi Millenium Múzeumban. Az első életműkiállítását a debreceni MODEM rendezte 2008-ban. Ezt olyan jelentős és nagy érdeklődést kiváltó összefoglaló kiállítások követték, mint a 2012-es Műcsarnokban, a 2019-ben a Kieselbach Galériában, illetve a 2022-ben a Godot Intézetben megrendezett tárlatok, amelyeket egy-egy fontos könyv is kísért. Bukta Imre 2004 óta a Godot Galéria művésze.
Bukta Imre: Mocskos disznó (2025) (Fotó/Forrás: Godot Galéria)
A Kossuth-díjas művész legújabb festményei a magyar vidékre egykor jellemző háziállatokról, mezei állatokról szólnak és persze rólunk, mai emberekről. Mi lenne, ha egy szép falusi estén találkoznánk a hazafelé ballagó tehénnel, sárban dagonyázó, boldogan röfögő disznóval? A faluban, ahol az alkotó él, már nincs egyetlen tehén se, ő ugyanakkor egykori tehénistállóban alkot – megkerülhetetlen a kisugárzás. Más illatok, másféle szagok, hangok, más emberek.
A vásznakon mélyen lerakódott gyermekkori emlékek vegyülnek a ma realizmusával.
Festészeti újításokban gazdag, különleges hangulatú Bukta-remekművekkel találkozhat a látogató, aki betér a Godot Galériába – olvasható az intézmény közleményében.
További részletek a Godot Galéria oldalán.
Fejléckép: Bukta Imre: Karácsonyi kaktusz (2026) (Forrás: Godot Galéria)
hírlevél
