A környezettel foglalkozó kiállítások és művészi praxisok között nem csupán egy népszerű témával van dolgunk. Az egymáshoz, az egyénhez és a közösséghez, illetve a természethez való viszonyunk olyan kérdéskörök, melyek kifejezetten foglalkoztatják a kortárs, különösen a fiatalabb alkotókat – olvasható a Várfok Galéria közleményében. Mint írták, a kapcsolódás, kölcsönhatás az egyén és környezete között csakis akkor jöhet létre, ha az ember képes lelassulni, megnyílni és figyelmes, reszponzív módon viszonyulni a környezetéhez. Ezzel szemben jelenünk telített olyan nem-helyekkel, amelyek a napjaink felgyorsult valóságát jellemzik:
átmeneti helyek, digitális felületek, személytelen közegek, melyekre az elidegenedés, az átmenetiség jellemző, valamint a történetiség és az érzelmi kötődés hiánya.
A Várfok Project Roomban október 28. és november 20. között látható kiállításon az alkotók egyén és környezet, ember és természet viszonyait vizsgáló munkái egyazon térbe kerülve egyéni kompozíciókból válnak környezetté, keresve a kapcsolódás esélyeit a nem-helyek világában. A kiállításra válogatott munkák együttese felhívja figyelmünket környezetünk fontosságára – legyen az emberi, mint egy közösség, vagy természeti, amely nem csupán ritka kikapcsolódási alkalmak helyszíneként szolgál, hanem több annál, mint önkényesen kihasználható erőforrás – olvasható a közleményben.
Mint írták, Bencs Dániel munkáiban a növényi és virágmotívumok absztrahált, írásjelszerű alakzatokként jelennek meg –
mintha a természet maga próbálna közölni valamit az emberi jelrendszer nyelvén.
Ábrázolt, organikus témáit képileg gyakran mechanikus szerkesztőelv, az anyag mint környezet töri meg: mintás textilre készülő festményein alanyai közvetlen kölcsönhatásba lépnek hordozójukkal.
Csapó Júlia gyakorlatában az emberi és nem-emberi környezet viszonyára, a tapasztalás és érzékelés határaira helyezi a hangsúlyt. Képi világában geológiai és biológiai nézőpontokat alkalmaz. Az absztrakció és figurativitás közti harmonikus átmenetekben az alak és környezete szinte egymásba olvad, kölcsönös érzékenységet és figyelmet gyakorolva.
Vámos János számára a vizuális túltelítettség élménye és annak hiánya közti átmenet válik festői eszköztárrá. A gyorsan változó, ingergazdag, digitális környezetünk már-már alig befogadható töredékeit használja fel: graffiti-részletek, közlekedési vonalak, absztrakt gesztusok és színfelületek ütköznek képein. Bemutatott munkáiban a romantikus tájképfestészetet gondolja tovább, azt grandiózus érzelmi szándékaira csupaszítva vissza. A vonalalapú kompozíciói gyakran hajtott, metszett vagy utólag felfeszített vásznon jönnek létre, közben átszabva és nem betartva az elsőre természetesnek vett határokat, melyek ezáltal láthatóvá válnak.
Az Átjáró így a figyelem és a jelenlét tere: három különböző látásmód közös kísérlete arra, hogy a környezetet és önmagunkat ne csupán tranzitzónaként, hanem kölcsönhatások hálózataként tapasztaljuk meg
– írta a galéria. A kiállítás megnyitójára október 22-én 19 órakor kerül sor.
További részletek az esemény Facebook-oldalán.
Fejléckép: Bencs Dániel, Csapó Júlia, Vámos János: Átmenet (Forrás: Várfok Galéria)
hírlevél
